Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-08 / 45. szám

nemcsak roszat szólni, hanem gondolni is; mert Isten előtt minden embernek meg kell semmisülnie' E'tény adá a'mythologiának a' halálos döfést. A' mythologia, mint érzelemből származott képes beszédmód, egyes igazságokat rejthetett magában, de hiánya az volt, hogy egyoldalulag maradt állva a' képnél 's igy a' mosaismusnak lön feladata ezen képes beszédmódot a' benne rejlő mélyebb igazságokkal tökéletesben kifejteni, minél fogva a' mosaismus nemhogy szűkölködnék benne, sőt ellenkezőleg a' képes beszédmód kincstárháza 's egészen költészeti szellemű (Jesaiás 9—10. rész). A1

mosaismusnak minden álhitet le kellett döntenie; azonban hiánya az volt, hogy mig az uralkodó álhit megdöntésén munkálódott, a'jövőkre nézve kezességet nem nyújtott; mert mig az egyiptomiaknál a' vallás inkább a' holtak-, mint élőkre szorítkozott, a* mosaismusban épen az ellentét fejté ki magát. Amott az élőnek tettei halála után ítéltettek meg, itt az élet isteni erő teljességével levén elárasztva, a' halál utáni állapotra csak igen csekély gond fordíttatott, miáltal, bár nem tagadák, hanem csak szükségét nem érzék, az egész halhatlanság tér mezeje el lön hanyagolva. Azonban e' hiány, melly eleinte nem éreztetett, később annál érzékenyebb sebbé változott. II- ik alapelv. Isten valódi egyházának igazsága. Isten ismeretének alapja a' nép keblében megvettetvén 's az iránta való hit és bizalom ingatlan meggyőződéssé szilárdulván, azt nem elrejteni, hanem nyilvánítani törekvék *s egyházat épített, hol a' hason meggyőzödésüek összegyűlvén, érzelmeiket tolmácsolják, egy czélra törekedvén, külsőleg is egy testté alakuljanak és az imádottal szövetségre lépve, szolgálatára kötelezzék le magokat. Itt már a' vallás a' történeti valósulás küszöbére lép 's az imádott lénytől e' szózat hallható: „Én vagyok Istenetek 's ti legyetek az én népem" és „szentek legyetek, mint én is szent vagyok," és ez a' hü ragaszkodás és a' fötökély felé ernyedetlen törekvés eszméjét rejti magában, minél fogva a'szent lélek hathatós raunkálódása következtében minden szép-, nagy- és jóban növekedjenek (Mos. II. 6, 7.29,45.III. 11, 45. 19, 2. 22, 33. 26, 12. V. 29, 12. 13.). Ezen alapelv részleteit közelebbről vizsgálván, magában foglalja 1-ör azon állítást: hogy Isten etőtt az egyház minden tagjai egyenlők *s az osztály és rangkülönbség kizáratik, mivel Mos. II. 19, 5. 6. verseiben ez áll: „papokból álló ország legyetek" azaz, mind ugyanannyi pap. Ezen idézett mondat azonban csak a' pogány vallás ellenében ad valódi érteimet, minthogy a' ,papok itt voltak egyedül a' szentség örökségi birtokában, 's innen az egész néphez azon intés, hogy Isten szavára hallgassanak. 2) Hogy azon fokozatok között, mellyek az egyházban léteznek, az első helyet a) a' próféták foglalják, kik Isten akaratának tolmácsai levén a' tiszta igazságot hirdetik 's egyszersmind az elöhaladás útját egyengetik. A' próféták a' nép fölött azon különös előjoggal voltak felruházva, hogy a* néptől hallgattatniok kelletett; minden jog azonban bizonyos felelősségi terhhel is van öszkapcsolatban 's igy a1

nép minden prófétától szigorún követeié, hogy az a' türelem iskolájában megedzett 's Móseshez hasonló népvezetö legyen (Mós. IV. 12, 3. 16, 15. V. 18, 15.). Ezen előjogok, mint a' körülményekkel ellenkezők, a' IX. században támadtattak meg először 's igy csak hamar feledékenység leple fö.dé egykori dícsöségöket. De a* prófétaság, minthogy különös erő és lelki tehetséggel felruházott egyének valának reá szükségesek, szakadatlan sorozatot nem képezett, ennél fogva az egyház folytonos vezetését b) a'papok vevék által, kiknek, mint a1

megalapított vallás állandó hirdetőinek, annak egyedüli fentartása, nem pedig üj igazságok létrehozatala, volt kötelességök. Áron, bár idősb 's az egyházban szinte nagy tekintélyű, nem Móses fölött, hanem csak Móses mellett áll 's épen e' különbség szülemé-r nye, hogy a' papság akkor is fentartá magát, midőn a' jövendölés sunyadott. Legfontosb azonban e' rendnél, hogy Lévi nemzedék örökségi joga lön, melly jog azon nézetnek, hogy az egész egyház belső papsága mellett, az örök igazság terjesztésére és védelmére egyes kiválasztott egyének szükségesek, korántsem természetes kifolyása, hanem egyiptomi ragadvány, mi minden esetre gyengeséget árul el 's annak jele, hogy a' nép még a' kiskorúság éveit élé. Végre a' próféták és papokon kivül az egyházban c) a' világi hatalmasság megkívántató, mellynek, valamint a1

felsőbb művészeteknek, isteni szellemtől kellett lelkesítetnie, 's innen van, hogy a' 70 vének és a' királyok isteni szellemtől áthatottaknak tartattak (Mós. II. k. 31,2. > köv. Sárn. I. k. 10, 5. 6.). Egyesek az egész egyház rendeleteinek hódolni tartoztak 's igy a' különféleség mellett az egység, melly az elöhaladás és nehézségek legyőzésének nélkülözhetlen emeltyűje, nem hiányzott. 3) Hogy a' maradandót létesítendő elöhaladás igaz útja a' szövetség, melly, ket az étet bizonyos viszonyairól pártot feltételez. Jehova, az elhagyott izraelnép sorsán megindulva, megelőző szeretettel közeledik hozzá 's vele szövetséget köt (Hoseás 11, 1-3. Jer. 2,2—5.). E' népben azon igazság rejlik, hogy a' vallás örök igazságainak ki kell előbb nyilatkoztatnia, az embernek a'történet által önhiányaira kell utaltatnia és benne az örök igazságot szomjazó vágynak felébresztette, hogy Istenhez felemelkedhessék. Az Izraelnép is illy módon közeledett az üdv bölcsejéhez, 's midőn álomvilágából napfényre viradott, az isteni szózatnak hódolt 's igy a' szövetség közös egyetértés utján, tehát az emberi szabadság *