Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1846-11-01 / 44. szám
2) Kiket a* sors most is üres tarsolyával a1 reményhez utasít. 3) Kiknek annyi belátásuk nincs, hogy a1 csekély fizetésnek fele falun is elkél 's a' maradék ismét nem elég, hogy pályájokat gondtalan 's nyomor nélkül folytassák. Sz. úr tehát a' helyett, hogy azon lenne, hogy társaságok alakuljanak, mellyek az iskolából kikerült elhagyott ifjakat segítsék mig hivatalhoz jutnak, azon valóban a' XlX-ik század szelleméhez illő emberszeretetteli reménynyel kecsegtet, hogy majd minden isk. év végével néhány száz illy sors-vetette, nyomor-hányta gép-ember az illető hatóságok rendelkezése alá bocsáttatik. Ügyes tanítót és nevelőt nem a' neveléstan 's a' tanítandó tárgyak tudása, hanem a' tapasztalás képez. Már pedig milly nevelői ügyességgel kerülhet ki egy ifjú, legnagyobb szorgalma mellett is az iskolából, könnyen átlátható. Alig tudja a* tanultakat rendbe szedni 's feleszmélni, — már azon érzettől vezéreltessék, hogy ő a' hon szolgája. Pedig csak azért éli világát, hogy pár forinttal egyet rúgjon élete göröngyein. Hol az embernek jövője nincs: ott napszám a' munka. E' mellett natura servat sua jura, az erkölcs — Sz. úr minden okoskodása mellett is — csak talál vermet, hová essék. De legjobb esetben, épen akkor, midőn már némi ügyességgel bír az ifjú, midőn már sikerrel munkálhatna, elhagyja azon pályát. Igy tehát a' népnevelés szent ügyét mindig tapasztalatlan, életunt 's elbízott napszámosok kezelik, 's mégis többet kell fizetnünk. 1) Mert az ifjúnak minden jövedelmét készpénzben kell kezéhez szolgáltatni. 2) Mert a' becsületes tartás többet emészt, mint egy családos igénytelen tanító deputatuma. 3) Mert azon pénzbeli fizetésnek ollyannak kell lenni, hogy más pénzszerezhetési módokkal egyensúlyban legyen, hogy az ügyesebb ifjak is kapjanak rajta. Szóval, Sz. urnák az egész javaslata ebben áll: Töröljük el a' tanítói rendet, hogy a' nép művelődjék. Est modus in rebus. Emeljük olly polczra a' tanítói rendet, (fizetés emelés!!) hogy érdemesnek 's dicsőnek tartassék, rajta halálig munkálni. N. T. *) Czáfolat és tanács IS • miauién ti tarhoz. (Prot. Egyházi Lap 38-dik szám 897. lapja.) A melly házat á1 Sátán üresen talál, elfoglalja ! Sz. irás szava, mellynek igazsága külö-Ezen czikk akkor akadt kezembe, midőn a' ík már kiszedve Yolt. Adandónak véltem halasztás kül, a' mennyiben ez is csak az ideiglenes tanítók a .jdimazűsa ellen nyilatkozik, csakhogy Szönyi úr iránt, e1 bevezetésben, E. L. urnái igazságosabb. Sz. nősen szemmel látható a' Prot. Egyházi Lapnak keletkezése óta. Mert sokan, hogy fejek üressége mellett valamit mutathassanak, mások a1 hasznos foglalkozáshoz nem szokva, a' mások kisebbítésére törekvő rosz lélekkel, egyházi gyűlések végzéseit, vagy egyes személyek tetteit, elferdítő czikkelyeikkel tolakodnak a' teljes czímü szerkesztőséghez, 's tömetik vele az egyházi lapot, annak becse kisebbítésével. Ezek közé tartozik Rinnamenti is, kihez szól czáfoló tanácsom. A' hosszas hallgatás magába gyanússá teszi az írót; nevezetesen Rinnamentire nézve azt a' gyanút támasztja közleményével való hosszas késedelmezése, hogy valamelly mély álomba merülve, a' kfimius világába járt, 's ott tanulta a* silány játék irást a' hűtlen előadással. Közölje tehát máskor jókorább, ha valamit akar; a' szinészséggel pedig hagyjon fel: mert olly rosz iskolába tanult hűtlen előadással, mindenek előtt veszt. Ez első tanácsom. *) Felébredvén Rinnamenti, veszi a' jegyzökönyvet, *s azt sovány, zavart előadás szülöttjének találja. Uram! a' jegyzőkbe másodszori választáskor is pontosull a' közbizodalom, — roszak tehát csak mégsem lehetnek: Jegyzéseik pedig a' közgyűlésen hitelesíttetnek, azért előadásuk is zavart nem lehet. Ha tehát van hiba: bizony Rinnamenti szivében és szemében van. Fogadja a. o. második szíves tanácsomat: kötve higyjen szemének! 's gondoskodjék maga orvoslásáról!! Szemei után nem boldogulván czéljában, emlékezötehetségéhez folyamodik Rinnamenti. Nézzük tehát; hogy 's mint emlékezik!! — Azt állítja, hogy a'gyámintézet dolgában az önérdek buktatta meg az igazságot: holott pedig az önérdek bukott meg, azon felebaráti szeretet-szülte igazság által, hogy a' segedelmezósben mindenkor a' szegényekre kell inkább tekinteni; és hogy a1 közlekötésnek állani kell. — Állítja továbbá, hogy a' központi iskola tökéje tárgyaltatásakor mély hallgatás volt: holott az elöbbeni végzések megujíttattak. — Állítja, hogy egy ülnök czélba vette az ezüst fizetést megbuktatni, az által, hogy híveinek elengedte azt: holott az ülnök előadása után, tartoznék tudni, hogy az csak azon esztendőre engedte el, és igy nem megbuktatni czélozó szándékból, hanem mivel kényteleníltetett a'jégverés által károsult hallgatóira való tekintetből figyelmezni a' helytartó tanács rendelése ezen feltótelére : a' mennyiben terheltetések nélkül megeshe*) Ez tulajdonkép nekem szól, nem Rinnamentinek. Az ö czikke már jóval előbb volt beküldve hozzám, nézegettem, olvasgattam, de ugy vollam vele, mint az electrisált gólyával, félve nyúltam hozzá Végre mégis bátorságot vettem magamnak 's elsütöttem. De a1 mitől annyira féltem, bekövetkezett, a' Rinnából a"" Drávába, a1 dézsából a1 kádba lökött 's hogy a' sátánnál maradjunk, melylyel Drávaparti úr kezdi exordiumát, most már nem tudom nem lesz-e az utolsó sátán gonoszabb a a, elsőnél, mint szinte az írás mondja. Szék.
