Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-25 / 4. szám

egy papot és egy káplánt tartani, legyen az egyik ág., a' másik helv. vallású, addig pedig a' pap ev. és a' tanító református; katolikus ünnepek — Krisztus megjelenésének napját kivévén — ne tartassanak; az evangélikusoknál bevett pericopák olvastassanak fel az oltár előtt, predikátziónak pedig, a1

reformátusok szokásuk szerint, szabad leczke választassék; a' német istentiszteletnél az ev.pesti, a'magyar istentiszteletnél a'ref. magyar énekeskönyvből énekeltessék (ugyanazt hoztam be a' temetéseknél is); az Úr sz. asztalához együtt és egymás mellett járuljon evang. és reform, — amaz térdelve vegyen ostyát, ez mellette állva kenyeret. Még néhány szót a' nekem tett szemrehányásokra ! A' kik a' papi szószéknek az oltártóli külön építtetését kívánták, valának épen olly buzgó barátai az uniónak, mint a' kik annak az oltár felibe való helyheztetését sürgették , és ha ezen utolsók kereken kimondták volna, hogy ez az unió jele és lényege, ha ottár felett van a'szószék, akkor tán engedett volna a' másik fél(mert attól nem függ sem az egyesülés sem az elkülönözés, és tiszta evang. ekklézsiákban építették a' szószéket oltár felibe, mikor még szó sem voltazuniorul): hanem, tudom, hogy későbben megbánták volna, mivel nyilvános, ha egy 14 ölnyi hosszú templomnak egyik végén a'szószék, a'másikon pedig a' többnyire nyitva álló föajtó, mellette bolthajtások és üregek, és felette a' chorus vagyon, hogy akkor megakad ott a' hang és vissza nem jöhet a1

hallgatónak fülébe. A' híres Ilausknecht ezen körülmény alkalmatlanságát és czéliránytalanságát ismervén, sokszor megkért minket,hogy, ha lehet, a'szószéknek illyen helyheztetését meggátoljuk. Tehát ne tessék hinni, tisztelendő úr, hogy a' nagy kereszt miatt tétetett oldalra a' szószék, hiszen még róm. katol. templomban sincs olly roppant nagy kereszt, melly a' prédikáló székig felérne vagy útjában állana. A' mi pedig a' gyertyának az istentisztelet kezdetekori felgyujtatását illeti, ez ugy történt: valaki áldozott az ünnepekre két szép gyertyával; az egyházfi azokat bemutatván, mondá ('s jól jegyezzük meg, ö református vala): ,,be szép és illő volna ezeket mindjárt felgyújtani, képzelhetem, millyen kedves és vigasztaló lenne ez az áldozónak; ha megengedné tisztelendő úr, én felgyújtanám." — Erre én felelék : „nem bánom, tegye meg 1" De bizony megbántam, és többé a' világért sem hagytam volna felgyújtani; igaz, nem az egész gyülekezet, nem is sokan, hanem csak egyetlenegy ütközött meg benne, és én egynek sem akarok botránykozást okozni, kivált mikor az érdemes és értelmes egyén, kit, mint egyesülésünk legerősb bajnoki egyikét , tisztelnem kell. De szabadjon kérdeznem: ha ugy annyira iszonyodnak a' reformátusok égő gyertya és egy kereszttől, melly egyszerű és éktelen templomunkat más közönséges gyülhelytöl, vagy zsidó és török imaháztól megkülönbözteti, miért oktatják gyermekeiket a' róm. kat. vallásban és jártatják azokat róm. kat. templomba, hol sok gyertya ég és sok kereszt van felállítva? Ha alkalmatlan nem lennék, bátorkodnám tiszt. Hajnal urat egész tisztelettel felkérni, méltóztatnék azt kieszközleni, hogy valamint több ekklézsiáknak papjai és tanítói a' tractusi fundusból fizettetnek, ugyanazon forrásból Temesváron is alapíttassék egy felsőbb tanítói hivatal, mellyre ugyan csak a' ref. tractus, a' temesvári gyülekezetnek tudtával és megegyezésével (mert ez is jánulna hozzá valamivel) alkalmatos egyént választana; mert sem felsőbb polgári, sem reál, sem gymnasialis osztály nem létezvén nálunk, igen sok evang. és reform, gyermek kénytelen r. kath. normális és gymnasialis iskolába járni. Ha azon tanító egyszersmind káplán lehetne és engem hivatalomban segítene, szívesen vállalnám magamra terhének egy részét, 's igy megszűnnék talán végképen némelly uraknak azon aggodalmuk, mintha a' reformátusok az evangélikusoktól elnyomattatnának. — Béke velünk és köztünk. Karner Vilmos. Halálozás. — Böszörményi Varga Sámuel, kun szentmiklósi ref. lelkész úr, a' dunamelléki helv. hitv. egyházkerület 's a' solti ref. egyházmegye táblabírája, szélütés miatt szenvedett hosszú és fájdalmas betegség következtében, életének 61-ik évében folyó hó 16-kán elhunyt. Földi maradványai 19-én tétettek örök nyugalomra — alkalmi derék szónoklatot tartván a' boldogult fölött t. Barczay Sámuel dömsödi lelkész úr az egyházban, — a' sírnál alulirt. Hitvese — hü férjet, öt élő gyermekei gyengédeden szerető atyát, hívei 33 évig volt tisztelve szeretett jó lelkipásztorukat veszték benne. Nyugodjanak békével porai! VeresmarthyJózsef. — N.tiszt. Ángyán János veszprémi ref. pap egyházmegyei szelíd tollú főjegyző, — sok éveken át e.kerületi könyvbiráló fáradhatatlan munkás élete 80-ában f.é. januar 6-án hosszas erŐtlenkedései következtében öröklétre szenderült,— mint ritka talentomokkal ékesült férfiúnak, részrehajlatlan bírónak, jó édes atyának, csendes férjnek, hü lelkipásztornak, nagy tudósnak becses, hasznos élete bővebb rajza rövid időn következendő; — ezer áldás fedett sírhalmán béke lebegjen! Id. V.-Sz. S. f*ápa> Az itteni collegiumban — ha igaz — m. évi december 8-kán azon határozat léptetett életbe, miszerint azon ifjak, kik a' tanítási díjjal adósak maradtak, mindaddig iskolába ne járhassanak, míg adósságaikat le nem fizetik. Következése lön, hogy 40—50 tanuló közöl alig jelent meg 10 — 15 a'tanítási órákon, minthogy a'többi mind adós volt, sőt ugyanezen okból egy hétig iskolai órák sem tartattak. Tudósító azt jegyzi meg, hogy „ez soká igy nem maradhat"