Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-10-04 / 40. szám

w sajnálattal kell emlékeznünk arról, hogy korunk, ugy szólván, nem korszak, hanem két korszakot csudálatosan egybeforrasztó átalakulási közidö, pezsgő és forrongó, kivánatiban önmagát czáfoló, jellemében állhatatlan, ujdonságiban kimeríthetlen, 's azt, ki meg szokta tetteit állandó elvek zsinór­mértéke szerint mint férfiú intézni, nem egyszer legkellemetlenebb skepsis tévkertjébe merítő. — A'szerkezetek régibb alapjai megrendíttettek, az ujak ingadozók; 's mig a' fenálló iránti tisz­telet és kiméletesség naponkint hanyatlásra sü­lyed: mérséklett javítók ós dühös reformerek el­szántan küzdenek egymással az elvért, melly je­lenben a' század vezérczikke, idővel a' história márvány-lapjára annak diszkoszoruja vagy gya­lázatbélyege legyen. Nem mondhatom ki, meny­nyire nehezíti e' körülmény a' tanítói, különben is igen kényes helyzetet. — Elv és annak alkal­mazása, szemlélet ós gyakorlat, ó és új rendszer, meggyőződés és a' divat követelései, fegy és sza-Ibadelmüségnek neveztetett korlátlanság, alapos­ság és felületesség, valódiság és látszani-akarás, gyakran látszatni kénytelenség éles összeütkö­zésben a' haladás és közjó kárára, a" nemzedék sirathatlan veszteségére, fogyasztják az erőket, tékozolják a" minden kincseknél becsesebb per­ezeket. — A' tanrendszer elvetette mázsás saruit, el rejtélyes jeligékkel barkáit nyeglesüvegét, el mysticus sötét palástját: de könnyű öltözete alatt hasztalan keresnéd a'régi szorgalmat, kitartást és rendíthetlen akaratot, nyomosságot és önáldo­zásokat; — a' fegyrendszer nemesebb, emberiebb alakot ölte magára; a' büntető és megtorló modort iskolai mint polgári bünhesztésekben javító modor kezdi felváltani: de miért tagadnók, hogy a' javí­tási buzgalom sok helyen áthágta a' netovább szentesített vonalát, vigyázatlan kezekkel tépé ki az ifjú kebelből a' kegyeletek gyöngéd virágát; 's mig joggyeplöket, phaétoni erőtlen karokkal forgatandókat ada tapasztalatlan kezeibe, meg­fosztó másfelöl a' minden jogérzetnél nemesb kö­telességérzettöl, — holott a' kötelességek szerény érzete, hűséges és angyaltiszta teljesítése teszi az ifjúkor egyedüli ékességét, szeretetre-méltó voltát, veti meg jövendő erényei *s boldogsága biztos alapját. A' régi Slendrián félszeg ördöge visszasántált éjanyjának sötét méhébe: de a' for­radalom szörnyű kanócza, melly felnőtt gyerme­kek közé sem lobbanhatott soka a' nélkül, hogy iszonyú rombolásait meg ne tette volna, — éretlen szabadelmüség parittyájából hányatott az ifjúi sziv bástyái közé, 's lángba borítva annak gyú­lékony részeit, a' hit és remény gyönyörű alkot­ványit, pusztulást hagya annak égi megelégedés­lakta belsejében, *s örökre felröppenté békés haj­lékiból az ártatlanság és maszlagtalan hűség sze­líd nemtöjét is, Dikeként a' csillagi fények közöl soha, soha vissza nem térendöt. — „Szablyával cseréltétek ki" igy feddödzik korunk egyik nagy­tapasztalásu bölcse — „szablyával cseréltétek kí a* gyermek fakardját, 's a* kerekes ló helyett dü­hös ménre ültetétek; a* kora tudásnak almájával űztétek ki öt ártatlansága boldog édenéböl: meg­lássátok, hogy szellemi sorvadás és erkölcsi halál követendik a' kora beavattatást, 's az anyatermé­szet nemesise rettenetesen boszulandja a1 titkok saisi szent fátylának időelötti föllebbentését." — Mit tegyen illy körülmények között az ifjúság javát szivén hordozó tanító, midőn lelke a' ret­tegtetési rendszertől irtózva fordul el ? — a' taní­tói atyáskodás köre, mint feljebb is sajnálattal említém, naponként keskenyebb határok közé kezd szoríttatni, 's mégis annak mulhatlan voltát kiáltó szükség igényli? Látnivaló, hogy az üdvnek itt egyetlen szoros utja levén, t.i. az ifjúság teljes bizodalmának bírása, ennek megnyerésére kell fordítni a' tanítónak minden gondjait, mivel más­ként nem lehet erkölcsileg hatnia arra, miként a' zárt kelyhü virág éltére sem éltető napfény, sem ujjá szülő harmatcsöppek nem munkálhatnak. Ám­de a'föltétlen szigor elvei megöldöklik a'szeretet gyöngéd csiráit, — a' föltétlen engedély elvei el­lenben másfelöl sírt ásnak a' tisztelet szent indu­latának : szeretet és tisztelet pedig két lényeges alkotó része a' bizodalomnak; ezt vagy amazt vedd el bár, 's bizonyos lehetsz benne, hogy ne­velői hatásodat, befolyásodat visszahozhatlanui elvesztetted. E* szeretetnek azonban nem aljas pajtáskodáson,sem aljasabb hizelgésen, az ifjúság gyarlósági iránti hizelgésen kell épülnie, — e* tiszteletnek nem zsarnoki durvaságon, sem az ifjúság köréből feszes eltávolodáson kell alapul­nia: égi kezeknek kell szöniök e1 viszonyokat a* barátság égi fonalszálaiból; ama nemesb barát­ságéiból , melly amaz örök becsű szép regény szerint Odüsseüs hős magzata *s a' mentori alak­ban rejlő Athéné között létezett, ama barátságéi­ból , mellyel az istenember és emberbarát Jézus ölelte kebelében nyugovó tanítványát. — Igen­is! a' fegyrendszer, mellyet én közöttetek követni akarok, nem a' szigor, sem a' lágyság egyoldalú elvéből induland ki, hanem a' barátság tiszta kút­fejéből veszi szökpontját, *s ugy hiszem, egész leendő nevelői pályámat tisztán terjesztem sze­meitek elébe, midőn magamat egy pár rövid szó­val ifjúság barátjának dicsekedve nevezem. A' valódi baráti szív türedelmes ugyan az el­nézésben, de nem rest, sőt az idegennél nyíltabb és őszintébb a'feddésben;!— maga részéről köny­nyen bocsánatra hajló: de annál szigorúbb biró a' közjót és átalános erkölcsiséget érdeklő pon­tokban; — szeretet hófehér palástja alá rejti a* gyarlóság tévedéseit: de cherubi lángfegyverrel kel ki a' jellem szennyeit tanúsító aljasság ellen; midőn kegyel, kegyelése nem haszonlesés roko­na, hanem az erény magasbecsü helybenhagyása, — midőn fenyít, fenyítése nem boszú-állásra, hanem egyfelől erkölcsi elégtételre, másfelől ja-

Next

/
Oldalképek
Tartalom