Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-10-04 / 40. szám

w sajnálattal kell emlékeznünk arról, hogy korunk, ugy szólván, nem korszak, hanem két korszakot csudálatosan egybeforrasztó átalakulási közidö, pezsgő és forrongó, kivánatiban önmagát czáfoló, jellemében állhatatlan, ujdonságiban kimeríthetlen, 's azt, ki meg szokta tetteit állandó elvek zsinórmértéke szerint mint férfiú intézni, nem egyszer legkellemetlenebb skepsis tévkertjébe merítő. — A'szerkezetek régibb alapjai megrendíttettek, az ujak ingadozók; 's mig a' fenálló iránti tisztelet és kiméletesség naponkint hanyatlásra sülyed: mérséklett javítók ós dühös reformerek elszántan küzdenek egymással az elvért, melly jelenben a' század vezérczikke, idővel a' história márvány-lapjára annak diszkoszoruja vagy gyalázatbélyege legyen. Nem mondhatom ki, menynyire nehezíti e' körülmény a' tanítói, különben is igen kényes helyzetet. — Elv és annak alkalmazása, szemlélet ós gyakorlat, ó és új rendszer, meggyőződés és a' divat követelései, fegy és sza-Ibadelmüségnek neveztetett korlátlanság, alaposság és felületesség, valódiság és látszani-akarás, gyakran látszatni kénytelenség éles összeütközésben a' haladás és közjó kárára, a" nemzedék sirathatlan veszteségére, fogyasztják az erőket, tékozolják a" minden kincseknél becsesebb perezeket. — A' tanrendszer elvetette mázsás saruit, el rejtélyes jeligékkel barkáit nyeglesüvegét, el mysticus sötét palástját: de könnyű öltözete alatt hasztalan keresnéd a'régi szorgalmat, kitartást és rendíthetlen akaratot, nyomosságot és önáldozásokat; — a' fegyrendszer nemesebb, emberiebb alakot ölte magára; a' büntető és megtorló modort iskolai mint polgári bünhesztésekben javító modor kezdi felváltani: de miért tagadnók, hogy a' javítási buzgalom sok helyen áthágta a' netovább szentesített vonalát, vigyázatlan kezekkel tépé ki az ifjú kebelből a' kegyeletek gyöngéd virágát; 's mig joggyeplöket, phaétoni erőtlen karokkal forgatandókat ada tapasztalatlan kezeibe, megfosztó másfelöl a' minden jogérzetnél nemesb kötelességérzettöl, — holott a' kötelességek szerény érzete, hűséges és angyaltiszta teljesítése teszi az ifjúkor egyedüli ékességét, szeretetre-méltó voltát, veti meg jövendő erényei *s boldogsága biztos alapját. A' régi Slendrián félszeg ördöge visszasántált éjanyjának sötét méhébe: de a' forradalom szörnyű kanócza, melly felnőtt gyermekek közé sem lobbanhatott soka a' nélkül, hogy iszonyú rombolásait meg ne tette volna, — éretlen szabadelmüség parittyájából hányatott az ifjúi sziv bástyái közé, 's lángba borítva annak gyúlékony részeit, a' hit és remény gyönyörű alkotványit, pusztulást hagya annak égi megelégedéslakta belsejében, *s örökre felröppenté békés hajlékiból az ártatlanság és maszlagtalan hűség szelíd nemtöjét is, Dikeként a' csillagi fények közöl soha, soha vissza nem térendöt. — „Szablyával cseréltétek ki" igy feddödzik korunk egyik nagytapasztalásu bölcse — „szablyával cseréltétek kí a* gyermek fakardját, 's a* kerekes ló helyett dühös ménre ültetétek; a* kora tudásnak almájával űztétek ki öt ártatlansága boldog édenéböl: meglássátok, hogy szellemi sorvadás és erkölcsi halál követendik a' kora beavattatást, 's az anyatermészet nemesise rettenetesen boszulandja a1

titkok saisi szent fátylának időelötti föllebbentését." — Mit tegyen illy körülmények között az ifjúság javát szivén hordozó tanító, midőn lelke a' rettegtetési rendszertől irtózva fordul el ? — a' tanítói atyáskodás köre, mint feljebb is sajnálattal említém, naponként keskenyebb határok közé kezd szoríttatni, 's mégis annak mulhatlan voltát kiáltó szükség igényli? Látnivaló, hogy az üdvnek itt egyetlen szoros utja levén, t.i. az ifjúság teljes bizodalmának bírása, ennek megnyerésére kell fordítni a' tanítónak minden gondjait, mivel másként nem lehet erkölcsileg hatnia arra, miként a' zárt kelyhü virág éltére sem éltető napfény, sem ujjá szülő harmatcsöppek nem munkálhatnak. Ámde a'föltétlen szigor elvei megöldöklik a'szeretet gyöngéd csiráit, — a' föltétlen engedély elvei ellenben másfelöl sírt ásnak a' tisztelet szent indulatának : szeretet és tisztelet pedig két lényeges alkotó része a' bizodalomnak; ezt vagy amazt vedd el bár, 's bizonyos lehetsz benne, hogy nevelői hatásodat, befolyásodat visszahozhatlanui elvesztetted. E* szeretetnek azonban nem aljas pajtáskodáson,sem aljasabb hizelgésen, az ifjúság gyarlósági iránti hizelgésen kell épülnie, — e* tiszteletnek nem zsarnoki durvaságon, sem az ifjúság köréből feszes eltávolodáson kell alapulnia: égi kezeknek kell szöniök e1

viszonyokat a* barátság égi fonalszálaiból; ama nemesb barátságéiból , melly amaz örök becsű szép regény szerint Odüsseüs hős magzata *s a' mentori alakban rejlő Athéné között létezett, ama barátságéiból , mellyel az istenember és emberbarát Jézus ölelte kebelében nyugovó tanítványát. — Igenis! a' fegyrendszer, mellyet én közöttetek követni akarok, nem a' szigor, sem a' lágyság egyoldalú elvéből induland ki, hanem a' barátság tiszta kútfejéből veszi szökpontját, *s ugy hiszem, egész leendő nevelői pályámat tisztán terjesztem szemeitek elébe, midőn magamat egy pár rövid szóval ifjúság barátjának dicsekedve nevezem. A' valódi baráti szív türedelmes ugyan az elnézésben, de nem rest, sőt az idegennél nyíltabb és őszintébb a'feddésben;!— maga részéről könynyen bocsánatra hajló: de annál szigorúbb biró a' közjót és átalános erkölcsiséget érdeklő pontokban; — szeretet hófehér palástja alá rejti a* gyarlóság tévedéseit: de cherubi lángfegyverrel kel ki a' jellem szennyeit tanúsító aljasság ellen; midőn kegyel, kegyelése nem haszonlesés rokona, hanem az erény magasbecsü helybenhagyása, — midőn fenyít, fenyítése nem boszú-állásra, hanem egyfelől erkölcsi elégtételre, másfelől ja-