Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-10-04 / 40. szám

vitásra van irányozva. — Őszinte fájdalom égeti szivét, midőn az eltaszítás kínos szükségét látja, 's mig lehet, ismételve kész mentő karjait szere­lettel terjeszteni ki a' sülyedö szerencsétlen felé: de kész kiszakasztani szivéből legédesebben ápolt hajlandóságit is, ha a' rák orvosolhatatlan, 's az eltaszítás áldozatát, melly nála mindig áldozat, megtenni erkölcsi törvények fensőbb kötelessé­gei kívánják. Nem a' félelem tehát az, mi az illy tanító előtt a' nemesen képzett ifjúi szivet meg­hajolni készti, hanem erény kölcsönös elismeré­sén 's becsülésén alapuló tisztelet; sem a' tó hullámi közé vetett lécz értelmébeni gyávaság az, melly a' tanítványt illy tanítójához biztos közele­désre inti: hanem az emberszeretet jótékony me­legétől áthatott nyájasság és szelíd bánás, melly felé, mint éltető sugárú tavaszí nap felé, önkény­telen fordulnak az ifjúi szivek tárt kelyhei. — E' néven, az ifjúság barátjának nevén lőnek na­gyokká és halhatatlanokká az ó és ujabb kor szá­mos bölcsei, kiknek áldott emiékök az emberiség történeteiben nagy hódollatók ragyogó emlékénél tiszteletesb helyet foglal; a' szép-lelkü Gellérlet említem csak, 's az örökké való Szókratészt, ki­ben fényesen megbizonyítá az utóvilág, hogy az igazi érdem nem hiában hivatkozik a' késő mara­dók igazságos birói székére. Legfényesb jutalom, miben illy tanító részeltetheti jó tanítványit, he­lyeslő megelégedésének és szeretetének érezte­tése; leghathatósb ösztön, mellyel őket a* rosz­nak kerülésére 's az erény tiszteletére serkent­heti, a1 nemes büszkeség és becsületérzés Föl­ébresztése ; legnagyobb fenyítés, mellyel a'gon­dolatlan kihágásokat kötelesség ösvényére vissza­utasítja, roszaló helyben nem hagyása, 's legna­gyobb büntetés, mellyel az elvetemedettet sújtja, szivének bezárlása, 's szeretetének megvonása. — Ah, vájjon remélhetem-e, hogy a' ti keblei­tek illy magasb nemű jutalomra, ösztönre, fenyí­tékre és büntetésre eléggé érzékenyek, eléggé fogékonyak lesznek? remélhetem-e, hogy midőn én titeket, nemes születésű *s neveltetésü— és a' misokkal fontosabb, nemes erkölcsű s jellemű ifjakat illető bánásmóddal tisztellek meg, ti vi­szont engemet nemes születést és lelkületet tanú­sító viseletetekkel ajándékoztok meg? Nem, én nem fogok ti bennetek csalatkozni; ti nem fogjátok én­bennem félreismerni a'feddhetlen szigorúságú, de szóval, tanácscsal, tettel, mindenemmel titeket boldogítani, segíteni kész barátot, ki egyedül a' nemtelen elvetemültségnek, de nem az ártatlan és nemes örömöknek ellensége. — Soha ne érjen engemet azon nehéz vád, hogy valakit közöletek, szenvedélyektől elragadtatva, méltatlanul megke­serítettem : de soha ne piruljak önlelkem birói széke előtt azon hanyagságért is, hogy midőn mó­dom lett volna titeket szorgalomra, rendszeretet­re, pontosságra, hűségre,. nemes erkölcsökre 's tettekre, a' rosznak, az aljasnak eltávoztatására inteni, buzdítani, kényszeríteni: azt saját lelkis­meretem ellenére, a' ti megsirathatatlan károtok­ra, 's a' közjó nagy veszteségére, valaha elmu­lasztottam volna: meri tudjátok meg, hogy az idejében való feddés és jó czélra irányzott fenyí­tés is a' barátság szent jogai közé tartozik. Jer­tek! azért, a' szó legnemesb értelmében vett ta— • nulólársaim és barátim! nyújtsatok bizodalmas jobbokat azon szép viszonyoknak, mellyeket sza­vakkal előadók, teltei is életbe léptetésére. De áttérve egyszerű beszédemnek ígéretem szerinti második és igen rövid czikkelyére: merész vállalatnak láttassék bár első tekintetre, hogy ta­nítói álláspontomat minden oldalról tisztán felfo­gandó, azt nemcsak a' tanuló ifjúsághoz, hanem különösen a' nagytekintetü pártfogó testülethezi viszonyaiban is, csekély belátásomhoz képest, magam és a' nyilvánosság elébe állítani próbát teszek: ugy hiszem mindazáltal, hogy a'jogsze­rűség imez századában minden hivatalnoknak ön­magával 's körzetével ekként előre számot vetni, sok kellemetlenségek kikerülése, sok homályos viszonyoknak tisztába hozása végett, nemcsak üdvös, hanem minden tekintetben szükséges is: mert e'nyomozás eredménye leszen egyszersmind a' két fél közötti szent szerződésnek becses ok­levele, 's az előforduló kétes esetekben útba iga­zító biztos gönczölcsillaga. 'S ugy hiszem, hogy alig bizonyíthatnám meg bármi által is inkább a' nagytekintetü iskolapártfogó kormánytest iránti őszinte hódolatomat 's tiszteletemet, méltányos­ságában 's korszerű felvilágosultságában vetett határtalan bizodalmamat, mint midőn olly kérdés­nek rövid megfejtésébe bocsátkozni bizton bátor­kodom , mellynek szőnyegre hozásában méltán lehetne az értelmetlenek megbotránkozásától tar­tanom. Szerencsés én! hogy e' tekintetben telje­sen nyugodt lehetek a' nagy-tekintetü pártfogó kormánytest fölemelkedett gondolkodás-módjának ellenében; söt bátran remélhetem, hogy miután tiszta keblem ömlengései szerény ajkak csator­náin igény és követelés nélkül, alázatosság kris­tálycsöppjeiben csörgedezendnek alá: leplezetlen nyiltszivüségem szózati a' tekintetes iskolai párt­fogó kormánytest müveit lelkű egyedeinek keb­lében nemcsak helybenhagyásra, hanem sokszoros és örvendetes viszhangra találandnak.—Azt mon­dom tehát először is, hogy a' tanítói hivatal nem valamelly idegennemü, 's a' müveit világi rendek állásától osztály szerint elkülönözött, szerzeti vagy kaszti értelemben elszigetelt hivatal, mellynek a* pallérozott osztályoktóli különbözését még öltö­nye saját szinében 's szabásában, sőt társalgási alkalmazkodásának feszesen-komoly ünnepélyes­ségében is kitüntetnie kelljen; csak vastag pe­dantismus alapíthatá illy nyomorú költségekre a' tanítói hivatal méltóságát, olly korban, mellyben annak befolyása alóli mentességgel fejdelmek és fejdelmi udvarok, 's a' világi legfényesb hivatal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom