Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-10-04 / 40. szám

milly kevéssé lánczolja le e' tanításmód a' röpkedő figyelmet, 's melly igen hasonlítna nálunk egy illy tanító az evangyóliom magvetőjéhez, kinek kezéből a' gazdagon szórt magvak siker nélkül pergettek szét, sziklákra, útfelekre és tövisbokrok közé! — De a* felolvasási rendszernél még kevésbbé helyeselhetjük a' tanultatdsi rendszert, melly az oktatásnak legalsóbb, legdur vább foka, — alig érdemlő az oktatásmódok közé számíttatni, *s legfölebb scholasticai formulák betanulására alkalmazható. — E' rendszer a' tanító kényelmén kivül a' köz vizsgálati gyors és folyékony feleletekre, műveletlenebb szülék gyarló örömére, 's az iskolaügynek az értelmesebbek részéröli elhanyaglására van számítva; fi- és leányképző intézetekben alsóbb és fensőbb osztályokban, honunkban, és a' külföld számtalan iskoláiban üzi még lidérczkedését,'s aranykora csak nem rég kezde aláhanyatlani, mióta fögyámolit, a' bolozási és örök börtönzési bünhesztésmódokat, emberiebb gondolkodású századunk a' tanulóintézetek falai közöl száműzni szükségesnek látá. — Maga e' rendszer neve nyilván mutatja, hogy itt a'tanítónak csak szakmányosztó foglalatossága vagyon; — az értelmező magyarázatról, a' tanulók fölfogásának könnyítéséről szó sem lerat; az emlékező-tehetség elkoptatásig kínoztatik 5 az Itélö-tehetség parlag elhagyatásban sínlik; — testi és szellemi csenevészés, szolgalelkűség, és a* tisztességes tudományok iránti kiolthatlan koragyűlölet valának e' nyomorú rendszer természetes következményei. — Azért örömmel vallom magamat azon rendszer követőjének, mellyet talán legbélyegzöbb czimmel alkalmazkodási rendszernek nevezhetnék, 's mellynek kulcsa a' tanítványok helyhezetébe leereszkedés. — Magas tekintély fényköre, ragyogó bölcseség nimbusza nélkül — circum caput omne micantes deponens radios — kivetkőzve a' terrorismus fegyvereiből — egyedül az akarat tisztaságának fölemelő érmésével, 's a' tanítványok részéről szeretet és bizodalom és humanitás égi paizsával védve jelenjen meg a' tanító azoknak körében, kikkel a' tudomány édességét megkedveltetni első tiszte, — 's második, őket annak örök csarnokába nem hatalommal vagy kónyszerító:sel erőltetni, hanem szelídséggel vezérleni. — Ereszkedjék le azoknak gyengébb fogalmaikhoz, — az olvasottság és tapasztalás szinmézébe mártsa a* tudomány száraz tételeit, a' magyarázat elragadó varázsával bűvös vesszőként illesse a' szilaj kedélyeket, 's legyen tulajdonképen nem is tanító, hanem legyen első tanulótárs, ki a' tanítványokkal együtt láttassék kezdeni minden csomónak megfejtését, minden kétségnek eloszlatását; velek együtt láttassék haladni, gyarapodni; — ne ihagyja el őket a' szövevényes kérdések tömkelegében segéd nélkül, hanem velők együtt mindaddig munkálódjék minden egyes megtanulandó tárgyban, mig a1

tiszta fölfogás tető-pontjára velök együtt föl nem érkezik. — Mert a' fokonként fejlesztés leginkább egyez emberi természetünkkel, 's jól esik az ifjúi léleknek, ha vezérlője nem csupán szóval ad utasítást a1

magasság lépcsőinek meghágására, hanem maga mintegy próbamutatványt ad az azokoni fölfelé haladásban. — Ekkor, mint kalauz, a' magas halom tetejéről mutogassa be nekik a' leküzdött nehézségeket, — a* kies virányokat, mellyeknek bájló szőnyege önként terül el immár szemeik előtt, a' termékeny völgyeket, mellyeknek kalászdús abroszát immár terjedt láthatáruk körébe nyerték: de figyelmeztesse egyszersmind őket a' következő, még magasabb, még gyönyörűségesebb kilátású halmokra/s új erővel, új buzgalommal töltse el kebleiket a" még hátra levőknek beutazására, — szüntelen, mintegy észrevétlenül haladván a' kedves végczél felé, mindaddig, mig végre szent teljesülés jutalmazandja fáradhatlan törekvéseiket. — íme, szeretett ifjak! itt ajánlkozik nektek illyen hozzátok és fogalmitokhoz alkalmazkodó, a1

tudományok nehézségeinek leküzdésében előttetek vezérkedendő, de egyszersmind veletek együtt haladni, együtt küzdeni látszó első tanuló-társ, kinek czélja és tiszte nem szakmányórákat tölteni veletek, hanem kedves társaságtokban, épüléstekre, tökéletesedéstekre, napjainak nagyobb részét föláldozni, hogy bennetek és általatok hazájának javát, az emberiség haladását, az anyaszentegyház virágzását, erejének parányi mértékéhez képest, előmozdíthassa. — Tárjatok azért nyilt kebleket felém örömmel és szeretettel, miként az enyém szeretettel és örömmel tárúl elétök, gondjaimat bizodalmatok, áldozatimat szeretetetek, törekvésimet szorgalmatok, időm veszteségét haladástok, életerőm hovatovábbi lankadását tibenneteki megifjodásom 's e* tudományos intézet új meg új életre virágzása fogják nekem tenni feledhetőkké, fogják nekem tenni elviselhetökké, fogják nekem tenni kedves emléküekké! Majdan midőn egykor kilépvén az életbe, ti is a' hon javának kisebb nagyobb oszlopai lesztek: repesni fog a' tanítói sziv kebelemben, *s örömkönyükkel fogok és dicsekedve emlékezni, hogy ez oszlopoknak idomításában az én formáló ujjaim is egykor gyönyörűséggel fáradozának. A' mi a' fegyrendszert illeti, meg kell vallanunk, hogy bár sokak még mind a' polgári, mind az iskolai életben a' cryptoclynamisták, söt itt-ott, mint nem ok nélkül rovatott meg, a' század emberiséget lehelő szellemével éles ellentétben nagy és apró kényurak nyilván is űzik erkölcsiségből kivetkeztető eljárásmódjokat: de másfelöl ismét a' túlzás hullámára ragadá el a* jószándókuakat is, arcztani tévedésbe ejtvén őket a' való szabadság és korcs testvérének a' féktelenségnek egymástóli különségére nézve — discrimen obscurum, solutis crinibus, ambiguoque vultu — ugy, hogy itt ismét