Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-10-04 / 40. szám

alatt nem bira egyebet érteni, mint kenyér!ado­mányt, melly az elélhetésre csalhatlan hitlevelet nyújtson kezébe , *s a* jövendőre kézzel fogható, közvetetlen ekehasználatosságu legyen. — A' melly tudományok immár nem ez osztályzat alá esének: azok haszontalanoknak bélyegeztettek, 's midőn a' tanulandók lajstromába ollyak Boroztat­tak, mellyek az élet nagy czéljára, az emberi lé­lek tökélyesítésére legelhatározottabb befolyá­snak ugyan, de az anyagi jóléthez nem olly vas­tag kötelekkel szövék, mellyeket a'kövér szemek is fölfedezhetnének: panasz és elégtelenség kárté­kony magvai unalmat tenyésztének az ifjúság kö­zött 's eldöntve lön, hogy az iskolai tanulmányok nagy része hasztalan, életre szükségtelen 's csupán az ifjúi eleven szellőm méltatlan gyötrésire létezik. —-E' vád sujtá legközelebbről az ó classica littera­turát, mint a' humanismus alapczikkelyét; azután egyenként magokra a' reáltudományokra is került a' sor a* szerint, a' mint a' tanuló ez vagy amaz élet­módot tűzött ki magának 's rövid tekintete egyikét vagy másikát magára nézve nélkülözhetőnek látá; a' jogpályát tapodó teljesen megveté a' vegy- és természettant, —a'hittudomány mezején kenyerét aratandó irtózva említé a' mathesis nehéz száraz formuláit, 's nemcsak az ó, hanem az ujabb nyelvek is találtak a' nisi utile est nek olly alkalmazóira, kik az utile-l a1 leganyagibb, legvastagabb értelemben véve, hirdeték következetlen bölcseségöket; — *s mind egyiknek az lön követelése, hogy az elemi betüzés után mindjárt ugy nevezett czélravezető tu­dományát tanulhassa,—és ha az általa ószerüeknek nevezett értelmesbek figyelmezteték, hogy a' mű­veltségre nem egy, hanem több tudományokbani jártasság kívántatik, 's a* bevett szokás és or­szágos vagy iskolai törvények is e' mellett nyilat­koztak : kedv és siker nélkül uszá meg iskolai éveit. — Igy keveredének egymásután rosz hírbe az ifjúság előtt a' tudományok leghasznosbjai 's leggyönyörüségesbjei; igy aljasodék le a' meny­nyei származatu philosophia's majd minden szem­lélődő tudományok, sőt a' kenyérhozóknak elis­mert tudományoknak is azon részei, mellyek nem egyenesen az aranybányák gazdag ereire veze­tőknek találtattak; —innen azon fájdalmasan ne­vetséges tünemény sok tanuló intézetekben, hogy a" tanulás mint legnagyobb részben szükségtelen, csupán az iskolai bizonyítvány betüszámjainak keserves kivívására való, 's minden, mi e' czél határain túlterjed, egyátalábanfölösleges; innen, hogy a' tanintézet minden más inkább, mint tanintézet lön; hogy az iskolai pálya főfeladata lön örök ellenszegülés a* fáradozó tanítók és elöl­járók jámbor intézkedései ellen. — Szerencsét­len irány! milly sok jeles ifjat téritél el a' valódi nemesbülés és tökéletesbülés ösvényétől, — 's milly vészterhesen készíted előre a* humanismus és vele együtt a' nemesb realismus megszünteté­sével a' középkor történeteiből ismeretes vasszá­zadodat, mellynek nyomaidon csakhamar bekövet­kezendő visszatértét — ha a' halandó világ dol­gait intéző kéz szerencsés fordulatot nem adand — bölcseink nem hiában jövendölék! — De nem kárhoztatlak én titeket föltétlenül, szeretett ifjú barátim ! bűnötök terhének nagy része nem tite­ket nyom; nem a* ti jóra inkább, mint roszra hajlandó szivetek a' mérges mező, melly önként termené meg a' balitéletek maszlagos gombáit — kivül gyökerező okok eszközlék azt, 's mi, kik ismerjük ez okokat, szelíd szózattal hívogatunk ti­teket a' bölcseség és tökéletesedés biztos pályá­jára, — durva szemrehányás helyett csupán ko­runk egyik legnagyobb bölcsének 's kormányfér­fiának szavait intézzük hozzátok, mellyeknek ta­lán inkább hisztek, mint a'szerintetek immár kia­vult római bölcs szintén illy tartalmú intésének: „Lássátok, — igy szól a' lelkes angol bölcs — lásáátok a'tudományok csodaszépségülánczolalát, mint segélik, mint egészítik ki ezek egymást köl­csönösen! örök lemmák, mint a' világrendszer egymásra viszonyló nagy gömbjei! mint nyújt kölcsönt a' philosophia mennyei testvéreinek, de csak azért, hogy minél gazdagabb kamat háruljon rája vissza azokról! milly szivárványi finom ár­nyéklattal ágazik be egyfelől a' jog, másfelöl a' hit 's ismét a' természettudományokba, — mint lövell fényt és meleget a'történetírásba,a'tisztes és élettudományokba, 's mint alkot ezekből egy dicső, egy egyetemes egészet mellynek kerekei szüntelen egymásba vágnak. Egy a1 tudomány, mert a' tu­domány nem egyéb, mint a' tudnivaló; tudnivaló pedig minden, kirekeszlöleg Istenig, ki maga meg­foghatatlan. — Ki bár mellyiket balgatagul hasz­talannak káromlá: ekeszarvat tenyerébe! meri jele, hogy az istenek nem kegyelik." De jobb jövendők reménye alatt fátyolt vetek minden illy kellemetlen jelenésekre, 's őszintén biztosítván ifjú barátimat, hogy lelkes elöljáróik, mint eddig, ugy ezentúl is gondoskodandnak a' tanulandók laistromának czél és korszerűsége felöl: sietek közleni oktalásmódomat, mellyel a* tanulandókhoz vágyat, a'tanulás alattiakhoz ked­vet és szorgalmat *s a' már megtanultakhoz ket­tős sikert varázsolhatni, tapasztalásom taníta meg. — Nem alkalmaztatható ugyanis nálunk a' már említettem fölohasási rendszer, melly a7 nagy egyetemekben divatozván, higgadtabb vért, éret­tebb éveket kiván, mint a' millyennel intézetünk növendékei pályájokat futják, — melly nem any­nyira elemi ismeretek közlésére, mint a'tudomány fentebb légköreinek gyors beutazására van szá­mítva, — melly fölöslegessé tevén a' tanítói ügyességet, 's csupán a* tudománybani jártassá­got kívánván meg, tagadhatlanul nagyot könnyít a1 tanítón, de semmit nem könnyít a' tanulón, — melly majd minden értelmező magyarázatot kire­kesztve, sajátlag egy kézi könyv óránkénti egy­szerű felolvasásában határozódik. — Képzelhetni, *

Next

/
Oldalképek
Tartalom