Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-10-04 / 40. szám

mázni, — a1 sajátságost, melly honi földén kivül hervadását leli, erővel átplántálni, — ki azt, mit a* dús alapítványokkal ellátott angol, és a' humanitas magas fokán álló porosz tanintézetekben ohajtatost és örvendeztetőt szemlélt, hallott vagy olvasott, egyenesen ós a' szükséges előzmények teljesítése nélkül, anyagi és szellemi szegénységgel egyiránt küzdő intézeteinkben akár hiu dicsöségvadászatból , akár jámbor öncsalódásból létesíteni törekednék: az hüs éghajlatunkat füge és granátalma termésre, kisded Tiszánkat az oczeán roppant gözösinek hordozására kényszerítené, — 's a' milly kétségtelen az, hogy az önkebelböl fejlesztett erők mind biztosabbak , tartósabbak azoknál , mellyeket csak utánzás vágya hozott létre , 's mellyek többnyire idetlen erőlködések maradnak: épen olly bizonyos az , hogy ha intézeteinkben mindent, mit a'müveit nemzetek példája ajánl, honosítani akarunk: azon fának sorsára juttatjuk azt, melly a' minden egyes ágaiba külön nemű ritka gyümölcsök gályáit oltani akaró kertész fürészecskéje alatt kiszáradt, mig mellette egyoltványu lestvére buja lombokkal diszlett föl, 's birtokosát nemes gyümölcsök bő termésével örvendezteté. —Igy például: ki kisded anyaiskolánkban a' nagyszerű egyetemek példájára, a' nevelés-ügyét egészen külön választaná az oktatási ügytöl,'s a' tanítói kart az erkölcsi fölügyelés terhe alól fölszabadítaná; az oktatás tárgyában pedig, hasonlóan az egyetemi mód szerint a' felolvasási rendszert elegendőnek tartaná: vastag ismeretlenségét árulná el, mind korábbi házi nevelésünkkel , mind iíjuságunk érettségi fokozatával, mind általában a' humanitásnak nemzetünknéli állásával , — 's képes volna csupán ez egyetlen balfogás által illy kiskörű intézetet sírjába dönteni. — En ugyan,mihelyt a' közbizodalom felszólítása e* jeles anyaiskola sorsával szoros érintkezésbe hozott: komoly vizsgálatot tartván hivatalom munkaköre fölött, ugy találtam,hogy jóllehet honunk iskoláiban a' tanítóegyedek nevelői foglalkozása mostoha körülmények miatt naprólnapra szűkebb korlátok közé kezd szorulni,anynyira, hogy a'mondott egyedeket az ifjúság erkölcsi állása iránt egész felelőség alá vonzani nyilvános következetlenség volna: nem lehet mindazáltal e' pontot illetőleg, lelkiösmeretes tanítónak — bár saját kényelme ezt javallaná, 's a* közönség nem csekély részének véleménye is oda nyilatkozik — nem lehet, mondom, lelkiösmeretes tanítónak e' pontra nézve ingatag korunk imez tévesztett követelésének akként engedni, hogy az ifjúság erkölcsi vezérléséről vagy átalán lemond jon, vagy legalább mellette, mint elveszett ügy mellett, hanyag egykedvtiséggelugy szólván, könyörületlenséggel haladjon át, — tudván, hogy a' tanítói állással hajdan együtt-járó erkölcsi föltigyelést még eddig semmi más pótlékintézkedés nélkülözhetövé nem tette, — meggyőződésem szerint tehát, bár milly sok kedvetlenséggel járjon is együtt napjainkban e' sokszorosan megvitatott nevelői beavatkozás: a' tanítói egyednek egyesíteni kell személyében a' tanítót a' nevelővel. — Azon két főpont tehát, mellynél jelen hivatalom az ifjusággalérintkezésbejövend: az oktatás és nevelés,vagy a'tan- és fegyrendszer.— Mindkettő felöli véleményemet bizodalmas kebleitekbe rövid szavakban kiönteni szükségesnek látom. A* mi a' tanrendszert illeti: mielőtt oda térnék, hogy az általam választott oktatásmódot, mellyet más módok fölött szivem javala, okoskodásom helyesle 's gyakorlati kivitelem Isten segedelmével elfogadand, alapvonásokban legalább mind a' mélyen tisztelt közönséggel, mind a' szeretett iíjusággal megismertessem: egy mellékes tárgy foglalja el figyelmemet, melly az általam tanítandó tudományok megválasztását illeti 's mellyet lehetlen ez alkalommal néhány szóval futólag nem érdeklenem. — Hogy e' tárgy itten csak említésbe is jöhet, annál különösebb, mivel hiszem, e' tudományok mély belátásu iskolai elöljáróság által tüzetvék ki,*s végig tekintvén rajtok, minden ugy találandja, hogy e' tudományok minden müveit nemzetek iskoláiban nagy szorgalommal taníttatnak és tanultatnak. — Mi ok indíthata tehát arra , hogy e'tárgyat immost ünnepélyesen szőnyegre hozni hasznosnak lássam? Van jelen korszakunknak egy különös nyavalyája, melly ismét kiáltólag tanúsítja azt, miről senkinek, ki közrehatni akar, egy pillanatig sem szabad megfeledkezni, hogy korszakunk átmeneti, és igy ingatag és jellemtelen korszak. — Az ifjú, de örök realismus nagy fontosságú harcza az ősz, de hasonlóan halhatatlan humanismus ellen még eldöntetlenül folyvást tart; e' harcz , — ha jó istenink azon buzgó óhajtásunkat teljesítendik, hogy kiegyenlítés utján döntessék el, — elébbutóbb áltudományok virágzásának örvendetes időszakát derítendi föl, — az általán véve üdvös harcznak azonban némi káros hatását a' részletekre, tagadni nem lehet. — E' káros hatások egyike különösen az, hogy a' szellemi fegyverek csattogása fülébe jutott a' tanuló ifjúságnak is, 's vizsga szemei megpillanták a' két örök eszme ügy vivőit,ellenségesen állani egymás ellenében.— Tárgyismeretlenség 's a'szenvedélyesb túlzók roszul értett heves szóváltása megbotránkoztaták az ifjúság hajdani boldog hitét , '8 azon balvéleményt öntötték bele, hogy az új kor fölvilágosultságának egyik legnevezetesb eredménye azon bölcseség körének megtalálásával fölérő fölfedezés, hogy egyedül és kirekesztöleg a' realtudományok korszerűek és figyelemre méltók, midőn a' humanismus szorgalmas müvelése átalában a' mult századok kedvencz gyarlósági közé számítandó. — 'S még ez hagyján! de a* mi még sajnosabb tévedés, a' realtudományok nevezete