Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-27 / 39. szám

mig baja volt, szabadulása után pedig keményen rugdalódzott ellene nyilván. Ö volt az első minden református hivatalnokok közt, ki a1

tisztújítás szükségétől meg levén győződve, a' még eddig senki által meg nemczáfolt okokat előadván, kérelembe foglaltatá, 's a' kérelmet tulajdon neve aláírásával adá át a' gyűlésnek. És bár az elv a' világi elnökség önkénye által később meglön hiúsítva: lélekben örült a' harcznak, mellyet előidézett az egyházi lap mezején. A' boldogult halálának híre villámként hatott mindenkire, komolyan érzők, hogy kimultával igazán árván maradt oz egyházmegye, a' világi elnök, lemondása mellett még tavai és az idén is levelekben szilárdul nyilatkozván: árván maradt a' siklósi egyház, melly benne nemcsak lelki tanítóját, hanem szelíd édes atyját, teljes szeretetének méltó tárgyát, bajainak ritka hűséggel gyógyítóját veszté. Ezért a' végtisztességet tevők roppant nagy száma, mellynek fele befogadására is alig lön képes a" tágas szentegyház, — a' tanács-birói kar — egyet kivéve, a' köz papság nagyobb része, a' tanítósággal együtt, fejünknek elesett ékes koronáját síri nyugalma helyére kikísérve szívvel és szájjal együtt éneklé: Boldog, a1

kinek élete Hlyen nyugottsággal foly le ; Béke fedezze az ő hamvait! Áldás követi hült porait! Tóth Ferencz. Suuiii cuique! Nyilatkozat. E'lap f. évi 11-dik számában Jakabfi által a' hálái senatus meg volt támadva, mintha az ottani magyar stipendiumok kezelése körül a' subtractiót ügyesen használná. A' nevezett czikkecske olly kapós lett Hálában, hogy német mezben is azonnal megjelent, 's veszedelmes vérlázt okozott az érdeklettekben; csak az jó, hogy a1

dörgő fellegekből a' vakmerő író fejére az öldöklő gyántalángot le nem pattantotta. Azonban a'vészjóslatból csupán szelid levelezés eredeti Jakabfi és a' hálái senatus közt, 's a' criminalis pör végeredménye az lön, hogy a' vádlóféllel a' stipendiumokróli számadást közlötték. De millyen Cicero pro domo sua volt ez! Az igazolás, mellyet előbb kívántak 's majd mindjárt nem hagytak közleni e' lapban, annyiból állott, hogy kevés kamatot kapnak, — hogy Hálát számos magyar hitjelelt látogatja, — hogy 44-ben is csupán utipénznek 90 tallért adtak-ki. — Illy kézzel fogható 's nyomatos igazolási okokkal Jakabfy természetesen le volt győzve, 's nem tehetett lélekismeretesb ígéretet, minthogy illy igazítást közöl e'lapban, mint | következik: „Ezennel nyilvánítom, miszerint e* Prot. Lap f.évi márt. 15-röl kelt 11-ik számában közrebocsátott, a' Jakabfy névvel aláirt és a' hálái senatust az ottani magyar stipendiumok hűtlen kezelése felöl váddal illető közléshez ferde adatok következtében jutottam, *s mostan jobban értesülve a' dologról, a' pénzkezelés igazságos voltát átláttam, annyira, hogy szinte fáj, miszerint ez ügybe olly megtámadólag vegyültem, 's hogy valóban sajnálom, ha azon közlés által a9 pénzkezelés csalfa színben nyilvánosságra jutott. Jena aug. 14-én 1846." És igy nincs más hátra, mint hogy azt mondjük, hogy ök vagy igaz kezelök, vagy nem. Ha igen, akkor hiszen mentsék fel magokat a' vád alól 's czáfolják meg a' hamis közlést; — ha nem: akkor talán jobb hallgatni, mondva: Wir kennem nicht gegen Wahrheit! 's azon lenni, nehogy a* rögzött roszban megőszüljenek. — (Mért nincs panasz a' jénaiak, göttingaik és greifsvaldiak ellen ?) Gyanúra egyébiránt most is nagy okunk van még a' hálaiak ellen, mert 1) Jakabfyvali levelezéskor a' szemrehányás ellen legkisebb mentséget sem tőnek részökröl; például: mért kellett némellyeknek háromszor négyszer is zörgetni, mig a' stipendiumokhoz jutottak? — háromszor visszautaltaltak e' tagadó szóval: nincs! a' negyedszeri zörgetésre pedig volt. 2) Olly tömérdek nem volt mindig a'magyarok száma, söt voltak évek, midőn igen is kevesen voltak. Hát akkor ki húzta a' pénzt ? Tán az egyetemépület emésztette meg? 3) Hogy kevesb kamatot kapnak, e* mentséget már akkor tették, midőn 14-böl 12-öt csináltak. 4) A' stipendiumokból de regula minden évben egynekegynek 5 tallért húznak le, mi szerintem igen sok, 's elég lenne minden 3-ik esztendőben ennyi, vagyis évenként ennek harmada* 5) Mert felelőség terhe alatt nincsenek. Ugyan nem volna-e czélirányos, ha ez ügyben némi lépéseket az egyetemi gyűlés akarna tenni ? — — Még egyet a' fordítóra nézve. De hát ki lehetett a' német fordító, ugy-e szeretné tudni a' nyájas olvasó? Hisz nem káptalan ugy-e a' hálái senatus, hogy magyarul is tudjon ? — Biz az tehát magyarhoni volt, még pedig ugyanazon kardos vitéz, a' ki két izben hajtatott a' párviadalra. Boszu ingerié e* tény re. Mit ? boszu ? hiszen ö jól ós kiszámoltan cselekedett, mit a1

következés bizonyít,mert épen ezen egyén az, ki, a* legközelebb mult egyetemi gyűlés alkalmával, a' többi fölött különösen kitüntettetettt. — Fide, sed cui, vide l! Jakubovics.