Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-27 / 39. szám

Vegyes közlemények. IliMálozás. Nagy tiszt, kisjáczi Szeles Sámuel úr meghalt. Ki, és mi volt ö, hosszasan előadni, azoknak, kik öt ismerék, felesleges, — kik nem, kevésbé érdekes. Legyen elég annyit említeni, hogy ö a' m"«ja nemében ritka ember volt, mint ember, mint pap, mini L .talnok, egy­iránt kitünö jelességekkel. Bölcs belátásának, ér­telmi sokoldalú műveltségének, a' kétség esetei­ben magát hirtelen feltaláló elme-élének, alapos és rendszeres tudományosságának, ingatlan elv­szilárdságának , tántoríthatlan igazságszereteté­nek , csüggedetlen hivatalbuzgóságának , aka­dályt nem ismerő erélyességének tanuja a' lacz­házi népes és fényes egyház, mellyben 29 éve­ket töltött páratlan buzgalommal és figyelmet­érdemlő sikerrel, az egész nép bizalom- és tartózkodásból vegyült osztatlan tiszteletében, — tanuja azon díszes szentegyház, melly nagy­részint az ö gondja, fáradozásai által épült fel,— tanuja az e.megye és e.kerület, mellyek ügyes­ségét 's kitünö tehetségeit használni akarva, egymással vetekedve ékesíték a' tanácsbirói, fö­esperesi, főpénztárnoki fontos hivatalokkal, — ta­nuja azon megkülönböztetés, miszerint a' nagy Bátori, ereje hanyatlását érezve, a' megnemjelen­hetése által üresen maradt egyházkerületi gyűlé­sek elnöki székét egyenesen ö általa vélte betölt­hetőnek, — tanúja azon lelkesedés, melly olly határzott küzdelemre indító az egyházkerület nagy részét az ö főpapi székre emeltetéseért, a' mi ha igaz, hogy inkább ügy-, mint személy­kérdés volt, annyival világosabban mutatja ki­voltát. Hideg tetemei f. hó 17-én adattak át az örök nyugalomnak. Koporsója felett predikátziot mon­dott Bárczay Sámuel dömsödi lelkész, 4. Mós. 20 29 szerint „a' valódi főpap kellékeiről" — ora­tiot Szép István tassi lelkész, arról: „Mikép válik el a' hü lelkipásztor az ö híveitől? felelet: 1) Ön­tudattal, — 2) áldással, — 3) intéssel, - 4) reménynyel. — A* simái beszélt Tóth István áporkai lelkész: a' nagy emberek koporsója fe­letti közönséges fájdalomról, — kik közöl az első talpra esett életre való gondolatokkal tömött, classicus izü, de olly fris virágos kifejezésekkel ragyogó beszéde — meglepöleg könnyüded ter­mészetes elmondása, — a' második a' készületre engedett idő boszantólag rövid volta daczára is kimerítő, világos,'s evangyélmilag népszerű szó­noklata, 's kevés észrevétellel igen jól talált al­kalmazása, — az utolsó pedig tárgyától átha­tott lélekből folyó érzékeny előadása által, mi­dőn a' nagy halott koporsójára , méltó halotti koszorúkat fűztek, másrészről egyszersmind ma­goknak is közmegelégedést, figyelmet és tiszte­letet arattak az egész gyásztisztesség-tevö gyü­lekezet előtt. Élt a' boldogult 61 esztendőt. Rövid életrajza vagy e' Lapokban, vagy a* most szerkeztendö egyházi Almanachban fog — mint hihető, még rövidebben — közönség elébe kerülni. 0 élt, készült, munkált, 's hatott, 'S a' czél előtt leroskadott. Lengjen szelíd nyugalom porain! Bacsó János, segédpap. Szomorú liír. Ntiszt. Kossá László úr, a' felsö-baranyai egyházmegye föesperese, tek. Baranya vármegye tbirája nincs többé, — sept. 10-kén éjfélkor, belső részei vég elgyengülése következtében, jobb létre szenderült, élte 67-dik évében. Mint pap, hallgatói szakadatlan szeretetében Siklóson szolgált 35 évet 5 mint tanácsbiró 27, mint esperes 9 évig őrködött ernyedetlen buzga­lommal Sión békesége fölött. A' 36 év alatt olly szende nő, most kesergő gyászos özvegy ns Király Juliána, — a' gyengéd szeretet tüzével felnevelt gyermekek, Juliána, viszlói pap t. Belevári F. úr neje; Jusztina, foki pap t. Csányi Lajos úr neje; László, tek. Baranya me­gye esküttje, Lajos vejti pap, Ferencz mérnök, hullatják a' bánat érzékeny könyeit. Gyász beszédet tartottak nt. Szabó Péter aJ-esperes, alapigéül vévén fel a' 118-dik zsoltár 17-dik versét a' halhatlanságról, gyönyörű logi­kával, majd Bogárdi Sándor vaiszlói pap, bájoló előadással, kellemes taglejtéssel, szószéken csak egyedül neki saját nemes bátorsággal ugyancsak a' halhatlanságról szónoklá velős beszédét, a1 sír­nál Hamar András oldi pap. És most szabad legyen visszatekinteni a' bol­dogult esp. nyilvános életére, mellyröl az egyik szónok hallgatást ígérve, Istenre bizá az ítéletet, hogy ö is ne ítéltessék, szabad legyen kimondani az igazat. Az a' nyugott csendesség, melly távol tartá tőle nemcsak a' haragot, hanem még a' bo­szankodást is, melly egész életén vonult keresz­tül, szinte párnélküli vala. — Amaz elvéhez hiven „senki házamból szomorodva ne távozzék," még a' nyilvános bűnöst is, mintegy szerető édes atya, halántéksimogatás közben intette a' megtérésre. Sokszor haliám tőle, áldó a' gondviselést, hogy az Egyházi Lap világot látott, mert, mint mondá, rendezetlenségünket előtárván, zavart állapotunk­bóli kibontakozásra hathatós gyógymódokat re­ményi hasábjaiba fogadni. Ö volt az, kivel ügyes­bajos dolgaikban igen sokan szerettek takaród­zani 's ki állal igen sokan meg is szabadultak. 0 volt az a' jézusi szelíd lelkű , ki még azt is sze­retetlel ölelte , ki csak addig használta takaróját

Next

/
Oldalképek
Tartalom