Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-27 / 39. szám

sását, megemlékezvén a' szent írás szavairól: 1. Kor. 13: 1. „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvökön szólnék is , a' szerelet pedig nincsen bennem, ollyá lettem, mint a" zengő érez és pengő czimbalom." — Alaptalan 's nevetséges a' Stúrismus panasza bibliai nyelvünkre, mert nem említve azt, hogy a' biblia fordításában született szlávok is vettek részt, mint p. o. a' túróczi származású Jeszenszky, — minden anyanyelv kétféle, t.i. aljasb 's póriasb és műveletlen, és magosb, müveit, 's ezt tanítani 's tanulni kell, ha a' népet művelni, képezni akarjuk. — Mi bizonyosan igen türelmesek vagyunk r.kath. keresztyén atyánkfiai irányában: hanem mi evangy. papok, egyházi elöljárók is vagyunk, kiknek vallásunk java vagy veszélyének szivünkön kell feküdnie, ha nyomorú napszámosok nem akarunk lenni. Már pedig minden részrehajlatlan olvasó kénytelen megvallani, hogy minden, a' Stúrféle új nyelven irt munkák és hírlapok tagadhallanul r. katholikus szint viselnek magukon, mi prot. embernek igen feltűnő. Nézze az ember Stúr hírlapjának vagy a' „Sas" czikkeit, 's egy evangy. papra vagy levelezőre bizonyosan 3 — 4, sőt több róm.kath.iró fog esni. Minden lehető alkalommal, dicséret- 'smagasztalással égig emeli Stúr a' r. kath. Bernolak, Holly 'stb. írókat, a'midőn az evangy.irókat vagy egyáltalában elhallgatja, vagy a' leggyalázatosabb módon fitymálja 's gúnyolja, mint ezt minden augustus havi lapja vagy O Potrebe czímü könyvecskéje bizonyítják. Az ő örökös szerelmi kacsingatása a'nyitraiseminaristák és a'nagyszombati clericusokkal protestáns keresztyénre nézve, a' leglágyabban mondva, nyugtalanító, a' prot. ifjúság végett, melly Stúrt környezi 's lapját olvassa.— Mellyiklelkismeretes pap óhajtaná, vagy engedhetné pedig meg, hogy vagy maga Stúr, vagy hívatlan apostolai tüzet vessenek csendes gyülekezeteink keblébe ? Félre tehát a' Stúrismussal, félre tapasztalatlan 's elcsábított iskola-növendékeink sturomaniájával! HlavatsJózsef, körmöczi evangy. lelkész. E1

fölség jöttét tudatják Angyalok karéneki, Víg a" lég, halálsápadtak A' pokol rémszellemi. A' világ még illy nem látott Történetre felcsodál, A' tiport halál hatalma Végenyésztén sírdogál. És dús harczibér reménye Buzdítván vitézeket, Életet fölszánva tűrnek Minden szenvedéseket. Egyetlen fiu atyáddal És szent szellem társatok Oh hó részt a' harezosoknak Győzelemben adjatok ! F a r k a s F. Nagyt. kisjáezi Szeles Sámuel úr koporsója felett. (Ajánlva főtiszt, szoboszlsi Pap István úr ő nagyságának.) Isten ! ki változatlan akaratod Szerént, a' pályát Te magad mutatod, Mellyen az ember fusson caéljára, Köz- 's magány-jóllét alkotására. Te adsz bölcs és nagy fiakat népednek, Kik nevedben hősökként vitézkednek. Bár a' föld fiát teremtéd képedre : 0 mégis Téged hányszor elfeledne, Ha nem küldenél Tanukat néki! Üdvét koczkára hányszor tenné ki, Ha nem adsz bölcs Mózest és buzgó Áront Bizton vezetni őt, a' vész ha rá ront! Illy kezekben van országod hatalma, Illy szájakban szent igéd diadalma. A' buzgalomnak tüzét ök szítják, A' népet Qdvutára tanítják. 'S melly igen boldog az a" gyülekezet, Kit Isten illyen Pásztor által vezet! Im e1

koporsó, melly előttünk fekszik, Illy jó pásztornak hamvával dicsekszik. Ah egykor, — melly most értté kesereg — Benne milly boldog volt e1

gyász seregi Mert Isten igéjét hordozva száján , Hiven vezette az élet pusztáján. Évek folyának, — és Ö nem lankadott, Míg a1

pusztulás rá föl nem lázadott. Itt volt a' határ — mi láttuk sírva — 'S rajta letiltó „ne tovább!4

' irva. 'S a' bujdosó nép hös-lelkü vezére Be nem mehetett igéret-földére. N z ent-Unt: Ifymmis. Krisztus mennybemenetelére. (Buchanán után.) Zengd vigan keresztyén egyház Győzedelmi énekid! Hős vezéred im ma égbe Száll, megtörve ellenid. Atyjának be ott mutatja Dicsbabérját, sebhelyét, Mint csatát kiküzdött bajnok Vértusája diszjelét. A1

felleg leszállva igy zúg Nagy királyod lábai Alatt. — lépjetek be sergek, Tárvák a1

menny ajtai, Isten! Te küldted nékünk őt vezérül, Gondot viselni Házad jóllétérül. "S midőn szód tőlünk most visszakéri, Néped könyekkel gyászban kiséri. 0 kiküzdötte harcza fáradalmát; Emléke fenn lesz. — Te add meg jutalmátl Bacsó.