Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-27 / 39. szám

küzdő érdemes férfiakat egyházunk sem mellőz­heti el,söt illyenek iránt hálás elismeréssel is tar­tozik, — mert a' protestáns érdekek mellett küz­deni nem igen jutalmazó fáradság, — sok bajjal, vigyázattal, bátorsággal, függetlenséggel, áldo­zat-készséggel, türelemmel, tudománynyal és ül­döztetéssel is jár: de az áldozat nem az ebédek­ben ésgyámintézetre-adakozásban fekszik egye­dül, hanem sok más egyebekben. Gyámintézet! fenséges egy eszme! Örök tisztelet a* lelkes Sze­merének, ki külföldi utazásainak főtárgyául tevé ennek hazánkban megismertetését, és létre-hozá­sát! De bizony háladatlar egy találmány ez, mint a* puskapor, — jóra roS"ra lehet hssználni; igen számosakban vastag maíerialismust költött fel és táplál, a* szellemieket háttérbe szorította. — Mon­dám, hogy publicistáinkat méltányolni kötelessé­günk. Ámde nem publicista az, ki a' tanácstere­mekben hallgat, mikor szólani kell,—vagy a' hi­vatalokért költekezik, mert ezt nem a' protestan­tismus javáért teszi,'s ha hivatalba lépett sem tett annak semmi hasznot, söt kárt okozott — tudat­lanságból, irigységből olly szövetséget kötött, melly öt is, mint szakács a' czitromot, elvetette majd. — De már itt főbb papjaink evangyélmi­ságában, politikai jobb tapintataikban volna az orvosszer, kik egyszer's másszor a'politikai gyű­léseken megjelenvén 's ott figyelmezvén, gon­dosan előkészítenék falusi papjainkat protestáns publicistáink megismerésére. Azonban nagyobb része ezeknek is csak a' választásoknál jelenik meg, holott lehetetlen elhinni, hogy vagyonos egyházak jövedelmeiből évenként egy pár napi gyűlésre ne juthatna. Csudálkozik Szemere Bertalan, hogy némelly férfiak neveit versenyzöleg nem látja egymás mellett az iskolai gondnokságra, mellyet maga sem szégyenlett volna más körülmények között am­biálni: de a' világ jobban csudálkozik azon, hogy Szemere Bertalan csak 33 szavazatot kapott 350 közöl!!! — és többeknek neveik, kik közöl elég legyen csak az országos-hirü Palóezy Lászlót a' Bernáth Zsigmondot említeni, még csak kije­lölésbe sem jöhettek!!!. Pedig nincs igaza Sze­merének abban hogy illy férfiak vonakodnának e' tisztességtől, lelkökböl kihalt volna a' protestáns buzgóság, vagy más hivatalok keresésében küz­denének másokkal! De csak nem tolakodhatnak szemtelenül olly előítéletek 's vélemények elle­nében, miket fentebb elö-soroltam, és csak né­mellyeknek magánykörben megpendített felszó­lításukra sem nyilatkozhatnak ? Nem akarok sérteni senkit, legkevésbbé azt, ki el fog választatni, mert tán olly férfiú is fog vá­lasztatni, ki nem fog homályt vetni azon nevelő intézetre, mellyböl régibb időkben nagy férfiak emelkedtek ki: — czélom csak azon balitéletek és ferde fogalmak megrostálása volt, mellyeknek eredménye lett, hogy nem Szemere Bertalan vá­lasztatott , és a' kijelölésből több nagy és fényes nevek 's talentumok kimaradtak. Ezeknek tulaj­donítom azt, hogy a' derék Szemere Bertalan, a' tudományok avatott embere, a' nevelés országos bajnoka, a' fáradhatlan munkás és mindenre képes férfiú, önbecse büszke és nemes érzetében a' pá­lyatérröl lelépni kényteleníttetett. — Akármi lesz az eredmény, csak az vigasztalhat, hogy Lónyai Gábor el van választva, ki segéd-fögondnoki kedves kötelességének fogja tartani a' s.-pataki főiskolát régi fényébe vissza-helvezni, és illy kö­rülmények között's ezt tudva, nem is kellett volna algondnokra szavaztatni. Bizony! mondom néktek: ha nem javulunk, nincs jövendője a' magyar protestantismusnak, még kevesebb a' papságnak! — Nem sokára még több mondani, valóm is lesz. Ki nem hibás­nevegye magára! —y. IJjabb szózat a' Stiirismus ellen a9 magyarhoni ev. egyházban. Már több lapok- 's ujabb könyvekben, mellyek Stúr és az ö annyi veszekedést 's zavart szült szerencsétlen vállalata ellen megjelentek, azt ol­vasám, hogy a'nyelv, mellyet ö lapja- 's más ira­taiban használ, liptói beszédmódnak neveztetik, igy beszélvén a' liptómegyei szlávok. Mint liptói születés, kötelességemnek tartom, ezen tévelygés ellen föllépni *s nyilván óvást tenni: midőn, mint mondám, liptói születés levén, Stúr nyelvét még is részint nem értem, részint a' legnagyobb un­dorral, benne alakja- 's anyagára nézve idegen beszédmódot hallok 's olvasok. Ez, nem élő nyelv, vagy valamelly megye beszédmódja, hanem zagy­valék, mozaik valamennyi tót pórnép jargonaiból, egészen sajátságos, csak Stúr önkényes agyának szüleménye, hasonló ama bábel-tornya építése­korihoz. Az én vegyes, tót-német, egyházamban Kör­möczön, temérdek német, mint szinte tót nyelv­járás létezik. Van itt német-quad nyelvejtés, Blaufusz és Honesheyban, — a' handerburczokat Körmöcz vidékén, minden történetbuvárok a' régi quadok maradékainak tartják; — van itt krikeheyi jargon, melly német és quad egyveleg; van sváb jargon, p. o. Svábfaluban; van szász szóejtés kü­lönbféle módosításokkal: hanem mindezeken be­szélők megértik a' szász-lutheri bibliai nyelvet, azon történik a* szónoklat, 's ezt is mindnyájan értik. — Vannak Körmöczön mindenféle nyelv­járatu tótok is, különösen túrócziak, kik német leányokat vesznek nejeikül 's kiknek gyermekeik német 's tót nyelven beszélnek, ezek közt talál­kozott néhány elcsábított stúrista is, és lön sza­kadás 's egyenetlenség; én, a' csend 's egyetér­tés helyreállítása végett 's hogy az egyház nyelve ne legyen idegen a' fülek- 's sziveknek, megtil­tám tótjaimnak a' Stúr-féle lap járatását 's olva-39*

Next

/
Oldalképek
Tartalom