Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-27 / 39. szám

nyelvet a' polgári- *s egyszersmind latint ós gö­rögöt az ide tartozó segédtudományokkal együtt a' gymnasiumi osztály tanítására képzendőknek; harmadik a" földrajznak mind 3 nemét földisme­rettel, történettant, törvényt és statisticát, a' ne­gyedik mathesist és a' természeti tudományokat. Sz. annál jobban szeretné ugyan, minél több ta­nárok közt lehetne megosztani e' különböző tu­dományokat; de legkedvezőbb esetben sem lehet — úgymond — négy tanárnál többhez reménye. Vallást pedig a' polgári és gymnasiumi osztályok tanítására képzendőknek azért nem akar taníttat­ni, mert azt ezen osztályokban mindig papi állású egyénekre, p. segéd-lelkészekre, szeretné bizni, kiknek teendői közé osztán büntető eljárást nem sorolna. Ezután a' praeparandiábani működés eszkö­zeiről, a' kézi könyvekről, kimerítöleg értekezik sz.: de ismertető nem terjeszkedhetvén ki min­denre, kénytelen az olvasót a' 99—104. lapok átolvasására utasítani, hol igen sok jó van mond­va, 's a* többek közt nagyon czélirányos azon in­tézkedés, hogy az elméleti neveléstannak kisebb, csak 4—5 ívre terjedő darabjával kezdetnék meg a' képzés, 's csak ennek végezte után bocsáttat­nék a1 képzendő ifjú gyakorlati órákra. Az órák is olly ügyes kiszámítással osztatnak fel, hogy az ifjú, academiai tanulmányitól sem vonatik el, a'praeparandiai tanulmányokra is elég ideje marad. Midőn ugyanis valamelly ifjú a' gymnasiumot bevégezve, academiai folyamra bo­csáttatik, 's vagy tanításra való hajlama, vagy a' szülék szegénysége esetében majd a' tanítóság által szerzendö, 's öt életpályára segítő keres­mény reménye által indíttatva, magát a* praepa­randusok közé írathatja, mint már akkor 17 — 18 éves ifjú bizonyosan meggyőz hetenkint 25 kö­zönséges órát, 's mellette még marad az önmun­kásságra elég ideje. Ebből 18 elég az academiai tanulmányokra, 's ekkor még 7 marad a'praeparandiának, mi kö­vetkezőleg lenne felosztva: hétfőnés csütörtö­kön adna nekik az illető tanár egy-egy órát el­méletileg; kedden és pénteken is egyet-egyet, de ezt már gyakorlatilag, maga tanítván elöttök a' kis gyermekeket; szerdán és szombaton mindeniken másfél órát ugyan csak gyakorlatilag; mert ekkor már egy órán a1 praeparandusok közöl sorban e&y"e gy tanítaná a' gyermekeket a' tanár jelen­létében, a' ki a' gyermekek eltávozása után fél óráig az ifjaknak egymás tanítási ügyessége vagy hiánya felöl való vélekedésüket hallgatná ki, 's mondaná ki végül a' magáét. Ez lenne az első éves praeparandusok foglalkozása. Vájjon az úgynevezett kenyértudományoktól elfogattatnának-e ez által? 's mégis nem lenne-e elég idejök maguknak tanítókká képzésére? Hi­szen eddig csak azt sem tettük meg leendő taní­tóinkkal, hogy, mint a' mesteremberekben, a' külső ügyességet kifejtsük. És most évenként legalább is 72 órán nyerendenekelméleti oktatást; 72-en lehetnek annak tanúi, miként alkalmazza a' me­thodicai és didacticai szabályokat maga a" prae­parandia tanára; 72-n pedig maguk kisértették meg azoknak alkalmazását; 's végre 72 ízben nyújtatott nekik alkalom a' praeparandia tanárá­nak felügyelése alatt 's kellőleg tett módosítása után hallani az Ítéletet jól vagy roszul végzett tanításuk felett. 'S a' ki ennyi minden oldalróli készítés után az elemi osztályban talpra esett ta­nítóul nem léphet fel, az bizonyosan fejére esett. A' másod éves praeparandusoknak ismét 7, a' 3-dik, 4-ik és 5-ik éveseknek pedig 10 órájok van már hetenként. — Öt éves pályájok végén alkal­mazási vizsgálatot adnának ; 's ha azután tanító­ságra bocsáttatnának, nem az academiai tanulmá­nyokbani elöhaladás, hanem a' praeparandiai pá­lyán kitüntetett jó erkölcs, igyekezet és ügyesség játszaná a* főszerepet: mi ismét múlhatatlanul szükséges. Óhajtaná mégsz., ha a1 tanárok tanítványaik­kal havonként legalább egyszer összejövetelt tart­ván, ebben azokat a' legjobb nevelői könyvekre és czikkekre figyelmeztetnék, 's különböző ide tartozó tárgyak felelt élő szóval vagy írásban ér­tekeznének egymással 'stb. Nehogy azonban valaki azt gondolja, hogy a' gyakorlati órákon az elemi osztály növendékei eszközül áldoztatnának fel a' tanítók képzésének, mint sok beteg a' kezdő orvos gyakorlatának: sz. nem tud, nem is akar olly főiskoláról beszélni, hol a' testgyakorlatok minden osztályon keresztül rendszeresen ne taníttatnának, az ezt nélkülözni kívánókat vagy kényteleneket akarja ö ezen órára iskolában marasztani. Vagy ha ezekre számítani nem lehet, minél több, 4, 8 vagy 12 csapatra szakítja az egész osztályt, hogy minden gyermek hetenként, vagy 2-3 hétben, csak egyszer ma­radjon bent a' gyakorlati órára, mi mind a' gyer­mek, mind annak szüléje által csak köszönettel vétethetnék. A' harmadik részben a'kiképzett ifjaknak mi­ként alkalmazásáról szól sz., 's midőn ezt minden egyes gyülekezet saját körülményeinek módosí­tása alá kénytelen bocsátani; legalább elmondja, hogy alkalmaztatná őket helyben a' pesti főisko­lában ; mert hogy a' város különböző részeiben elemi iskolák állíttathatnának fel, ahoz még csak reménye sincs. Itt ismét azon téren van kedves alkalmunk szerzővel találkozni, hol számításában több czél elérését egyesítvén, egy csapással — mint mondani szokták — legalább is két legyet üt. Az elemi iskolákat annyi osztályokra kívánja szétszaggatni, hogy egy osztályban legfeljebb se legyen több 30 gyermeknél, mi mind az egészség és rend fentartááát, mind a' tanítás sikerét elő­mozdítaná; de azért csak egy rendes tanító lenne,

Next

/
Oldalképek
Tartalom