Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-27 / 39. szám

) csak azért, mert az eredeti. Idegen istenek nem üdvezítik azt soha, ki keble Istenét mellőzni tudja. Nincsenek-e nekünk már több ollyan régi intézkedéseink , mire a' külföld csak mostanában kezd rá jőni ? Illyen az egymás általi tanítás — wechselseitiger Unterricht — is; mint szinte azon intézkedés is, hogy a' helv. hitvallású lelkészek közt kivéíclhjpen is alig találhatni ollyat, ki már a' főiskolában neveléstannal elméletileg és gyakorlatilag ne foglalkozott volna. Poroszhon pedig leendő lelkészeit a' neveléstan hallgatására ezelőtt csak egy pár évvel kezdte kötelezni. Szerző egyátalábannem egyez hát abba bele, mit némelly községek mostanában tesznek, hogy ideiglenes tanítóikat állandókkal — professorokkal — váltják fel, még pedig ugy, hogy a' már családdal számítandó professornak kevesebb fizetése lesz, mint volt a1

csak magános iskolamesternek. Ez valódi hátralépés ! vagy talán ifjaink nem töltik többé ugy be ezen hivatalt, mint eddig betölték? Ez nagyon igaz! mert ki ne látná, hogy iskoláink nagyon hátra maradtak a' kor szükségétől, mit a' latin nyelv és káté tudása többé ki nem elégít, melly reál tudományok után szomjazik. De ennek orvoslására ne czímet emeljetek és fizetést szállítsatok ám, uraim! hanem állítsatok tanítóképző-intézeteket főiskoláitok mellé; mert a" ki a' századunk-parancsolta reál tudományokban és az új paedagogikában mind elméletileg, mind gyakorlatilag nem jártas, az bizony, kivált elemi-, nép- és polgári-iskoláinkban nem fog a' tanítóikarnak ezentúl díszére válni, ha professornak és nem iskolamesternek hivatik is. De nem is hiszi sz., hogy annyit és olly jól taníthatna egy állandó tanító több éveken keresztül, mint egy ideiglenes ifjú mester, ki ifjú ambitioval fogván meg a' dolog végét, nem vet számol erejével, fel is vállal, meg is felel olly hivatalnak, millyen alatt leroskodna, ha azt 5—6 évig kellene is folytatnia. Ugyan mit csinálna a' karczagi iskolában azon szegény professor, kinek polgári iskolai és gymnasiumi 6 osztályt éveken keresztül kellene egyszersmind tanítani ? Most pedig nincs hátrább azon iskola sok ollyan intézeteknél, hol állandó tanító kevesebb osztályt tanít. Azt sem lehet az ifjú *s nőtelen tanítók ellen felhozni, hogy ezek igen gyakran erkölcs 's illedelem határain túlcsapongó lépésekre fajulnak; mert az illyet egyszerre el lehet hivatalából mozdítani, a' nélkül, hogy jövendő pályájára ennek kihatása lenne, — mig igen gyakran évekig vagyunk kénytelenek túrni, hogy az állandó tanítónak neje vagy gyermeke sértő botrány gyanánt áll előttünk: minek orvoslása vagy a' jó tanító elmozdításával történnék, vagy egy egész család életerén tenne metszést. Hogy az ideiglenes tanítóság esetében épen akkor mozdíttalnék el a' tanító hivatalától, midőn abba már igazán belejön, az sem áll; mert megfogjuk tapasztalni, hogy ezen könyv második részében előadandó képzés segítségével képes az ifjú tanító alkalmazásának első évében mindjárt kívánt sikerrel működni az elébe szabott téren. Azonban a1

millyen mértékben tapasztalatunk a' tanítói pályán öregbül, — tüzünk is épen azon mértékben lankad, mi a' sikert nem szokta emelni. Azt is igen hathatós's élettani igazságon alapuló okul hozza fel sz., hogy a' tanítónak kedélye, gondolkozás-módja mintegy akaratlanul elragad a'gyermekekre. Már pedig mikor volt tanuló nemzedékünknek arra nagyobb szüksége, mint most van, hogy szíve egy élte tavaszát még most töltő, melegkeblü, tűzről pattant, még minden szépre és jóra fogékony tanítóvali társalgásból forró hazaszeretetet, visszarettenni nem tudó bátorságot 's csüggedhetetlen kitartást kölcsönözzön ? Végezetre igen alaposan mutatja meg sz., hogy nemzetünk költség nélküli nevelésének eszközlésére az ideiglenes ifjú tanítók átalánossá tételénél nagyobbszerü lépés nem volna, 's erre figyelmet kérek, uraim ! Ha bölcs ok vezérlé honunk atyáit, midőn a'katonai szolgálat idejét elébb 10, később 8 évre leszállíták; ha ennek is leebb szállítását ohajtatja sokak keblében annak tudása : hogy alig van módunkban egy-egy czélszerübb lépést tennünk népünk alosztályának pénz nélküli nevelésére: hát az ideiglenes tanítóság behozatalát nem épen csak ugy ajánlja-e népünk közép-osztályának, 's ez által közvetve az alsónak is pénz nélküli nevelése? Hiszen miként a' katonai szolgálatot végzett egyének a' katonai életből hozott rendet, pontosságot, engedelmességet és tapasztalatot elterjesztenék a" nép alosztályába : ugy a' képezdéböl kikerült 's tanítóságot viselt egyének, a' neveléstanban elméletileg szerzett, 's gyakorlatilag is életbe léptetett ismereteiket a' közép osztályban honosítanák meg, honnan mindezeknek az alsó osztályra is üdvös befolyása lenne? Igy egy pár évtized multával a' honoratiorok nagyobb részének családja mind megannyi czélszerü nevelőintézetül tekintethetnék; 's az illy szülék a' népnevelés ügyében is üdvösebben emelhetnének szót, tanítóinkkal is méltányosabban fognának bánni. A' második rész a' képezdének szerkezetéről és működéséről szól. A' képezdei folyam az academiaival szoros kapcsolatban 5 évet tenne , mellyek közöl az 1-sőben az elemi-, a' 2-ikban a1

nép-, a' 3-ikban a' polgári's a' 4-ikben és 5-ikben a' gymnasiumiosztályok tanítására képeztetnének az ifjak. Állandó tanárok — az írás, rajz, zene és testgyakorlat rendes tanárjain kivül — lennének legalább is négyen. Ezek közöl: egyik az elemi és népiskolábani tanításra-képzést maga végezné be 2 év alatt; másik tanítana magyar és német