Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-13 / 37. szám

dalokat eleget. Azért, ha templomba megy, nem is énekel, minthogy nem tud, 's vele a' szent dolog nincs megszerettetve, azért még énekes könyve is alig van. Ha szülei háznál neveltetett, 's jelenleg neveltetik, az informátor urak arra nem is gondolnak, hogy az uri rendnek is igen szükséges Istent éneklésben dicsérni. Természetes, mert sokszor megtörténik, hogy az informátor uraimék talán magok sem tudnak, és az úrfiak szülei által is e' gyönyörű foglalatosságra nem szólítatnak fel. E' szükséges jegyzés után, az uri rend palotáiból kisietek a' köznép egyszerű házaiba, és e1 nép felöl azt mondom, hogy énekelni szeret, mint ezt a1

tapasztalás minden időben megmutatta, 's minél több énekmelodiát tud, annál inkább örvendi azt. Mikor a' nagy ünnepek estvéi elérkeztek, csaknem minden háznál hallasz énekzengést 's illyenkor a* jó tanítót is, legyen életben vagy bár a' földben, hálásan megemlegetik, kitől a' gyönyörű énekek nótáit megtanulták. Mikor vasárnapokra virradunk, örömmel veszi könyvét reggel 's megyen azzal templomába, hol áhítatosan énekelget, onnét haza menvén, házánál is csendességben épül abból. 'S hogy ezt teheti, és a'kedve szerint való énekeket elzengheti, köszöni ast az iskolának és jó tanítójának, 's áldást mond érte annak nyugvó poraira is. Menjünk most által a1

másik és nyomatékosabb okra, minél fogva az éneklés tudása 's megtanulása lehetetlenítetik. Mert az érdemes tanítói kar ellenem szólal, 's igy menti magát: Rajtunk nem múlik, eljárunk tisztünk minden pontjaiban; de ha tökélyre nem vihetjük e* valóban szükséges tudományt, annak inkább a' szülék az okai, mint mi. Igaz, én is azt állítom. Azért a' feljebb írtakat is csak feltételesen sorozám elő; ha ez t.i. igy volna, meg igy, akkor elmulhatlan tudatlanságban kellene maradni a' népnek a' szép éneklésre nézve is. De hogy ennek nem a1

tanítói kar a" főoka, hanem a1

szülék, azt sok adatokkal lehetne bemutatni. Ha kivált a' falukat vesszük, ezekben a'szülék gyermekeiket nem engedik elegendökép kitaníttatni, csak imigy amúgy. Iskolából kimaradásukkor soknak olvasása vakogás, irása semmi, számvetése meg épen semmi. Alig volt idő, mellyben a' gyermekre olly nagy szükség lett volna a' falusi házaknál, mint jelenkorban. A' szülék tán soha sem voltak önzőbbek, mint most; gondatlanabbak,mint most; a'szüléknek soha sem parancsolt a' gyermek ugy, mint most. Mindennek oka rejlik az egy forint iskolapénzben és a1

netalán szükséges könyvek, papir és ténta megszerzésében. Ha ingyen tanítnának iskoláinkban, azok telve volnának; ha a' tanító papirt ajándékozna, könyvet osztogatna: akkor mindenik nembeli ifjúságot hagynák írásra tanítatni, és könyvből is jól olvastatni, igy lenne gyérmek az iskolában elég. De most bár a1

férfigyermeknek vegyenek papírt; a' leányra rákiáltnak szitokkal: minek neked az irás, te leány vagy, neked nem kell, ugy sem jársz többet iskolába; pedig szegény olvasni sem tud jól, az éneket felkeresni nem tudja, annál kevésbbé csak egyet is elénekelni. Én a' gyermeket nem okozom, mert 6 tanulna, ha neki minden szükséges megadatnék, sőt sírni láttam öt azért, mivel azt nem tanulhatta, mit kedvvel tett volna. A' szülök közöl sokan maguk csak egy bukkot sem tudnak könyvből, azért nem is böcsülik a' tudományt, azért tudnak gyermekeik iránt is olly hanyagok lenni, és minden költséget, mit tanításukra kellene fordítni, ollybá tartják, mintha azt az utczára dobnák. Csak gyéren találhatni apákra 's anyákra, kik maguk nem tudván, igy beszélnek: „sajnálom, hogy én könyvből nem tudok, de ha azt érem, gyermekemet megtanítatom, akármibe kerül is." A' szülői hanyagságra nézve gyermekeik kitaníttatásában kötelességének ismerje minden tanító őket arra birni, hogy necsak félig-meddig hagyják gyermekeiket tanulni, hanem minél gyökeresebben. 'S kivált mikor a' nevendék tanulásra legalkalmasabb, akkor ne engedjék őket az iskolából kifogni, mivel ez időkorban egy télen is többet tanul, mint előbb két annyi időn. 'S ha a* gyermek jól megtanult olvasni, énekelni, ezeket utóbb is örvendi 's nem is fogja elfeledni; de ha jó gyakorlottság nélkül hagyja el az iskolát, félre teszi könyvét, 's elő nem veszi azt, jól tudván, hogy abban semmire sem tud menni, csak egy pár sort sem levén képes abból hiba nélkül elolvasni. Tárgyamat bevégezvén, azon kívánsággal fejezem azt be: vajha iskoláinkból minél alaposabban megtaníttatott ifjúság jöjjön elő, és különbféle tanúságai között a' szent énekek tudásában is jeleskedjék! Figyelmező. E!mélkedé§as i§44-kl orszngeyulésen alkotott vallási torTcnyczikk felett. Az 1-sö § azt rendeli, hogy: „Azok, kik 18 éves koruk eléréseig az evangyélmi vallásban neveltettek, a' nőszemélyek pedig férjhez menetelök után, ha bár még ezen időkort el nem érték is, sem maguk, sem maradékaik vallásos kérdés alá nem vétethetnek." Ezen törvényezikk leginkább azon esetekre vonatkozik, hol a' protestáns fél házassága alkalmával születendő gyermekeinek a'róm.kath. vallásban leendő neveltetésére reversalis által magát kötelezte, később azonban igéretét megbánván, már született fiúgyermekeit, a' kiadott térítvénynek ellenére, az 1791: 26. t.cz. értelme szerint protestáns vallásban nevelteté. — Vonatkozik továbbá ezen törvényezikk olly esetekre is, mint millyen például az, ha protestáns egyének vala-