Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-13 / 37. szám

ben, hogy az iskolatanítók is maguk között társaságot állítnak fel és össze jönek időnként öntökéletesítésük végett. Ezen tanítói társulatok czélul tegyék azt is, miszerint az éneklésben magukat képezni igyekezzenek 's a' már létező társaságnak mindegyik tagja azon legyen, hogy legjobb éneklő akarjon lenni a' gyülekezetben, azaz: ha lehet, minden éneknótát tudjon, és azokra tanítványit is megtanítsa. Előadom immár azt is , miként gondolkodom az éneklés tanítása dolgábani haszonnal czélt érésről. Két út viheti a' tanítót egy czélhoz itten. Első az, hogy irja fel a' tanító mind azon énekeket, mellyek külön-külön nótára mennek. 'S legelőször tanítsa meg ezekre iskolás gyermekeit, megmondván nekik egyszersmind azt is, hogy például erre a' melódiára: „Mint a' szép hives patakra" ennyi és ennyi ének találtatik könyvünkben ; e' melódiára: „Isten, oh szent Isten" van tíz vagy húsz ének, de a' mellyek mind csak egyenlőn énekelhetök, és igy tovább. A' ki már azt az éneket el tudja mondani: „Isten, oh szent Isten"— mind a'többit is elmondja, valahány csak van e' nótára. A' másik út pedig, melly szinte oda visz, hova ,az első, az, hogy kezdje az énekes könyvet legeslegelöl az első számnál, 's ugy vegye sorra a* benne foglalt énekeket. Az én nézetem szerint leghelyesebben cselekszik az a* tanító, ki nem átabotába tanítja a" melódiákat, hanem következésök szerint. Ha jönek elő énekek, mellyek a' tanulóktól ismert melódiára mennek, azokból csak egy verset is mondasson el gyakorlás kedveért akár egygyel, akár együtt valamenynyivel, 's azután vegyen elő nekik más éneket, melly a' sorban következik. Ha olly énekek fordulnak elő, mellyek Luther munkái, azokra is figyelmeztesse a' tanulókat, a' zsoltárt pedig kerestesse fel a'bibliából és olvastassa el, ugy szinte megkérdezze mindenkor tanítványit, micsoda alkalomra használható énekek ezek, melly idöbeu mondhatók: Adventiak-e, karácsoniak-e vagy millyenek? Ebből az a* haszon, hogy tanítványai megismerkednek énekes könyvükkel tökéletesen, és utóbb a' reggelieket nem keresik a' karácsoniak között és viszont. Ha az énekes könyvet olvasókönyvül is használják, még akkor is jobb igy elein megkezdeni az olvasást, 's a'tanulóval megmondatni : hányadik ének következik 's micsoda nótára énekelhető. Az énekes könyv az, mellyet a' nép legtöbbször elővesz, 's belőle olvasgat, énekelget. Ha bibliája nincs, tehát ebből akar épülni, gyermekségétől fogva hozzá szokván. Legyen is rajta minden tanító 's az ifjúság szivébe mélyen bevésse azt: hogy első keresményedet is szánd énekes könyv-vételre, mert ki a' templomba megy és könyvből tud, neki szégyenére válik, ha könyve nincs, és nem énekel. Az énekléstanításra használja a' tanító nagy buzgalommal a' mindennapi reggeleken kivül különösen a1

szerdai és szombati délutánokat, ugy hogy akkor más ne is vétessék elő, mint ez, és még imádságok felmondaíása a'szünet végett. Az előbb tanított éneklést ismételni soha se mulassza el,elmondatván magányosan is mindenik gyermekkel, ki már arra való. Tanítsa pedig a' nótákra ugy, hogy minden szótagokat egyszerre kezdjenek, mondjanak és végezzenek a' tanulók. Az igen vontató lassú éneklésről gyorsabb menetre szoktassa őket, miáltal az élénkebb lesz. Erős sikoltó hangon se énekeltessen, egy húzómban mindnyájával sokáig se, mert amaz torokfájást, ez pedig kábulást okozhatna. Jó lesz felíratni a' gyermekekkel irókönyvükbe: mindegyik hány és mellyik éneknótát tudja, ha t. i. az első uton megy a' tanító e* dologban. Az úgynevezett harmoniás éneklés szép ugyan a* fülnek, de falun nehéz valamire menni vele és sok időbe kerül, *s ha a' tanító ezt eimellözi, nem vesszük neki hibául, csak egyébkint legyenek tanítványi kellemes, tiszta, rendes hangokban éneklök. Nem akarom innét kihagyni az éneklés tanításához szükséges azon fogást és modort is, melly által ezen tanulás a' gyermeknek igen könnyűvé tétethetik. A' tanító ugyanis azt az új melódiát, mellyre tanítványit oktatni akarja, legelőször maga taglalja fel, leírván az ének egyik versét a* táblára. Például igy: 1 Az Úr az én hű pásztorom, 2 És megtart oltalmában, 3 Azért meg nem fogyatkozom 4 Semminemű javában, 5 Engem ő maga legeltet, 6 Szent 's jó beszédével éltet 7 Gyönyörűséges helyen. Most énekelje el maga a' két első rendet, 's akkor mondja: hogy a' következő kettőt szinte ugy kell énekelni, és hogy a' harmadik és negyedik rendben a' két elsőnek csak ismétlése foglaltatik. Vagy: jegyezze meg számbetükkel a' sorokat 's akkor mondja: mint az első sor megy, azonképen a' harmadik, és a* hogyan énekeljük a' másodikat, ugy kell a' negyediket is mondani. Az 5. ós 6. sor is egyre megyen az éneklésben; vagy: a' mint éneklem az 5. sort, ugy mondom a' hatodikat is. Csak a' hetediknek nincsen párja. Igy az egész vers elénekeltetvén a' tanító által 's utána megmagyaráztatván, a1

tanuló könnyebben felfogja azt, mintha ahoz semmi világosítást nem tesz, hanem csak addig énekeltet maga után, mig valahogyan bele jönek a* tanulók maguktól annak útjába. Ha a' falusi tanítónak iskolájába úrfiak és uri leánykák is járnának, oh kérem, igen kérem öt, ezeket is rászorítsa a* szent énekek melódiái betanulására. Mert szomorún kell megvallanunk, hogy vajmi sok úrfi felnőtt már ugy, hogy egy szent éneket sem tud elmondani; ellenben világi *