Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-25 / 4. szám

veszélyeztetését méltán maga után vonhatná, — végre a' minden tudományos intézetben fötekintetet érdemlő iskolai fenyíték naponként aljasodására 's az erkölcsök általános megromlására az által, hogy az ifjak erkölcsei fölött örködö esküdt diákkar ebbeli kötelességét a' kegyvadászat nézetéből olly szigorúan, mint tartozik, nem teljesítheti : — tág kaput nyitnak 's a' t. ezen okoknál fogva véleménye oda járul, hogy az e.kerület többször kimondott határozatához rag-aszkodván, azt általában eltörleni 's ezen hivatal betöltése iránt bölcs belátása szerint czélszerüen intézkedni méltóztassék." Itt az indokok eléggé kifejtvék, bár ezekhez még többet is lehetne adni. Mi bírhatta még is az e.kerületi gyűlést ennyi előzmények után, nem az eltörlésre, nem is a' felfüggesztésre, melly véleményben szólott az igazgató: hanem ez úttal is még csak a' módosításra?! — Annak bizonyosan nem az az oka, a' mit Mézfalvi után (kinek—mint gyanítják — mellékes egyéni kinézései is vannak) közelebb elsorolánk. Mélyebben kell tehát keresni okát annak, hogy az e.kerület az illy visszaéléssel járó gyakorlatnak egyszerre nyakát nem szeghette. Gyanítják ezt, kik a' protestáns egyházi 's iskolai kormányzat szerkezetébe avatvák, 's ismerik, mikép tárgyaltatnak sokszor a' szőnyegre került ügyek. Ha a' népképviseleti rendszer, melly polgári- 's egyházilag annyi pártolókra talált, 's e' Lapban is már többször sürgettetett, felöltvén tisztes ruháját, létre kapand: bizonyosan más alakban tűnnek fel a' tanácskozások, 's máskép döntetnek el a1 tárgyak. Bármennyire tiszteljem a' kérdéses pataki e.kerületi gyűlés döntő baloldalát: még is nehéz megfognom hogy az — bár többség véleménye — üdvös határozat legyen, már csak azért is, mivel az e' tárgyban legtöbb tapasztalattal bíró, nem önhasznát, tekintélyét néző, és igy tiszta akaratú oktatói kar előterjesztése, továbbá a' számvevőszék által felhordott alapos okok 's a' t. nem vétettek illő tekintetbe. Mi ismét onnan ered, mert sokan inkább az ifjaknak, azok informálgatásának, mint az oktatói karnak adnak hitelt; és mondjuk ki nyíltan, mert némellyek félnek még az illyenekben is illiberalisoknak látszani; mert ebben valami alkotmányszerü bálványt képzelnek, melly az ifjúságot szabadsághoz szoktatja; mert az előítéleten nehéz erőt venni 's a't. — A' helytelenül alkalmazott szabadelmüség tehát az, melly miatt ezen jelenleg botrányossá vált jog pártoltatik. Van az ifjúságnak joga tagadhatatlan, a' korszellení és a' hon kivánalmihoz irányzott vallásos, erkölósi nöVeltetést, a' magán- és közszükséghez mért tudbmányos oktatást, az élet működésére 's jövő pályájára szív's értelem tílüveltetést követélni az iskolától} de éretlen kornak jól rendezett társaságban meg nem engedhető ártalmas korteskedést gyakorlani a' józan ész ítélete szerint is semmi joga sincs. — Nem jogokra, uraim ! — mert ezt az ember könnyen megtanulja — hanem kötelességek teljesítésére szükség az ifjakat szoktatni. Azt kell erősen szivökbe csepegtetni: hogy nekik kötelességök minden felsőbbeknek az ő javukra intézett rendeléseiket kész engedelmességgel teljesíteni 5 magukat az illedelem és törvények korlátai közt tartani; mások jogait 's személyét tisztelni, önmagukét nem bálványozni, értelmök 's szívok kiművelése által hasznos polgárokká készülni 's a't. Egyébiránt bizonyos-e Mézf. előtt, hogy az oktatók 's nem az ifjak korteskedése oka az iskolai zavarnak 's kihágásoknak ? Tudja-e bizonyosan, hogy az ifjak mindig a' legszentebb czélból 's az iskola javára választottak? Szivére vette-e: mennyi ifjak lettek már e' miatt szerencsétlenek? hányan lakoltak testi és szellemi büntetéssel? hányan fakadtak keserű könyekre, átkozván az illy veszélybe döntő intézkedést ? Tudja-e, hányszor zavartatott meg az annyira szükséges iskolai csend s tágult a' fegyelem ? Felszámlálta-e mennyi jobbvégre használható órák, napok vesztek el a' tervezés-, pártoskodás-, torzonkodás-és ellenszegüléssel az erkölcs 's tudomány tetemes kárára ? Berekesztésül illő megjegyezni, hogy itt nem magán személy, hanem köznevelö-intézet érdeke forog fen, mellynek jólléte mindenkinek szivén tartozik feküdni. Nyuljunk azért kebelünkbe 's irtsunk ki abból minden személyeskedést; ne gyanúsítsunk ok nélkül senkit, kivált testületet, melly csalhatatlanságot nem követel ugyan, de megfontolás nélkül sem igen cselekszik; ápolgassuk, conserváljuk a' régit, ha jó, de régiségéért jogosnak ne tartsuk; közintézet ügyében a' könnyen vérszemet kapó ifjúság előtt óvakodva szóljunk 's írjunk; ne rontsunk, ha nem javíthatunk. Végre ne képzeljük , hogy mindig üdvöst mondunk, a' mikor megtapsoltatunk. x — y. *) Hiílf<Udi irodalom. Der Landpfarrer. Eine Schrift für das deutsche Volk. Von JuliusKell. Lipcse, 1845. Ára % tall. E' mtnikácskában a' sz. a' falusi pap életét 's hatását, Szenvedéseit és örömeit törekvék rajzolni, 's egyeszerü falusi történetekben, minők az életben ma is előjőnek, működését leirni azon falusi papnak, ki egyházától szerettetve, házánál *) Minden kurtítás ellenére, mellyet amúgy igazán gyakoroltam e' czikben, az még is meglehetős i hosszura terjedett. Ugy sodortattam be ezen polémiákba, mint Pilátus a' credoba. Kérem az illető urakat, érjék be ennyivel 's miután pro és contra minden elmondva vaiv legyenek szivesek e' tárgy további vitatásától elállani. S k e r k.