Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-06 / 36. szám

lett észrevételeinken a* többek közt ezt olvasám: „végül ott állnak a' segédpapok, mint megannyi felkiáltó jelek:" mosolyogtam e1

furcsa ötleten, e' sajátságos hasonlaton; képzelve előre, milly hosszú szál válandik egykor belőlem is. És Isten kegyelméből , csakugyan el is foglaltam közöttök helyemet. Hanem a' milly tréfás oldaláról vettem akkor még a' dolgot; ép olly komolynak 's szomorítónak látszik azóta előttem D. urnák ama nem roszul választott kifejezése. Komolynak mondom, — mert ha csakugyan közelről nézzük ingatag, semmi törvény, semmi szerkezeti alapszabály, egyetlen egy statutum által sem védett, nem biztosított szerkezetlen helyeztetésünket: valóban meg kell vallanunk, hogy a'segédpapok, az egyházi személyzet soraiban, csakugyan nem egyebek puszta jegyeknél: kik közöl némellyek — kik tekintélyes személyek neve után szerepelhetnek felkiáltó jegyi alakjokban — igen is felrakatnak csaknem minden megürült egyház elöljárói elébe; — míg mások,kik tán bizonyos dolog miatt megfeledkezve magukról, — kérdőjel képében merték fölütni fejőket, csaknem végképen kifelejtetnek.— Távol legyen azonban tőlem, hogy jelen abnormis állapotunk okát egyesek hibájában keressem, — nem, söt történetileg szándékom kimutatni azon véletlenséget, mellynek következtében a'segédpapok állása minden szerkezeti alapszabály nélkül felejteték: hogy igy mindenki tisztán lássa, miként változván a' körülmények, változni kell ahoz képest helyezotünknek is. A' reformatio első századában — históriai kútfők után szólva — honunk még annyira szükiben volt a' papi képességgel biró egyéneknek, hogy 1550. körül 300 egyháznak is alig volt egy papja; söt hogy még 1625-ben is gyéren lehettek: mutatja Samarjai János csallóközi superintendensnek a' lakszakállosi egyházhoz irott ama levele, mellyböl kitetszik, hogy az időtájban is 15—16 gyülekezetnek volt egy papja. ,,A' szerdahelyi gyülekezet — így ír — áll tizenhat falukból, — a' magyari hatból, — az egyházfalvi tizenháromból: — egyéb megyékben is nem minden faluba járhat a' tanító." Ekkor hát még segédpapokról szó sem lehet, mert a' felsöbbségétöl megvizsgált 's annak rendi szerint ordinált ifjú papot egyszeribe kapva kapták az egyházak. — Az 1648-ik évben Szathmár-Némethiben készült kánonok második száma, az egyház hivatalnokait következő renddel sorozván elő: „in ecclesia nostra, septem potissimum haec officia, seu ministeria in usu sunt: 1) Ministri V. D. seu Pastores Ecciesiae. 2) Seniores Dioecesium. 3) Superattendentes. 4) Rectores Scholarum. 5) Cantores. 6) Presbyteri. 7) Aeditui." A' segédpapokról szinte nem emlékezik, igy hát még ezen korban sem léteztek; mert ha lettek volna, olly rendező zsinatról — minő a' szathjnár-némethii egyetlen a'maga nemében a'reformátusoknál — fel nem tehetjük, hogy az ő tiszteiket, jogaikat 's kötelességeiket is ki ne szabta volna. Később a' többszöri békekötések által biztosított protestánsok naponként szaporodván, belölök népes és virágzó egyházak alakultak: de ekkor is a' tehetősb gyülekezetek, rendes papjok mellé nem segéd-, hanem erejük- *s tehetségükhöz képest, két három rendes papot választottak. Csak miután az 179°/,: 26. t. cz. által teljes vallásbeli szabadság engedtetett 's az egyház, kdl- és belszerkezetót javítni, rendezni kezdé, elaggott papjai vig óráinak biztosítására, módokról gondolkozott: tűnnek elö a' papi segédek, mint kik a' már hivataluk terhe alatt elerötlenült lelkészek mellett szolgálni tartoztak. Az 1790-ik évet vehetjük tehát a' segédpapok keletkezése időszakául: no már ezen év után nézzük, van-e egyetlen statutum, melly őket nyilvánosan kijelelt szerkezeti szabályokkal vette volna fel az egyházi személyzet sorába ? Van a* dunamelléki helv. hitv. egyházkerületnek 1796-dik éven kezdődő 's aztán időről időre folytatva összeirott száz statutuma, *) mellyben itt-ott az 50 felül ugyan találni némi nyomait a" segédpapokra is kiterjedt figyelemnek; de bár az 1803. év apr. 24-én Peten tartatott kerületi gyűlés az esperesi látogatások, egyházak és prédikátorok ügyei, viszonyi rendezését a' mesterek kötelességei meghatározását tűzte is ki tanácskozási tárgyul: a' segédpapok sorsa felett intézkedni még ekkor sem látta szükségesnek; mert hihető, csekély számuk még nem is igényelt valami különös szerkesztetést. Csak lassanként, idő- és körülményparancsolta szükség idézvén azért elő a' segédpapi állomást: nem lehet csodálni, hogy senkinek sem ötlött eszébe őket, rendszeresen kidolgozott szerkezeti alapszabályokkal venni fel az egyházi rend személyzete közé; hanem csak ugy, usu et vulgari consveludine köztök vagyunk, mint q a* magyar Alphabetum, vagy mint 0 a' jelentő számok közt, minden jelentés nélkül. És ha néha a* messzevágó számításokban aggatni találunk: elkihánynak bennünket, mint összezéskor a' kilenczeseket, ötödik-hatodik tractus ellen, a' nélkül, hogy tudnók vagy szabad volna felszólalni, miért és miokon ? Illy minden törvényes védelem nélküli, merő szerkezetlen állapotban áll 60 —70 teljes papi minőséggel biró egyén a' főtiszt, kerületi gyűlés szabad rendelkezése alatt. Pedig lehet-e annál nyomasztóbb 's szomorítóbb helyezetet csak képzelni is, mint azt sem tudni: hányadán van az ember, mi ö tulajdonkép, hogyan, mi uton, mi jognál, mi érdemnél fogva reményihét, vagy számolhat előléptetésre ? Illy ingalag szerkezet nélküli állapotban sínleni továbbra is *) Kár, hogy ezen statutumok összeszedve ki nem nyomatnak, hogy minden egyház levéltárában feltalállathatnának. P. J.