Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-06 / 36. szám

intézet valódi megalakulása ugy, valamint a' segélydíjak kiszolgáltatása csak akkor lépjen életbe, mikor az egyes adakozások 500 pengő forintot teendenek. E' szent és üdvös czél előmozdítására *s illetőleg ahhoz járulásra kerületünk minden papjait ezennel testvérileg felszólítjuk. Egyébiránt a' gyűjtések az egyh.megyékben folytattatni 's e' lapok utján közöltetni fognak. Mit ezennel meg is kezdünk. Volt a'pénztárban 1846. aug. 14. 51 ft, 18 kr. Ehhez járult: Szeberinyi J. püspök úr 1846-ra 1 ft — kr. fiiszkup Nátán — — — „ 20 — Hajnóczy Sam. — — — 1 „ — — Esztergály Mih. — -- — 1 „ — — Geduly Bogyoszló — — — 1 „ — — Geduly Mennybék — — — 5 „ — — Aug. 15-kén egy esti nyájas társalgásban gyűlt egy arany és 19 ft, összesen — — - 23 „ 30 — Mi összesen tesz 84 ft 8 kr. ezüstben. A' gyámintézetröl volt mély hallgatás, volt tehetetlenségünket bevalló pirulás, volt hanyagságunkat tanúsító mell verés Az e1

részben történt és történő gyakori, a' füleket és halántékokat elborító egyetemes pirulás, kiváltképen nekem szokott jutni. Feljajdultam, Hodrusbánya, Léva, Kikinda, Tállya 's most jajduló félben vagyok Vácz és Baja felett. Jajdulásimat meghallá az ég, és a1 távol testvérekkel is meghallatá, nemcsak meghallá és meghallatá, hanem meghallgatá és meghallgattatá. És jött segedelem, és megóvtuk a' kőtyavetyétöl a7

templomokat, és Istennek házakat épiténk. De minden levélben, melly a' segedelmet kisérte, ezen kérdés állott; Und was thut ihr denn, für Eure bedrángten Glaubensgenossen ? Én pedig feleltem : Gebt nur her und wartet nur zu, wir wollen's schon machen! De ha az ember ezt 1843 óta minden évben tizenötször feleli és még sem tesz semmit 's nem váltja be szavát, azok pedig ismét minden levélben megújítják ama kérdésüket, ne piruljon-e el az ember fel a' fülekig és halántékokig és le a' nyaknak az ő csigájáig. Több körülmény hátráltatja ezen mindnyájunkra nézve nélkülözhetlen intézet életbe léptetését. Hátráltatja; 1) Hogy a' középponti választmány hanyag és semmit sem tesz, névszerint pedig az idén épen az egyetemes gyűlés alkalmával, még csak gyűlést sem tartott, hogy legalább igyekezett volna, befogadni a' dolgot pártoló gyülekezeteket, mily-Iyen például Kőszeg és Győr dunántűi, kik a'pénzt is elhozták magukkal 's aztán visszavitték. 2) Hogy a' papok közt sokan kákán csomót keresők, a' segedelmi készség felébresztésében kontárok, magok bajai mellett, mások 's az egyetem bajai iránt részvétlenek, a' gépen jobbra balra tapogatózók, de ügyetlenek épen a' gép billentyűjét kitapogatni, az egyház egyetemes látköréhez felvergödni nem igyekezők, hanem saját parochiájuk körül a1

világ négy részeire négy magyar mértföldig terjedő láthatárukkal megelégedők, *s imáik, vágyaik, életök és halálok e' határok konyulatán belől csaponganak. 3) Hogy a' világiak közt sokan az egyház iránt tartozó kötelességeik egész sommáját lefizetve vélik az által, ha a' papokat, mint mondani szokás, sachban tartják. Köszönöm szépen, nem próbálhatnánk-e kissé többet is? Ti papok is vagytok az evangyéliom értelmében, ha csakugyan azok volnátok. Fel tehát, hirdessétek mi az egyházra nézve szükséges, ajánljátok, mint felügyelök, mint egyh.tagok imádkozzatok, izzadjatok, fáradjatok velünk , — vagy tán épen helyettünk, már a' mint jő. No de épen az hozatik kétségbe, hogy ez a* gyámintézet olly szükséges volna, 's ez a* 4-dik akadály, mellyet a' választmánynak minden áron el kellene hárítania. Egykor, midőn a' fentemiitett német kérdés intéztetett hozzám, a' pirulás haragos vörös színével elborított arczokkal merő kínomban ezt válaszolám: Igen is mi sokat teszünk a* gyámintézet meghonosítása mellett e1

hazában, mert az a' mi egyházunkban, már 300 év óta divatozik, csakhogy még neve és alakja hibázott. Itt minden, a* mit tehetünk, csak ezen alak előteremtése lehet. És tréfán kivül, nem lenne-e tetemes nyereség abban, ha ezen alakot, rendet, organicus összefüggést teremthetné elő a' gyámintézet ? Azt mondanám, gondolkozzunk felöle, de tudom, hogy hiába mondanám. Mert a1

ki e* sorokat olvassa, a' szerint a' mint a' fent előszámlált három pont valamellyike alá tartozik, nem a' gyámintézetröl, hanem arról fog gondolkodni, hogy mi borzasztó vakmerőség az, illy vádakkal kelni ki az emberek ellen. Gondolkodni fogunk tán ünnepélyes protestatiók felől. Lépjünk szövetségre, ineamus pactum, a' következő két pont szerint: Primo : Én szánom és bánom a' három pont alatt mondottakat 's ha szombat nem volna, ki is törölném, egyszersmind türelmesen viselendem a* rám rovandó büntetést. Secundo: A' három pont alatti urak pedig kötelezik magukat, hogy a' gyámintézet életbe léptetése körül az emberileg lehető legnagyobb buzgóságot tanusítandják. Amen! Amen! Székács József. Egy felkiáltó szó! Midőn ezelőtt néhány évekkel, Dobos urnák az 1842-ik évben kiadott „Egyházi Almanakra"