Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-25 / 4. szám

pedig, hála a* gondviselésnek! rég megszűnt, 's hisszük, elö sem kerülend többé. E'szerint a'har­madikot kell választanunk, melly ha áll — mél­tán következtethetjük: hogy a' mikor és a' kik által ezen jog adatolt, csak addig és azon erös feltétel alatt lön engedve, mig az ifjúság ezen jó végre nyert szép joggal — az iskolai föczél elle­nére, a' tudomány erkölcs 's fegyelem kárára vissza nem él Mert lehet-e csak feltenni is isko­lai kormányról, hogy olly intézvényt örökítsen, melly — még azon esetben is, ha káros leend — fentartassék ? Ha maguktól Perényiektöl, vagy ezen intézet legnagyobb maecenásaitól származ­nék olly kiváltság, mellyet az éretlen korú ifjú­ság önveszélyére elferdített: felügyelőknek kö­telessége maguknak a szüléknek, söt a* jobb gondolkozású ifjaknak kérelmére, módosítani,— ha a1 visszaélések nem orvosolhatók felfüggesz­teni, ha ez sem használ, végkép ellörleni. Számos évekig szép renddel, mások jogainak tekintetbe vételével élvén ezen szabadalommal az ifjúság, senkinek eszébe sem jött az ellen felszó­lalni. Azonban történt, hogy 1808 dik évben a' seniornak következőt mellőzni akarván az ifjúság — mi azelőtt, a' mennyire tudhatni, példa nélküli volt, — az e.kerület felügyelési legfőbb jogánál fogva ezen szavazati gyakorlat- 's vele az ifjak közt kezdődőit lázongásnak egyszerre nyakát szegte, és senkinek eszébe sem jutott ezért az is­kolai kormányt vagy okiatokat régi jogok elron­tásával terhelni. — Azonban folytak az idők; az új eszmék mozgalomban hozák a* hont, a' megyé­ket; pártük keletkeztek: a'hivafalkórság meg­lermé a' korteskedés keserű gyümölcsét. — A' példa nem muradt hatás nélkül, mindenült hango­zott a' korlesdal. A' tanuló is a' megyei zavaiba ollykor besodortatván, praeparandiánl hasznáiá a' tiszlválasztási mozgalmakat, mi leginkább halott Patakra, mellynek főiskolájában a* növendékek nagyobb része nemes 's első bölcsője volt a1 pro­testánsok között a' honi jog tanulásának. — Így lön, hogy 1826-ban oz erejében és jogaiban bi­zakodó fiatal óriás — diák főnökétől—nem az oktatóktól — mert ez soha sem történt— izgatva, a' rend felbontására összeszövetkezék, 's egy jeles kijeleltlel zsarnokságának súlyát érezleté. Az oktatói kar sajnálta; de az ifjúság illő csend­ben, az illedelem és törvény korlátai kö/.l marad­ván, sem panaszszal sem előterjesztéssel nem állt elö. Ámde a' közelebbi néhány választások való­ságos kihágással, lármával, itatással folyván le: leik ismeretes kötelessége volt az oktatói karnak, jelesen az igazgatóknak feljelenteni, s orvos­lásért folyamodni. Mert a1 fellázadt ifjúságot nem olly könnyű ám lecsendesíteni, nagyobb kihágás­tól óvni, mint Mézfalvi gondolja, — főleg azon, még eddigelé juratus felügyelök állal, kiknek szerencséje azö választástiklót függ. Ennek meg­gállására született 1843- ik 20-dik számú pataki e.-kerületi határozat, melly által a' választás mó­dosíttatván — 's ha ez sem használna 's rendet­lenség történnék — nem az elmellöztetést értem, mert az nem tilos — az ifjak részéről, azzal fe­nyegettetnekmeg, hogy ezen választási gyakor­lattól végkép el fognak mozdíttatni. Történt azonban, hogy az 1844. dec. egyik estvéjén, mikor még a' választásnak ideje sem volt, tűzvészt gyaníttató lármával kezdik el az ifjak a* választási korteskedést, 's később más valódi kihágások is jővén napfényre: ekkor tön az igazgató jelentést kötelessége szerint, — és ezt nem tenni hanyagság lett volna — 's ennek kö­vetkeztében terjeszté fel az oktatói kar, bele­egyezésével a'számvevő 's közvizsgálati küldött­ségnek, a' hasonkihágnsok előzése 's jölesen az 1843-dik e.kerületi határozat teljesedésbe vétele végett. Ki nem látja, hogy ez a' legkövetkezete­sebb 's törvényes eljárás ? és még is mi lelt az eredménye az 1845-ki julius 15-kén történt sok vitatkozásoknak? Nem egyéb, mint a' mit már VályiP. is közlött, hogy t. i. ezentúl véletlen idő­ben az év (iskolai) kezdetén algondnoki el­nökség alatt viendő végbe a1 választás, — mi si­kerrel ? a' jövendő kimutatandja. Ha még ezek után kérdezné valaki: vájjon káros­e v. hasznos az iskolára 's ifjakra nézve ezen vá­lasztási gyakorlat? Erre, ha a'történtekből 'stör­ténhetökböl szabad logicai egymásutánnal követ­keztetni, kereken felelhetni: hogy igen is káros. Mert az iskola nem egyéb, mint a' tudományok 's szép erkölcsök műhelye, mellyben fötörvény a* fe­gyelem és jó rend fentartása; minden, mi ezekkel ellenkezik, az iskolából száműzendő. Legyen bár­melly régi gyakorlat vagy jog által szentesített intézmény, melly az iskola ezen föczélai ellen működik azt károsnak nem ismerni, azt, ha jóvá nem tehető, kiirtani nem igyekezni, annyi, mint az iskola 's ifjak romlását szembehunyva nézni. Ezen elvből indulva ki hozta az 1845-ik évi számvevő szék következő határozatát: — ,,Az ellenőri választásra nézve már az e.kerületi kor­mány több ízben mondván ki szigorú határozatát, hogy ha ezen választás körül, a' meghozott sza­bályok mellett is, visszaélések tapasztaltatnak, ezen iskolai gyakorlat töröltessék el; — a1 meny­nyiben azonban ezen határozat foganatosítására nézve kikötőit feltétel az ifjúság által közelebb is vakmerően megrontatott, — de különben is ezen félreérteit választási mód és gyakorlat az anya­iskolának egymást testvérileg ölelni tartozó nö­vendékei közt csak pártoskodás, gyűlölség, söt nem ritkán örökös üldözést is szülne; a' tudomá­nyok csendes ölében már a'polgári pályán ís egy­hangúlag kárhoztatott korteskedés 's erkölcs­vesztegetés magvait hintené el,'s azzal egybekö­tött 's a' békés polgárok nyugalmát is zavaró ki­hágások legfelsőbb helyről megrovást, 's ez által iskolai szerkezelünk's kormányunk tekintélyének

Next

/
Oldalképek
Tartalom