Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-08-30 / 35. szám

előítéletek apathiájában sinlö és hiszelékeny néptömeg előtt uton útfélen dobáljuk tanítóink szemébe a' sarat, *s igy csökkentjük a' különben is hüle részvétet, *s idegenítjük a' közönséget prot. evangy. iskoláinktól. Én — kinek fölserdült korom óta a' népnevelés kedvencz agendáim egyike — nem akarok panegyricát mondani kitűnőbb nevelői capacitásaink fölött, sem apologiát tartani hibáink mellett, — szivében hordván amaz öntudata legédesb jutalmát 's fájdalmának balzsamát, emez bünsúlyának érzetét — mert ha van emberi intézkedés, melly átalakulásért, 's néposztály, melly segélyért eseng: ugy a1

népiskolák "s néptanítók ügye az 5 hanem megszellőztetem a' kárpitot, hogy iskolai életünk drámáját mindenki szemlélje. Czikkét irok, melly legyen meteor, hogy bevilágítsa a' regio incognitát. Egy árnyrajzot adok, mellynek színezetét nem a' pamphlet-irók mázbögréjéből szedtem, hanem entapasztalatomból. Igy tárgyamat okadatolhatom, mert „optimus quisque verborum suorum interpres." Hogy azon heterogen színek chaoszából kibontakozhassunk hát, vegyük fel Ariadné fonalát. Tapintsunk üterére a' korszellemnek, miként kezeli — a' népnevelést. A' népnevelés létegzetében (orgánum) két törzselemek: iskola és tanító; mellyek szükségkép feltételezvén egymást, egyiknek minőségéről lehet csak a' másiknak mivoltára helyesen következtetni. Lássuk hát, hányadán állnak : 1) Népiskoláink, vizsgálva kormányszerkezetöket, bel- és külalkatukat. Hogy népiskoláink desorganisált állapotban vannak, mutatja a' sok anomalia, — hogy keveset tesznek, mondja az eredvény, — hogy reformra van szüksége, megismeré a'mult hongyülés, melly meg is készíté a' népnevelési törvényczikkelyeket. Vajha ne kellene csak irott malasztokkal megérnünk! az elősorolt hibáknak — kereken kimondom — gyökoka a' rosz kormányszerkezet. Népiskoláink egy kormány nélküli gálya, mellynek szakadozott vitorláit a' részvétlenség ádáz szele hajtja ide 's tova ; kormányrudja az önzés, matrózai lelketlen bérenczek, ballastja a' restség és szegénység, útjában mint Scylla és Charybdis állnak a' tudatlanság és nyomor, mellyben előbbutóbb hajótörést szenved, ha az ég meg nem óvja! Népiskoláinknak közvetlen igazgatója a" lelkész és a' presbyterium. Ez már magában rosz. Csak szemfényvesztés, és semmi egyéb. Nézzünk csak szemébe ezen igazgatóságnak. Lehet-e abban jelen modorában — garantia! *) Alig van egyh.megyei gyűlés, és tudósítás-ujdonság, mellyben iskolatanítói bűn nem volna! mintha bizony nem eléggé megmutatta volna Ágoston Pelagiusnak: hogy mindnyájan ,,eredendö bűnben" fogantatunk. D. J. Bármilly kormány is felvilágosodott, józan és független egyéneket feltételez. Hogy lelkészeinkben ezen kellékek nem hiányzanak, elhiszem, — bár itt is megvan az árnyoldal, — mert egy Wimmer, Hetényi'sa't. mint megannyi örcsillagok ragyognak népnevelésünk hemispheriumán: de hogy a' nevelés kormányruda olly egyénekből alakult consistorium kezébe adatik, kik előtt nevelés, iskolaügy, tanmód, czélszerü kormány ép ugy ismeretlen, mint előttem a' hindu Braminok — az már képtelenség. Okszerü-e olly idiótákra bízni a' tanítók sorsát, kik azért csapták ki az iskolamestert, mert azt tanította, „hogy a' föld forog, a' nap áll?" Ugyan mit mondana Kopernik ezen balga embereknek, ha feltámadna ? Tanácsos-e olly érdekültek kezébe adni kormánypálczát, kik azzal visszaélhetnek, kik közvetlen viszonyban állván a1

tanítókkal, mihelyt ezek fizetősökért kopogtatnak, felütik vértanácsukat, és a* betűk vértanuját , kinek minden demerituma és bűne az, hogy félreismertetik, — kitúrják, nagy stentori hangon kiabálván: „nekik nem kell illyen rosz tanító!" Hát ha azon hanyagságot elgondoljuk, és fel sem vevést, mellyet ezen kormány az iskolák irányában gyakorol ? Magokra hagyja az az iskolákat, nem gondol nevelés- és tanítókkal; a* pap egy vagy két ülnökkel egy évben egyszer-kétszer megy unalmából az iskolába, minek? gáncsolni, hibát rovogatni 1 Mennyit kell rimánkodni, könyörögni, csak míg egy padot, vagy táblát csináltatunk ; milly szurdékban kell laknunk! hiszen „egy iskolamesternek ollyan is jó!" azt felelik. Véleményem ittaz. alakíttassék az eddigi képtelen consistorialis kormány helyt, egy iskolaiigazgatóság, lelkészekből és mesterekből, kirekesztöleg a' helybeli pap elnöklete alatt; ez rendezze az iskolákat, szabjon czinosurát, 's ügyeljen fel az iskolák és tanítók szellemi és anyagi állására 'sat. Igy talán lehet remény a' népnevelés felvirulandására, különben „ad calendasGraecas." Mi iskoláinknak bel- és kül-alkatát illeti, roszabb az elsőnél, értvén csak a' tiszamellékieket. Egy jól rendezett iskolának ollyannak kell lenni, mint egy szép hölgy toilettének, vagy egy virágos kertnek; mellynek kertésze a' tanító, virágok benne a' gyermekek, nyeső kés a' tanszerek, harmatja a' szorgalom, melegítő napja rend, tápnedve tisztaság, gyöke az evangyélmi vallás, bimbai hit, remény, szeretet. Ha ezen elemek hiányzanak belőle, kopárpuszta az, mellyben csak a' tudatlanság kattankórója, és az erkölcstelenség hunyorja tenyészhetik. Megvannak-e népiskoláinkban ezen elemek? fájdalom! nincsenek. Földabrosz, földgömb, kőtáblák, iskolakönyvek, olvasógép (Lesemaschine) dehogy van iskolánkban, de azért megkívánják, hogy Stephani és Oli-