Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-08-30 / 35. szám

vier módszerén tanítsunk olvasni! iskoláink szir­mos és rokkant külsejökben egy pálinkafőzőre, belsejükben baromfiak menageriejére ismernél, ha a1 hátára felágaskodó harangláb, és a'padokon viczkándozó muzsagyerköczök nem capaczitál­nának: hogy Minerva Pantheonjában vagy. Kik ezen rendetlenség okai ? Csak mindig a' tanítók? Bizony egyházközönségünket szépítgetni annyi, mint Aethiopem lavare. Lássuk már most, hányadán állnak: 2J Néptanítóink. A' legbölcsebb organisatio mellett is csak merev gép az iskola jó tanító nélkül. Ez annak éltető lelke. Jelen iskolai szerkezet mellett mit várhatni néptanítóinktól, mint működhetnek ha­táskörükben, kiderül majd, ha megvizsgáljuk azoknak a) iskolai, b) polgári viszonyaikat. Ezen két stádium első mozzanában merül föl kötelességük, másodikban pedig alakul joguk, a' politika azon ismert jogelve szerint: „hol köte­lesség van, ott jognak is kell lenni." Néptanítóinknak magasztos kötélyt adott a* sors. Ez a' népnevelés, néptanítás. Dicső hivatás! hallattukra felmagasul a' kebel, dagad a' szív. Ki nevelői tisztének hün megfelel, egy mennyország üdvét hordja kebelében, mert egy nemzedéknek megváltója! Ha érdemről, hasznos, de terhes szol­gálatról van szó, nem tudom: pap vagy rector áll-e első helyen. Ezért kell az álladalomnak gondot viselni a'tanítókról, hogy pártfogásuk alatt nagyobb sükerrel foglalkozhassanak. Fájdalom, philanthropiai rangra vergődő korunk még mind­ezideig háttérbe szorítá néptanítóink sorsát, nyo­masztó állapotban vonaglanak ök, 's az eredmény aztán az: hogy élelmi gondoktól levén elfoglalva, hivatalukat elhanyagolják a* közügy kárára. Ná­lunk a' rektorok többnyire: hangászok, orgonis­ták, egyház kulcsárok, harangozok, leviták, néhol káplánok, prédikátorok, falujegyzŐk, földészek, *stb., hát az Istenért! ennyi kötelesség mellett le­het-e többet tenniök, mint mennyit tesznek?! Hát ha azon boldogtalan rendszerezett rendetlen rend­szert elgondoljuk: hogy reggeltől napestig télen nyáron az iskola gőz- és porfellegében kell le­szakmányozniok az istenadta napokat; igazán só­hajthat fel Niemeyerrel ekkép: „Gott! gieb mier Weisheit und Geduld!" M [jogukat illeti, ez olly valami, mellyet He­gel „semminek" nevez; olly csekély, hogy iga­zán „difficile est satyram non scribere!" Nem rég dőlt el csak azon kérdés is: vájjon a' „tisz­tesbek" sorába vétethetnek-e fel ök? Hát az a' boldog idő mikor jöend el, midőn a' méltány a' „suum cuique" igét megtestesíti; midőn nem fog a1 dölyf és osztálygdg casztszelleme azon pole­mizálni: lehet-e iskolatanító esperességi hivatal­nok, hanem örül azon. ha az lehet, — midőn a' falusi pórgondnok és egyházfi mellett széket ad­nak a'szegény, de becsületes iskolamesternek is?! Jövedelmök milly excessive nyomorult! rész­letekre nem akarok ereszkedni : hanem — — egy kocsisnak több fizetése van, 's olly sze­génységgel nem küzd. Hol a* szegénység sá­tánja tanyáját felütötte, ott építi testvére is tő­szomszédságban, a* henyeség ördöge, pagodáját, és ezt mondja: „sokat tehetek én még, ejh, rá­érek még! a' minő a' jutalom, ollyan a' munka!" — *S aztán combináljuk csak, mit kell tenniök fa­lusi mestereinknek ezen hitvány fizetésért ? Meg­kívánják tőlök, hogy legyenek bölcsek, mint Sa­lamon, türelmesek, mint Jób, ollyan tanmóddal tanítsanak, mint Sokrates, jó nevelők legyenek, mint Basedow, Graser, Pestalozzi, Niemayer, le­gyenek csillagászok, mint Herschel, orgonisták, mint Liszt és Thalberg, hangászok, mint Rachel, föstészek, mint Correggio, mathematicusok mint Archimedes, építészek, mint Noe, kit maga az úr Isten tanított. Hol itt az arány jog és köteles­ség közt? kérdem. Igazán mondta Melanchton: „quo genere hominum, nulli, nec in ergastulis quidem videntur infeliciores!" A'polgári rend is milly szük körre szorítá önállásukat, élő bi­zonysága a* beregi ügy, Valóban méltán al­kalmaztathatjuk XlX-dik századunkban is, a' XVIII-dik század nagy mentorának Niemeyer­nek érzékeny panaszát: „es ist unglaublich, wie sebr sich oft geistlicher und weltlicher Stolz ge­meiniglich mit grober Ignoranz gepaart, gegen Mánner vergessen kann, die an Verdienst so viel höher stehen, unglaublich welche Kálte und Gleichgültigkeit oft selbst Eltern gegen sie be­weisen!!!" Im rövidke kivonatban az iskolai kínok regi­straturája; igy állunk mi! ugy hiszem, nem fognak bennünket Rousseaui ábránddal vádolni iskola­szigoronczaink, hanem tudomásul veendik sza­vainkat. Földnek nagyai! népeknek pásztorai! számta­lan alacsony osztályú tanítók sohajtoznak a* sze­génység igája alatt; temérdek iskolaszobák ollya­nok, mint a' sötét börtönök. Sok gyermekek si­koltanak fel hozzátok könyörületért. Szép és di­cséretes! hogy a' fensöbb tanoknak 's művésze­teknek templomot emeltek; de a' népben fekszik az állomány ereje. Emeljétek föl őket is született jogaikhoz. Csak egy felvilágosodott és szabad nép lehet boldog 's a1 trón biztos támasza! D aj ka Jenő. Korlelkészi hivatalok, jegyzőköny­vek. és tanakodások. Nincs ember e* hazában ki kételkednék ezen igazságon: az ember azzá lesz a' mivé neveltetik. S ép ezen hit átalánossága idézte elő azon or­szágszerte látható mozgalmakat, mellyek nyomain

Next

/
Oldalképek
Tartalom