Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-08-30 / 35. szám

vier módszerén tanítsunk olvasni! iskoláink szirmos és rokkant külsejökben egy pálinkafőzőre, belsejükben baromfiak menageriejére ismernél, ha a1

hátára felágaskodó harangláb, és a'padokon viczkándozó muzsagyerköczök nem capaczitálnának: hogy Minerva Pantheonjában vagy. Kik ezen rendetlenség okai ? Csak mindig a' tanítók? Bizony egyházközönségünket szépítgetni annyi, mint Aethiopem lavare. Lássuk már most, hányadán állnak: 2J Néptanítóink. A' legbölcsebb organisatio mellett is csak merev gép az iskola jó tanító nélkül. Ez annak éltető lelke. Jelen iskolai szerkezet mellett mit várhatni néptanítóinktól, mint működhetnek hatáskörükben, kiderül majd, ha megvizsgáljuk azoknak a) iskolai, b) polgári viszonyaikat. Ezen két stádium első mozzanában merül föl kötelességük, másodikban pedig alakul joguk, a' politika azon ismert jogelve szerint: „hol kötelesség van, ott jognak is kell lenni." Néptanítóinknak magasztos kötélyt adott a* sors. Ez a' népnevelés, néptanítás. Dicső hivatás! hallattukra felmagasul a' kebel, dagad a' szív. Ki nevelői tisztének hün megfelel, egy mennyország üdvét hordja kebelében, mert egy nemzedéknek megváltója! Ha érdemről, hasznos, de terhes szolgálatról van szó, nem tudom: pap vagy rector áll-e első helyen. Ezért kell az álladalomnak gondot viselni a'tanítókról, hogy pártfogásuk alatt nagyobb sükerrel foglalkozhassanak. Fájdalom, philanthropiai rangra vergődő korunk még mindezideig háttérbe szorítá néptanítóink sorsát, nyomasztó állapotban vonaglanak ök, 's az eredmény aztán az: hogy élelmi gondoktól levén elfoglalva, hivatalukat elhanyagolják a* közügy kárára. Nálunk a' rektorok többnyire: hangászok, orgonisták, egyház kulcsárok, harangozok, leviták, néhol káplánok, prédikátorok, falujegyzŐk, földészek, *stb., hát az Istenért! ennyi kötelesség mellett lehet-e többet tenniök, mint mennyit tesznek?! Hát ha azon boldogtalan rendszerezett rendetlen rendszert elgondoljuk: hogy reggeltől napestig télen nyáron az iskola gőz- és porfellegében kell leszakmányozniok az istenadta napokat; igazán sóhajthat fel Niemeyerrel ekkép: „Gott! gieb mier Weisheit und Geduld!" M [jogukat illeti, ez olly valami, mellyet Hegel „semminek" nevez; olly csekély, hogy igazán „difficile est satyram non scribere!" Nem rég dőlt el csak azon kérdés is: vájjon a' „tisztesbek" sorába vétethetnek-e fel ök? Hát az a' boldog idő mikor jöend el, midőn a' méltány a' „suum cuique" igét megtestesíti; midőn nem fog a1

dölyf és osztálygdg casztszelleme azon polemizálni: lehet-e iskolatanító esperességi hivatalnok, hanem örül azon. ha az lehet, — midőn a' falusi pórgondnok és egyházfi mellett széket adnak a'szegény, de becsületes iskolamesternek is?! Jövedelmök milly excessive nyomorult! részletekre nem akarok ereszkedni : hanem — — egy kocsisnak több fizetése van, 's olly szegénységgel nem küzd. Hol a* szegénység sátánja tanyáját felütötte, ott építi testvére is tőszomszédságban, a* henyeség ördöge, pagodáját, és ezt mondja: „sokat tehetek én még, ejh, ráérek még! a' minő a' jutalom, ollyan a' munka!" — *S aztán combináljuk csak, mit kell tenniök falusi mestereinknek ezen hitvány fizetésért ? Megkívánják tőlök, hogy legyenek bölcsek, mint Salamon, türelmesek, mint Jób, ollyan tanmóddal tanítsanak, mint Sokrates, jó nevelők legyenek, mint Basedow, Graser, Pestalozzi, Niemayer, legyenek csillagászok, mint Herschel, orgonisták, mint Liszt és Thalberg, hangászok, mint Rachel, föstészek, mint Correggio, mathematicusok mint Archimedes, építészek, mint Noe, kit maga az úr Isten tanított. Hol itt az arány jog és kötelesség közt? kérdem. Igazán mondta Melanchton: „quo genere hominum, nulli, nec in ergastulis quidem videntur infeliciores!" A'polgári rend is milly szük körre szorítá önállásukat, élő bizonysága a* beregi ügy, Valóban méltán alkalmaztathatjuk XlX-dik századunkban is, a' XVIII-dik század nagy mentorának Niemeyernek érzékeny panaszát: „es ist unglaublich, wie sebr sich oft geistlicher und weltlicher Stolz gemeiniglich mit grober Ignoranz gepaart, gegen Mánner vergessen kann, die an Verdienst so viel höher stehen, unglaublich welche Kálte und Gleichgültigkeit oft selbst Eltern gegen sie beweisen!!!" Im rövidke kivonatban az iskolai kínok registraturája; igy állunk mi! ugy hiszem, nem fognak bennünket Rousseaui ábránddal vádolni iskolaszigoronczaink, hanem tudomásul veendik szavainkat. Földnek nagyai! népeknek pásztorai! számtalan alacsony osztályú tanítók sohajtoznak a* szegénység igája alatt; temérdek iskolaszobák ollyanok, mint a' sötét börtönök. Sok gyermekek sikoltanak fel hozzátok könyörületért. Szép és dicséretes! hogy a' fensöbb tanoknak 's művészeteknek templomot emeltek; de a' népben fekszik az állomány ereje. Emeljétek föl őket is született jogaikhoz. Csak egy felvilágosodott és szabad nép lehet boldog 's a1

trón biztos támasza! D aj ka Jenő. Korlelkészi hivatalok, jegyzőkönyvek. és tanakodások. Nincs ember e* hazában ki kételkednék ezen igazságon: az ember azzá lesz a' mivé neveltetik. S ép ezen hit átalánossága idézte elő azon országszerte látható mozgalmakat, mellyek nyomain