Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-07-26 / 30. szám

mérséklet nyergéből, noha felesküdt tagja a* mérsékletnek nem vagyok, mellyet, mint hallom, becsületesen mozdítotok elő. Isten áldja meg tö­rekvéseiteket ! Aztán micsoda furcsa név az a* Tatrin ? Mért ne legyen az, a* mi, Iskolakönyve­het terjesztő egyesület ? De Tatrin 1 mit tesz ez ? Fatrin vagy Matrin még csak tűrhető volna, az ember legalább vater és materre, atyáskodó anyás­kodó társulatra gondol, igazi szelid's evangyélmi szók; de a1 Tatrinnál tatár jut eszünkbe, melly­röl a' biblia semmit sem tud, 's aztán ha magyarra igy fordítanók: tatár társaság, az epitheton je­lentése nem lehetne kedvező. Tehát semmi Ta­trin, hanem Patrin, Matrin, Fratrin, azaz, legyünk a' népnek atyáskodó, anyáskodó nevelői, egymás közt pedig testvérek, vagyis Pa trés, Malres, Fra­tres. De Tatrinek ne legyünk, mert ez nemcsak a' tatárral rokon, hanem tán a1 TartarussoX is, a' pogánynyal bizonyosan, mert a' pohánka és a' tatárka synonimumok. Volna nekem a' slavica literaria societas in­terimaliterdelectum collegium tagjaihoz, az Úrban szeretett atyámfiaihoz, egy bizodalmas 's testvéri kérelmem, mellyet ha teljesítnek, szerintem tete­mesen fogják eszközölni azt, hogy megértsük egymást, hogy száműzvén a* kicsinyes féltékeny­ség ördögét, mindnyájan egyesüljünk azon czé­lok előmozdítására, mellyek az egyháznak és igy mindnyájunknak közös czéljai. Mi különbség van a szláv és a' tót nevezet között? mi e' két foga­lomban a' proximum genus és ultima differentia ? Nem tudom, jól fogom-e fel a* dolgot, midőn azt hiszem, hogy a szláv név alá subsumáltalnak horvátok, vendek, morvák, csehek, szerbek, szlo­vákok vagyis tótok, azaz, magyarhoni szlávok, ruténok, lengyelek, oroszok 'stb. Ellenben, hogy a' tót egyértelmű ti szlovákká, 's a* görög egyesült és nem egyesülteken 's a' horvátokon kivül, a1 róm. és ev. egyháznak Magyarhonban lakó szlávnyelvü tagjai érlelnek alatta. Felievén, hogy ez igy vagy legalább illy formán van, vagy elhagynám a' szláv nevezetet 's használnám helyette a1 szlovák (vagy tót) nevet, melly még ezelőtt husz- har­mincz évvel mindenütt divatos volt, vagy pedig meghatároznám 's nyíltan bevallanám az egész világ előtt, hogy én a* szláv név alatt nem olly köpönyeget értek, melly alá minden szláv népe­ket vonni akarnék, hanem csak olly kisebbféle köpönyeget, melly a1 magyarországi tótajkuak számára szabatott. 'S mért tenném ezt? Tenném: 1) Mert csak igy hárítanám el magamtól teljesen a' panszlavisztai vádat, mellyel ha ter­heltetni fáj, fájjon minden lépés is, melly ezen vádat felköltheti. 2) Mert csak igy foroghatnék igazi téren, azaz, egy messze távolban bizonytalan jövendöü Fanszlavia feletti álmaimnak nem áldoznám fel a' testvéreket, kik velem a1 szük uton találkoznak. 3) Mert csak igy számolhatok mindazok pár­tolására, kiknek velem egy királyuk, egy hazájuk levén, polgártársaim, 's kik bizonyosan meggyő­ződvén becsületes szándékom felöl, örömeimet 's bajaimat résztvevöleg megosztják, 's a'nyelvkü­lönbség miatt az emberi, polgári, keresztyén leg­szentebb kötelességek teljesítését, irányomban elmulasztani nem fogják. De mindaddig, míg ezen fogalomzavar tartani 's mi előttem ismét megfoghatatlan, a' szlovák­népnek csehül fogtok papolni, azaz, olly nyelven, mellyet nem ért: addig nehéz lesz hinni, hogy nek­tek egyedül és kizárólag csak a* magyarhoni tótok müvelése fekszik sziveteken. Mert tót népnek csehül vagy magyarul papolni egyiránt bolondság és evangyéliom elleni, 's ha azt mondjátok, hogy sza­bad amaz, azt is meg kell engednetek, hogy szabad emez. A'cseh- és tótnyelv rokonságától elvonható bizonyító ok ellenébe állítanám százados rokon-és szomszédságát a' tót- és magyaroknak 's azon tényt, miszerint azt hiszem, hogy Csaba, Berény, Szarvas, Komlós 'st.b. egészben véve egy nép­szerű magyar beszédet ha nem jobban, legalább szintúgy megértenének, mint a'fellengös cseh be­szédet. Ha pedig nem értenék meg? no ugy quit­tek vagyunk, mert bizony csehül sem fogják meg­érteni. De ti igy fogtok szólani: „Minden protestáns és igy a* tót is köteles a' szentírást olvasni." Áll, édes barátim! „De a'szentírás cseh nyelven van írva, nem pedig tótul." Áll, szerelmes rokonaim ! Tehát addig, mig csak cseh nyelven irt bibliánk lesz, a1 tótok kötelesek csehül tanulni. Ez is áll, atyámfiai férfiak! De van rá egy alázatos meg­jegyzésem: ennek nem igy kellene lennie. Hogy ez igy van, a' magyarhoni tót irodalomnak és íróknak dicsőségül csakugyan nem rovathatik fel. Mert Minden protestáns köteles a' szentírást olvasni. A' magyarhoni tót protestánsok ezt nem te­hetik. Nem tehetik, mert tót nyelven irt bibliájok nincsen. Ebből nem az következik: Olvassák tehát a' cseh bibliát *s tegyük Őket csehekké, hogy a1 szentírást érthessék 's annak üdveit éldelhessék. Hanem ebből az következik: Ismerjék tehát a' szlovák hittudósok legszen­tebb kötelességöknek a' szentírást a' nép nyel­vére lefordítani, hogy a1 nép, melly úgyis el van foglalva, ne legyen kénytelen kivetkőzni nemze­tiségéből, hogy üdvözülhessen a* szentírás alapján. Mert ismét vigyük absurdumig a1 consequentiát, ha már tót népünknek kikeli tótságából vetkőznie, 's csehhé lenni, hogy hite isteni kutforrását értse: mért legyen épen csehhé, kikhez sem közös tör­vény, sem közös égalj, sem századot? szomszéd­ság 's vérrokonság nem köti? mért ne legyen egy úttal magyarrá, hisz igy mind a' bibliafordítás

Next

/
Oldalképek
Tartalom