Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-07-19 / 29. szám

t 1) Hogy a' törvény által kimutatott esetekben a' latin nyelv elhagyásával a' magyart használni kötelességöknek tartsák. 2) Hogy név szerint iskoláikban a' magyar nyelvet ugy használják, mint egykor a1

latint, azaz, a' felsőbbekben mint az oktatás orgánumát, az alsóbbakban kivétel nélkül mint az oktatás tárgyát. Ezt az egyház nem annyira az állomány, mint inkább saját hivei érdekében kivánhatá, mint a' kik a1

magyar nyelvnek nem tudása által ugy fognák kizárni önmagukat az állomány hivatalaiból, mint előbb azok, kik a' latin nyelvben járatlanok valának. 3) Hogy a' törvényhozók 's az egyház ezen kivánatainak gátot vetni óvakodjanak. Mit nem kívánhatott jogszerüleg az egyház tagjaitól, az említett törvényczikkre nézve? Nem kivánhatá: 1) Hogy a1

magyar nyelv oda is betolassék, hová azt a' törvényhozók nem szánták. Olly kevéssé kívánhatta tehát, hogy a' tisztán nemmagyar gyülekezetekben magyar beszédek tartassanak, mint nem kivánhatá egykor, midőn még a' latin volt az állománynyelv, hogy ezen intéztessenek a' beszédek a' néphez. Nem kívánhatta, hogy a' nemmagyar emlőkről nemmagyar ajakkai az elemi iskolába jutott gyermekek az ismereteket ismeretlen nyelven tanulják. 2) Nem kívánhatta, hogy a' törvény iránti engedelmesség hivatalvesztéssel legyen egybekötve azokra nézve, kik a' magyar nyelvet nem értették, 's messze haladt életkoruk miatt, tán a' legbecsületesebb igyekezet mellett is, sajátukká nem tehették; nem kívánhatta, hogy a' törvény pörölylyé legyen egyesek kezében, mellyel az egyház felöl érdemeket szerzett tisztes öregek, eddigi hivatalaikból kidöngettessenek. 3) Nem kívánhatta, hogy a'hivek, nem teríthetvén le egy vágással a' tölgyfát, 's valami bűbájos mesterség által azonnal mind megannyi kaczagányos apákká át nem változhatván, törvénytapodóknak, a' magyarság elleneinek, pnnszlavisztáknak 'stb. kiáltassanak ki. Most már az a' kérdés vájjon mit az egyház nem kívánhatott, ugyan kivánta-e? Azt mondom, hogy nem, s ezt ha kell: bebizonyítom. De ez szükségtelen, mert ha igazán kezét szivére teszi közöttünk akárki, annak bekell vallania, hogy az egy ház,mint ollyan, semmit a' magyar nyel vrenézve nem kibánt, a'mit a' törvénynél fogva kívánnia nem szabad, 's hogy ha illyesmit kiván vala is, kívánságától el nem állott volna, ha a? jobbról felvilágosittatolt. Hanem, — tessék e1

hanem szóra becses tüdejük teljes szusszát rápazarolni — az volt épen a?

számtalan tévedések első kútfeje, hogy egyesek, az egyház egyes tagjai, azt kívánták, mit az egyház nem kívánhatott, 's az egyház 's a' törvény nevében ollvakat köveitek el. mik sein az egyháznak, sem a1

törvényhozóknak szándékában nem feneklettek.— Érzem, hogy az e' mezöni merengés könnyen torkomra forrhat, de még sem állhatok ellent merengési vágyaimnak. Üssetek, de hallgassatok meg, *s ha megvertetek, majd aztán a' kék foltok felett fogok merengeni. A' mint az új nyelvtörvény megszülemlett^ — hála érte a' hon atyjának és a' honatyáknak! — örömittasan ragadák azt kezeikbe ezeren, 's azt hivék, nem tehetnek nagyobb szolgálatot a' honnak, mintha azt, ugy léptetik minden áron életbe, hogy mind azt, minek a' törvényből csak később kellett egészséges zamatként folynia, azonnal kisajtolják belőle. A' magyarosodás terjedésének önként meg kellett szülemlenie 's a' tapasztalás a' jelenben ezen állítást nagyon igazolja. Mert mihelyt valamelly nyelv olly helyzetet vivott ki magának, hogy annak tudása nélkül a' polgárok nyilvános hivatalokat nem viselhetnek, nem fogja-e minden szülő, önként, minden kényszerítés nélkül gyermekeit e' nyelvre megtaníttatni? nem fog-e érdekében állni a' legutolsó pórnak is, hogy azon nyelvet, mellyen a' személyét és vagyonát védő törvények hozatnak, sajátjává tegye? De mi, szokásunk szerint, a' szántást és magvetést mellőzve, azonnal aratni kívántunk. Némellyek az egész egyházat magyar nyelvtanulási's terjesztési intézetté kívánták átalakítani 's egyházi hivataluk föfeladását abban helyezék, hogy itt minél több eredményt mutathassanak fel. Taps követhette őket azok részéről, kik illy értelemben vevék a1

törvényt, de a' tapsok közé az egyház nem épen jelentékenytelen tagjainak bizalmatlanságavegyült, mellyel daczolni már azért is bajos, mert engem például a' nagy világ összes tapsai sem vigasztalhatnának meg, ha saját házamban , saját családomban enyéimnek szeméből fájdalmas hidegség lövelne felém. Azt itt nem is akarom említeni, hogy bizalomhiánynyal 's hidegséggel szemközt az apa nevét megtarthatja ugyan 's családi hivatása minden czimeit, de hatni nem fog 's czímei azon czímerhez fognak hasonlítani, melly a' megbukott kereskedő üres boltja felett nagyon tarkán, de hasztalan fityeg. És volt-e szükség illy feszült állapotba hozniok magokat az egyházzal ? Bizony bizony mondom, hogy nem Mert bátran felrázom a' nyelvcsatának nehéz sorsait és felhívom a' magyarság gyűlöletével vádolt tisztitársimat, K—árt és S — rt, H — át és a' Tatrin egyik legnagyobb beszterczei oszlopát, vájjon ha az egyház egyebet nem akar, mint mit a'törvény,'s ezen akaratát a testvéri kimélet's bizodalom szent eszközeivel akarja létesíteni,azon fölül pedig a'nemmagyar ajkuaknak anyanyelvüköni kimüveltetését nem szándéka de csak távolról sem gátolai: nem fognak-e a* törvénynyel,az egyházzal's mindnyájunkkal kezet? Én azt hiszem, hogy igen és e' hitem nem ingoványon, hanem szilárd érez alapon feneklik.