Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-07-19 / 29. szám

Mert mellőzvén azt, hogy Kollár szeretett atyám­fia, mind maga tűrhetőn, mind leánya magyarul szép tiszán beszél, hivatkozom gyűléseinkre, hol, egy pár idősb testvérünket kivéve, a' tanácsko­zások 's jegyzökönyvek nyelve a' magyar. Ne mondjátok, hogy ez a'ti érdemetek's ha az volna is, hallgassatok vele, ha tudjátok, hogy kétszer kettő négy. Nehéz az embernek vádoltatni ott, hol a' vádra érdemetlennek tartja magát, nehéz megtérésről dicsértetnie ott, hol elpártolást ugy sem követett el. Mások más uton haladtanak, mellyekre kö­vetni őket felesleges, mert hiszen azokat luki maga merengheti ki magának. De egyel ezen utak közöl el nem hallgathatok. A' sopronyi isko­lából kikerültemkor én egy verset irtam "s az Aurora számára beküldöttem. Az Aurora meg­jelent 's az én versem kijött és nevem alája volt nyomtatva. Milly öröm, milly határtalan 's fene­ketlen tengernyi öröm! íme egy ország olvassa Versedet és nevedet! oh te a' halhatlanság ava­tott gyermeke! Épen illy deákosan gondolkoznak néha mások is 's szeretik, ha nevök nyomtatva 's valami remek czikk farkához kötve van. 'S lehe­tett-e kivánatosb mezőt nyitni a' halhatlanság égető szomjában szenvedő illyféle lelkeknek, mint a' mellyek a'nyelvtörvény és az azt követő moz­galmak valának? A' tárgy bő, mint a' carbo­nari köpönyeg, elfedi még a' könyök-foltokat is; a' tárgy könnyű, mert hiszen a1 sötét éjt és a' hasadó hajnalt ki ne tudja leirni; a' tárgy dicső­séggel járó, mert bemutatván a' nemzetnek azon konok tótokat, kik a' hon leghőbb vágyaival da­czolnak, felfedezvén a' sötétben lappangó 's tu­lajdonképen csak saját agyunkban csatangoló ár­mányokat, nem fogja-e a' haza legharagosabb zöld koszorújával diszesítni fejünket? Ki álljon el­lent ennyi ingernek, illy vonzalmas csábalakot ki utasítson vissza? 'S meglön, a' mit mindnyájan tudunk. Boldog és boldogtalan, deák és professor, pap és földes úr, költő és prosaikus, beküldözék a' Jelenkorba 's ide 's tova a' borzasztó bűnöket, vétségeket, összeesküvést, daczolásokat, pánto­lódásokat, a' hazái tönkre silányító merészleteket, mellyeket e' vagy ama tót pap, német fogadós és étlapiró, elkövettek a' magyarság ellen. És lön erkölcsi harag és boszonkodás a' fellázadó hon­árulók ellen, és lőnek kávéházfalakat ropogtató éljenezések az árulást felfedező hírneves hazafiak számára; aztán pedig lőnek felkerekedések az árulók megtorlására. „Hol vannak az árulók Itt is, ott is, amott is, sajátképen pedig sehol, mire aztán a1 haza nagyreményű fiai magok vesztek össze. Már tréfa ide, tréfa oda, de annyi igaz, hogy a'nyelvlármák legnagyobb része csakugyan nem volt egyéb, mint — nyelvlárma, vaklárma. 'S az, mi ezen egyháznak fáj, az, hogy e' vaklármát nyugalma feláldozásával ö fizette meg, noha egyet­len egy egyház sem tett a' magyarnyelvre nézve annyit, mint épen a" mi egyházunk. Ez absurdum ugy-e? Az igen is, ha csak addig látunk, meddig orrunk ér 's a' világot arasz számra mérjük. Csu­da-e, hogy a' reform, egyház végrehajtá a' tör­vényt ? Már hogy is volna csuda, holott az egész ref. egyház magyar? Ennek tehát a' magyar nyelv behozatala áldozatába nemcsak nem kerülhetett, hanem épen kedves dolog történt vele. De hát a' római egyház? Annak clerusa még ma is latinul levelez 's a" latinsághoz ex principio szítni fog, szítnia kell, mert az élete szálaival szövődött ösz­sze; a' római iskolákban, kivévén talán a' magyar irodalmat és a' történeteket, még mindig latinul adatnak elő némelly tudományok. A' görög egyház pedig görög-,szerb-,oláh- sokaczegyház, melly a' magyarságot kandallójához melegedni még nem igen ülteté. Nálunk ellenben, kevés kivétellel, minden tudományok, jegyzökönyvek, esperességi, kerületi 's egyetemes gyűlési tanácskozások, hi­vatalos levelezések 'stb.organuma a'magy ar nyelv, nálunk, kik közt a' magyarok az egésznek alig teszik egy jó harmadát. Ezt kellene meggondol­niok azoknak, kik papjainkat amúgy könnyedén a' magyarság elleneinek hirdetgetik. Tessék egyébiránt ezen merengések felett az Ítéletet addig visszatartóztatni, míg majd a' má­sik oldalával is készen leszek, 's a' nemmagya­rok magaviseletére is — ha Isten éltet, már a' jövő számban — visszatérek. Székács J. A' iiagy-geresdi szerződés. (Vég e.) A' II—dik pontra nézve. 1) Ha valamellyik confessióra tartozó filiális­ták, a' távolság vagy más természeti akadályok miatt, az őket illető anyaekklézsia lelkipásztorá­nak szent szolgálatával rendesen és folyvást nem élhetvén, és ugyanattól a' helyben levő másik confessióu prédikátornak hűségére bizattatva le­vén — a' confirmátión és 6-ik pont alatti eseten kívüli sz. vacsora kiszolgáltatásán felül is minden egyebekben ennek szolgálatával élnek, és ennek tanítását folyvást hallgatják, az illyen esetekben a' hasonló filiálistáknak, pénz-, gabona- vagy más naluralékban álló egyházi fizetések, ha ezek az úgynevezett predikátormeghivó levélbe (voca­torialis) vagy néhol tartatni szokott conventióba benfoglaltatnak, a' régi *s állandóan bevett és meg­tartott szokás szerint, szolgáltassanak ki. Hogyha azonban, azon egyházi fizetések a' vocatorialis­ban, vagy conventióban egyenesen 's világosan kitéve nincsenek, avvagy az ekklézsiáknak 's filiáknak elrendeltetése 's organisatiója most vé­tetik munkába: ezen esetben is az anya- és le­ányekklézsiák 's részszerint a' helybeli ekklézsia között is, az illető tractualis elöljárók, olly írás­beli egyességet eszközölni igyekezzenek, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom