Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-07-05 / 27. szám

Zweite berichtigte und sehr vermehrte Auflage. Bála, 1844. 8,-p. Vili. és 248 1. Ára 1 tall. Itt Keryktika név alatt homiletika adatik, első részben a' keryklikáról általában, másodikban bibliai, harmadikban bibliai missio-, negyedikben bibliai egyházkeryktikáról értekezvén a' szerző. Munkája, mint egyházszónoklati tankönyv, tanulóknak nem elegendő, de mint ébresztő előtanulmány, kezdőnek szintolly nagyon ajánlható, mint az elöhaladottnak igen sok új és ép szemléletet és figyelemre méltó intést ad. (Th. L — tt). Apróságok. A' badeni második kamarához folyamodványt vallásszabadság mellett nyújtottak be ollyanok, kik az előtt ellenfolyamodványt irtak alá azon tárgy ellen 's most kimondák, hogyakkar megcsalattak (A.Z. f. Ch. u. K.). — A* volt pápa egy consistorialis beszédben legforróbb ohajtatok- 's imákat nyilvánított a' puseyismusnak Angliában sükeres terjedése ügyében (A.Z.f.Ch.u.K.).—Euerdorfi két pórlegény hamis esküt tön. De a' világi hatóság a' hitszegő legényeket szégyenfához állíttatta (A. Z. f. Ch. u. K.). — A' berlini tiltakozó dissid - katholikusok, hir szerint, az ev.egyházba hajlandók átmenni. Eddigi botránykő még az egyházszerkezet (A. Z. f. Ch. u. K.).—Ulmbanegy r. hath. vicar nem akart egy diss.-katholikust keresztszülőül elfogadni. Ez a1

gyermeket legott kiviteté a1

templomból 's diss.-kath. pap által keresztelteté meg, mire a'számos néző tetszését nyilvánftá (A. Z. f. Ch. u. K.). Belfildi közlemények: i " Nyilatkozat* Az általam igen tisztelt Székács J. úr az ezen évi egyházi lap 24-ik számában „Viszonválaszomat" egy kis jegyzékkel szíveskedett kisérni, melly felett én, noha tartalma minden részletével egyet nem érthetek, még sem töröm el a' pálczát olly gyöngédtelenül, mint ő említett „Viszonválaszom" felett, mellyben szerinte ugy Összevissza van zavarva az igaz a' helytelennel, hogy azt egymástól elválasztani csaknem lehetetlen. *) Egyébkint, bár sajnálom, hogy azon jegyzék minden pontjaival egyet nem érthetek, azon mégis őszintén örülök, hogy annak alapeszméjére nézve vele teljesen megegyezem, t. i. hogy a' protestanlismus a' világiak és egyháziak közt különbséget nem tesz: quod erat demonstrandum. **) Ezen örömemet némileg gyöngíti azon a* jegyzékben lappangó gyanúsítás, mintha *) Nem az egész czikkre, hanem csak annak két pontjára nézve mondtam ezt, mit részint bebizonyítottam, részint bebizonyítok, ha kell. Székács. **) Et consequenter applieandum. Nagy szerencse, ha ketten elvben egyek, de e" szerencse csak akkor teljes, ha a' consequentia nem sántikál, azaz, az elvek alkalmazása szorosan az elvbői folyik. Én csak a' consequentia ellen nyilatkoztam. Székács. 64® Ur ' én azok sorába tartoznám, kik ügyeink kormányzására csak azokat tartják képeseknek, kiknek nevök előtt b. vagy gr. áll, — holott tettleg egészen megfordítva áll a* dolog. Higyje el a' t. Dr. úr, hogy ha valaki, én,koránsem szerénység, hanem tiszta meggyőződésem sugallata következtében legjobban tudom, miként engem mind értelmiségre, mind tudományra nézve hitsorsosim közöl ezrek is fölülmúlnak, 's hogy ha gyarló működéseim kis méltánylatra találtak, és némi eredménnyel dicsekedhetnek, ezt nem észtehetségemnek, hanem sorsadta polgári állásomnak köszönhetem. Igen jól tudom, hogyha nemzetes Zay Károly és nem méltóságos gr. Zay Károly volnék, mint valami kis falusi gyülekezet ismeretlen felügyelője ügyködném, és bizonyosan nem emeltettem volna azon díszes polczra, melly re hitsorsosim nagyrabecsült vonzalma érdemesített. 'S igy ha valaki,én legkevésbbé vádoltathatom azzal, hogy a' bárói vagy grófi méltóságot az értelmiség és tudományosság forrásának tekintem. Az ez oldalróli megtámadás, megvallom, váratlan vo!ty legváratlanabb pedig Székács J. úrtól. *) Bucsány 1846 junius. 24-én. Gróf. Zay Károly. *) Legyünk őszinték. Midőn a' mélt gr. a1

felügyelői hivatalt kizárólag vindicálja a'világiaknak, az országgyűlésre gondol, hol hogy a" felső táblán buzgó képviselőnk legyen, nagyon kívánatos, de illyen nagyobb részint csak b. vagy gr. lehet. Erre czélzott a' mélt. gr. válaszában 's e' czélzást én megértettem 's örömest beval< lom, mit a1

minap is tettem , hogy q' mélt. gr.-nak itt szép érdemei vannak egyházunk felől. Bevallottam azt is, hogy az okosság egyházunk részéről ajánlja, hogy ez tovább is igy legyen. De a' mi nekem nem tetszett, az volt, hogy a' mélt. gr. ugyanazon hibába esik, mellybe Jeszenszky, Valentinyi és társai, kik minden elnökséget az egyházban a'papoknak kívánnak vindicálni es igy a' helyeit, hogy könnyítené, nehezíti a1

kibékülést, 's míg az egyik tulszélro az elnök, a' másikra a' tulbuzgók állanak, a' pártok békítőjét nem talalom fel az elnökben, a1

mennyiben ez maga is párt embere. Ez mint embernek 's egyháztagnak szabad, söt szükséges is; de mint felügyelőnek, szerintem, nem volna szabad a1

töredékek közé vegyülnie, hanem felettök állnia. Ezen nézeteimhez járulván aztán a' mélt. gr. czikkében az, hogy mit az egyház concessive cselekszik, de jure látszik követelni, Islen bocsássa meg bűnömet, hogy gyarlóságomtól elragadtatva, azon thesist mertem felállítani, miként a z egyháznak vannak eszkö zei máskép is rendelkezni arról, högy az országgyűlés mindenik tábláján szószólói legyenek, 's e' végre nem kizárólag szükséges, hogy valaki b. vagy gr. legyen. Szavaimnak értelme ez. Sajnálom, hogy velők az általam hódolólag tisztelt gr. úr meg nem elégedhetik; sajnálom átalában, hogy nyilatkoznom kellelt. liigyje el a* mélt gr., jobban szerettem volna véleményemel a1

gyűléseken mondani el; de mintán ő a1

hírlapok mezején szeret mozogni, itt pedig kinek-kinek fellépni szabad, csaknem lehetetlen hallgatni, kivált ha ollyanok mondatnak el a' sok jó között, mik egyéni nézeteinkkel össze nem férhetnek. Legyen egyébiránt meggyőződve a'mélt. gr., hogy én személye és egyházunk felöl szerzett szép érdemei iránti