Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-06-28 / 26. szám

bór hivatalt viseltünk 15 évig *s a'befizetésekben hátra nem maradiunk is. Ugyan minő érzésekkel nézhetünk az illy szerencsétlen atyánkfiára, hivatal 's gyámolíttatás nélküli helyzetében, és minő szabálynak nevezzük az ollyant, melly parancsolja a' befizetést, de midőn legnyomorultabb sorsra jutnánk, jóllehet önhibánk miatt, a segedelmet megtagadja. Az önhibája miatt hivatalát vesztett egyén nagyon szerencsétlen ember. 0 hivatalba jutásra alig számolhat, csekély jövedelmének forrása az által csaknem végkép elfojtatoll; még ha magát jobbítná is, akkor is vonakodnának ö reá hivatalt bizni, mert előbbeni tetteiről következtetnének jövendőre is. Körülveszi tehát a' szűkölködés, nyomorúság és megvettelés; a' honnét joggal segélyt várhatolt volna, ott is az tőle megtagadtatik. — Egyházi személy nagy tömeget félre nem rakhat, *s a' ki szerezhetett, az átevez hivatalból kiesése után is az életen; de a'kinek csak ugy van jövedelme, hogy évről évre épen elég, annak vajmi sajnosan esik elviselni, midőn kötelessége szerint berakott pénzétől hasznot nem vehet. — Csekély tökének tekintsük mindnyájunk pénzét, melly nyugintézetünk öszvegét teszi és azt neveli, olly tökének, mellyröl a' kamatot most más szűkölködők húzzák, 's meglehet, hogy sokan közölünk arra nem is szorulandunk. Adja Isten! Hanem azt akarom itt mondani, hogy ha mindeneket kötelezünk az intézet tökéjéhez fizetésre, már akkor, ugy hiszem, jogot adunk a' pensio-kövelelhelésre még a' vétkesnek is. A' vétkességek között mindenkor különbséget szoktunk tenni, a' mit ha valahol, itt annál inkább tekintetbe szükség venni. Miről azonban itt én lajstromot irni épen nem szándéklok, csak azt mondom, hogy a' ki p. o. ulálalos testiségből az ö kezére bizott ifjúságot nem hogy nevelné jóra, inkább maga rontja azt: az ollyan, ha rögtön kicsapalik hivatalából, nem lesz olly szemtelen, habár joga volna is, hogy r.yugpénzért bátorkodjék folyamodni, ki egyébiránt is már magát jól megszedte, és a' szerzettekből kényei inesen elélhet családostul, nyugpénz nélkül is. Az illy egyén könnyebben elviseli a'hivataltóli megfosztatását, 's az illy vétkesre nézve ám álljon a' szabály. De vannak többek, kik valóban szegénységgel küzdnek, kik említettem bűnnel nem vádoltathatnak, hanem a'vétkezésnek más nemeivel, kik iránt irgalmasoknak kell lennünk. Ha nős és gyermekes az a' szerencsétlen és a' mellett szegény is, annál kevésbbé van okunk bevárni az apának halálát,'s azután segítni még az özvegyet és árvákat. Mert elhiszem az apa felöl is azt, hogy pénzét nem pazarolta, mikor hivatalától megfoszlatolt; tehát ezután még jobban megfogja azt kímélni, miután több mellékes jövedelemtől elmaradt. Gyermekeire nézve pedig most legnagyobb szüksége volna u' nyugpénzre. Ha pedig nem nős, de gyermekes és neveletlen gyermekes, és ismét vagyontalan: ekkor még nagyobb a' nyomorúság, ekkor még jobban segedelmet igényel; és mi a*töke kamatait töle megtagadjuk, mellette az árvákat éheztetni hagyjuk, és az apa halálát előbb bevárjuk, aztán adunk az árváknak kenyérre valót, mikortán maguk is már meg tudják azt maguknak keresni szolgálat által. Ha pedig nőtlen a' hivatalt vesztett egyén, de a' nyugintézelbe rendesen befizetett, hát ekkor is nem kellene-e gyámolítni? Hisz azért kényszerítetlük öt, 's tartozó kötelességévé tettük a' fizetési, hogy jövendő nem reménylelt 's előre nem látott szerencsétlenségére nézve, legyen szegény fejének mihez támaszkodnia. — Ila azt a' pénzt, mellyel jövendő biztosítására nézve nyuginlézeti lökénkhez lerakott, tegyen az 20—30 ftot, más valakinek adta volna kamatra, valami kis hasznát csak vehetné, 's a' tőkét is mindenkor visszakövetelhetné, de nyugintézetünkböl nem. Ugy van ez ínég a' fölebb hozott példákra nézve is, valamint végre arra, Ha a' hivatalt vesztett egyén nős, de gyermektelen, 's neje előbb meghal, mint ö;*sim ekkor sem részesülhet berakási hasznaiban. Ha most oüyanoknak is adunk nyugpénzt, kik semmiképen fel nem tudják mutatni, hogy valamikor fizettek a' pénztárba, és azt nem kérdezzük egyiktől is, mire fordítják a' pénzt: ugy igazság szerint, attól sem tagadhatjuk meg a' segedelmet, o* kit köteleztünk a' befizetésekre, habár ez aztán önhibája miatt esett is ki hivatalából. Elég büntetés az neki. Egyébiránt az önhibájok miatt hivatalt vesztett egyének, hála Isten! nem sokan vannak. Vigyázzon is magára mindenikünk, hogy önfejére rút gyalázatot ne szerezzen, mert az egész testület sajnálja és szégyenli, ha csak egyik tagja ís magának szégyent és kárt okozott. Figyelmező. Iskolai jegyzófeSiíjvek. Ilogy illy könyvek magyarhoni iskoláinkban ritka helyen találtatnak, legfölebb is a*főiskolákban, és egyéb városi jobban rendezett tanodákban, azt az iskolákra ügyelő körpapok nyilván megvallják. Falusi tanodáinkban a' mester urak tudnak némi jegyzéseket felmutatni iskolai évekről, u.m.a1

tanulók neveikről, számáról, a'tanított tudományokrol, mellnek öszvesen a' közvizsgálatokra irt és íratott ívekről olvashatók Melly ívek azonban a' tanítóknál is idővel, mint kelletlenek, talán félre dobatnak, kalács süttetik rajtok, vagy sunka takartatik beléjök, 's igy az iskolákróli jegyzetekből semmi sem maradna fen a' jövő kornak. De az illy közvizsgálati lapok egyébiránt is még épen nem elégségesek arra, hogy azokból az iskola dolgait teljesen küáthalnók.Azért *