Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-05-17 / 20. szám

eusnak is definialgatni, mert a' definitio végével lehetlen két árok közöl egyikbe nem buknia, az egyikben a* csuda semmivé vékonyodik el, a'má­sikban okozattá, és igy: nem csudává testesédik. — Rövid bírálatban tudós értekezést nem irhatok a' csudákról, idézhetnék sok nagy theolog után állításokat, mellyek amaz említett két árok közöl egyikben hevernek, de ezt nem teszem, ugy is maga sz. a' 99 1. a1 csudák természetes megfej­tésével, 's az okozati törvények szerinti magya­rázatával a' sirontúli magasabb körökben biztat meg. — Kár volt hát magyarán meg nem mon­dani, mit ember a'csudákról mondhat, melly csak ennyiből áll: hogy a' csudák felöli fogalom — mint minden e' földön — csak relatív fogalom. 25. — 26. — Mat. 5. 48. Legyetek tökélete­sek, mint a' ti mennyei atyátok tökéletes. Két ta­nításban kiemeli sz. az emberi természetet egy­felől az anyagiság salakjai másfelöl ama pieti­sticus ráfogás alul, mintha tőle magától jó ki nem telnék. Az istennélküli embert felemeli a' töké­letességek atyjához, és Istennek képét megtalál­ván rajta az okosságban és szabadságban: o' két firma alatt indítja el, hogy igyekezzék tökéletes lenni, mint Isten tökéletes. — A* testi, értelmi és erkölcsi tökély lehető megközelítésében helyhet­vén az emberiség földi végczélját, felszólít: hogy legyünk tökéletesek, azaz, igyekezzünk a' ter­mészettől nekünk ajándékozott erőket és tehetsé­geket mentől jobban kimivelni, hogy mentől több czélnak elérésére alkalmatosok legyenek, 'sa't. Sok meglepő szép helyre akadunk e' két munkában — melly közöl a' második nyolez tömött levél. — Az ember értelmi tökélyesedé­sének datumai az első tanításban mély tudo­mányossággal és concret felfogással vannak kidolgozva és kivonva, és itt hódolnunk kell szerző meglepő talentomának. Nagyon szép, de természeténél fogva szárazabb és csomósabb a' második beszédbe foglalt keresztény - stoicus erénytan; már itt sokkal több bölcsészeti defini­tiókkal felfodrozott locus communis-ra találunk, itt már a' sok inductio miatt sz. sem lehet olly prae­cis, mint szokott lenni, a' hallgatónak már itt na­gyokat kell nyalábolnia 's ennél fogva sokat hasz­talanul elhullatnia, igy a' 252 1., mig a' széptant is bekanyarítja sz., midőn az arányszerröl — har­mónia — tanít. Az efféle tudós decoratiók a* helyett hogy a' darabot illuminálnák homályt csinálnak 's a' figyelem szabad mozgását gátolják. 47. Halotti — ugy nevezett — oratio, nagy mélt. gróf Bethlen Imre fölött. A' bölcs ember, tf halálra mindig készen van. E' munkájában sz. szokottnál gyöngébb , meglehet időrövidség, el­koptatott thema, tévesztett választás, keserű ke­dély, mind egyesültek, hogy szerzőt sphéráiból levonják, 's azon magasságig fel ne bocsássák, melly magasságból más helyeken olly meglepő nagyszerűen szórja sziporkáit. Nagyszerű gon­dolat alig van egy kettő az egész munkában, né­hány erősebb kitételben látszik, hogy sz. tul akarta magát rúgni a' pány vákon, mellyekhez thé­mája kötözé, de mindezek csak szöcskő röppené­sek, rövid hézagok után ismét a' földön látjuk. — Egy erős, egy állhatatos férfiút akarva nagyszerű vonásokban felmutatni: a' haláltóli félelmet gyön­gíti benne, 's ezen subtractióval vagy fogással egészíti ki ama bölcs embert, kiről beszélni szán­déka volt. Nincs nehezebb, mint az e1 féle fo­gyasztásokkal történt egészités, mert az ember jelleme és erkölcsi fensége nem ollyan, mint pél­dául a' söprös bor, melly lefejtve tisztul meg; igaz hogy salakjait is kell vesztnie, de azért csak ak­kor emelkedik magasra, mikor amaz isteni lélek erejével egészül és teljesedik. Miután azonban sz. maga megérinti a' 493.1. miként megeshetik, hogy erkölcsiképen eyy felsőbb kötelesség áldoza­tul kívánhatja életünket, mi szép 's magának sz. —nek mi könnyű, egyúttal magas feladat lett volna, bölcs emberét az élet azon helyein mutatni fel, hol hosszas küzdés után, a' kötelesség szent érzetének maga az élet akarva esik áldozatul. — Hát ama hosszú búcsúztató mit keres az elmél­kedés végén ? ez erdélyi kedvencz hiba, melly nálunk is számos követökre talál, jó volna mindi ott, mind nálunk, ha korlátoztatnék. Az eféle — fordítom immár beszédemet — búcsúztatók, oly-Iyanok, mint ama nagy czipéjü *) deputatiók, mellyeknek hátulsó hullámzásában a'sovány szó­nok háta mögött számos hízott tagok szerepelnek. Péterfi Albert irmodora, tudós tömött, jó ma­gyar , szerencsés vegyülete a' két magyarhaza nyelvsajátságainak, ugy mindazáltal, hogy az Er­délyhoni kissé vastagabb fonal mindenütt kivehető a' beszéd szövegében. Hellyel közzel fordulnak elő szók és hivételek, mellyek a' nyelv triviu­márol vannak felkapva, mint például a' 228 1. az idegrendszer fajinsága. 232 1. az ember a1 vadak társaságában makkászotfsat. Van sok diákos régi fót sz. irmodorában, mellyek, mint a' régi könyv­szekrényekben néhány kötet, kutyabörös alakban sárgulnak ki az ujabb kötetü mondatok közöl, pél­dául 102 1. protestáns ekklézsia charaktere, ere­deti elementomira szétbomlott levegő. 251 I. fa­mília megfundálása 'sa't, Az e' féle rókatorkos kitételekkel már ma az egyházban csak egy két öreg segédgondnok él, ki most is csak coad­iutor curatoroskodik. Van sz. irmodorában sok tudományos göcs és vitézkötés, mellyeken eliga­zodni igen nehéz, illyen a' 241. 1. Mert ugyanis, örök törvénye a' természetnek, hogy az ösztön és az ismeret viszás arányban lévén egymással, egy­más helyét szokták kipótolni, ugy hogy az ismeret növekedésével az ösztönök állati köre mindinkább keskenyedik. Ollyanok az illyen helyek egyházi *) Czipe — Schlepp — nem tudom, jó-e? vagy jobb-» mint az u s zá 1 y ? K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom