Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1846-05-03 / 18. szám
kozata, miszerint a'bolt testet határjokból kivinni, vasvillákkal sem engedendik, azon balhiedelem végett: mert u. m. a'jégeső a' határt el fogja verni; — ugyanazért javaslá a' szomorú feleknek, hogy kétes körülményekben folyamodjanak a'járásbeli szolgabíró úrhoz azon kérelemmel, miszerint a' történhető botrány eltávoztatása tekintetéből, intézkedni szíveskedjék. Meg is jelent csakhamar a' helyszínén Sz.M. szolgabíró úr, sőt az isteni bölcs gondviselésből, a' gyászba borult háznép szerencséjére épen akkor érkezett Berinkébe tulajdon jószágába Tihanyi Ferencz septemvír ö méltósága is, a' ki tulajdon számtartójától hallván járásbeli szolgabíró urnák milly tárgybani megjelenését, azt azonnal magához hivatni kegyeskedett, — 's elébe terjesztvén szolgabíró urnák azt: mílly illetlenség 's embertelenség követtetnék el, ha azon gazdatisztnek, ki Berinke helysége felének úgyszólván parancsolt, temető helyet nem adnának; — egyszersmind oda útasította a' tapasztalt tisztviselőt: menjen tüstént a' plebanushoz 's mondja meg, hogy engedjen a'megholt számára sírt ásatni a'temetőkertben, különben majd ő, mint egyik földesura Berinkének mutatand helyet. Ezen földesúri kegyes és bölcs parancs következtében a' plébánushoz hivatta szolgabíró úr a' helység elöljáróit, — 's azonnal küldötte azokat a' gyászos házhoz olly czélból: mondják meg ott a' meghalt édes fiának, hogy a1 hol tetszik, válasszon sírhelyet a'temetőkertben. A1 ki is tüstént kimenvén az elöljárókkal, ott azon nyilatkozatot tevé, mikép ö a' temető kertben helyválogató lenni nem akar, hanem csak azon sorba, a' hová következik, kívánja a' sírt ásatni. De ekkor az elöljárók kissé félremenvén, suttogni kezdettek, 's kérdvén őket a' kesergő fiu, hogy miről tanácskoznak? egyike azoknak csakhamar kimondá, hogy plébános úr megmondotta, hogy a'sorban ne engedjenek helyet, hanem csak valamellyik szögletben. Melly nyilatkozat után a* hálás fiu ismét azt mondá: nohát csak Jenőre vitetem az atyámat. — De későbben az elöljárók a' kérést méltányolván, megengedték, hogy a' sír azon sorban, hová következik, ásassék meg. Eltemették hát a' megboldogult porsátorát, a' helvét hitvallásuak szertartása szerint, a' r. katholikusok temetőjébe. — Nyugodjanak porai békével azon csendes helyen, hol nincs vallásbeli különbség! a' diós-jenöi ref. lelkész t. Nagy Mihály úr szivjreható beszédet tartott a' gyászos udvaron, több Tendü, rangú 's vallású számos hallgatók előtt — alapigéjévé választván 1. Móses 23:4. ezen szavait: „Adjatok nekem temetésre való örökséget ti közöttetek, hadd temessem el az én halottamat, ki én előlem elvétetett." Világoljon sokáig a' haza közjavára Tihanyi Ferencz septemvir ö méltóságának drága élete világa, kinek eszközléséből tisztességes eltakaríttatást nyert az üdvezült. — Éljen a' gyászbeszédet tartott derék hitszónok, hogy még sok lelki éhezőket és szomjuhozókat az Isten igéjének tiszta tejével táplálhasson. A. J. Halálozás. T.t. Veszprémy Gábor úr, a' csegei ref. egyház 38 évekig volt buzgó lelkésze, élte 78-dik, lelkészi foglalkozása 50-dik évében jobb létre szenderült. — Hálakönyükkel tisztelék pormaradványít a' csegei gyülekezet kisebb-nagyobb tagjai, kik benne nemcsak lelkidolgok hü sáfárát, de ugy örömteli, mint viszontagos körülményeikben igazán résztvevő barátot, tanácsra, segélyre mindig kész atyát vesztettek el. Kik mindnyájan, a'pásztorok nagy fejdelme, a'kiszenvedett Jézus kézbe adatása napján kimúlt hív szolgáját az urnák, f. é. húsvét szombatján, föltámadás, 's egykor viszont találkozás édes reménye alatt, békés nyugalma helyére kisérék! — Száifttlió. A' Waisz Fridrick úr halála által megürült lelkészi hivatalra a' szánthai egyház a' berlini 's jénai egyetemről visszatért Materny János urat választá, kinek is Psenyeczky Nagy Mihály úr által e' hivatalba lett beiktatása szokott ünnepélylyel ment véghez, virágvasárnapon. Nagy László. Veszprém. Az itteni ev. gyülekezet tavaszhó 19-én ülte meg Kis János supdens és kir. tan. gyász ünnepét. — T.Mozgay Sámuel hőn tisztelt lelkészünk gyászbeszéde, melly Dániel 12: 3. szerint az elhunyt főpap érdemeiben szívrehatólag fejtegeté az „Emberi erkölcs igazi nagyságát" — olly nagy hatással volt gyülekezetünkre, hogy nemcsak külső,-de belsőképen is gyászoltuk az elhunyt emlékét. Szokodi István. ISálaiiyilvámtás. Gr. Batthyány Kázmér nálunk is, mint alattvalói boldogságát hő kebellel előmozdítani óhajtó kegyes földesúr egy jeles példáját adá szép lelkének. Ö t. i., mélyen értve a' nevelés szent ügye fontosságát, az itteni uradalmában eső minden vallású iskolákban tanuló gyermekek számára fejenként egy-egy „A, B, C, és olvasó-könyv"-et kegyeskedett falusi szegény iskoláinkban annyira szükséges szorgalom nevelésére kiosztatni. Forró köszönetünkhöz e' nagyszerű ajándékért a' nagylelkűnek azon szíves kívánásunkat adjuk, miszerint halhatatlan része a' halandók javára még sokáig működhessék! — Felső-Baranyában. Fejes Sándor. Adakozások a' pap- és tanítógyámoldára: Kithka J. legendi pap 24 kr., Cservenák K. dengelegi tanító 20 kr., Országh Ist. agárdi tanító 20 kr., Fabó Endre agárdi pap 24 kr. ezüst pénzben. *) *) Azon esetre, ha a1 papgyámolda a1 tanítógyámoldától különválva fogna életbe léptettetni, a' tanítók adakozása emehhez fog csatoltatni. Székács.
