Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1846-04-26 / 17. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 17. szám. Ötödik évi folyamat. April 26. 1846. Jaj nektek képmutató Írástudók és Farizeusok! mert mind a' tengert, mind a' földet elkerülitek, hogy pogányból zsidót tegyetek : és mikor zsidóvá leend, azt a' gyehennának fiává teszitek, kétszerte inkább, hogynem ti volnátok. Mát. 23, 15. TARTALOM: Elve-e a' protestáns egyháznak a'térítés, — ha elve, minő szellemben ?Kun Bertalan. — T. Endrey urnák a' papgyámolda ügyében. S z é k á c s. —Gyűlések. Dunántúli egyh.kerületi. Barsi ref. egyh.megyei. Nagy J. Beregi egyh.megyei. — Kül- és belföldi tudósítások. Lev. Elve-e a' protestáns e^Iiázna^ a' térítés, — 2ia elve, itkiiiö szellemben? Nem rég két r. katholikus egyén társaságában valék, hol egy más egyházjogtani kérdések fordultak elő; 's azokróli nézeteit mindenikünk szabadon 's függetlenül mondá el. Komoly szóvitánk tárgya vala a' többek közt a' mult országgyülésalkolta áttérésröli törvényczikk. Kérdés intéztetett hozzám: ha leend-e a' tapssal fogadottJ törvénynek ránk protestánsokra nézve sükere? Mondám, hogy már eddig sem maradt eredménytelenül, — mondám, hogy itt-ott már eddig is vannak áttérések, — emlitém a' többek között kisded egyházamat, hol két családos férj s atya, egy anya 's egy nőtlen ifjú jöttek át a' r. kath.vallásról. Azonban,—folylatám tovább a' feleletet —történjék bármi gyéren az áttérés, mi nem ennek Örülünk annyira, mint a' vállásos viszonyosság törvényes elismerésének. Ez őszinte 's való nyilatkozatom, nemével a' gyanúsításnak illettetett, mintha mi hallatlanul örülnénk a'proselitáknak, 's kecsegtetésekkel is csalnók egyházunkba a' más egyházbelieket, (mintha bizony szegénységünkkel ezt tehelnök?), holott mindig azt hirdetjük, hogy a' prolestantismusnak nem elve a' térítgetés. Mondatott még az is, hogy maga protestáns intézetünk rendszere magán viseli a' térítgetés szagát, mennyiben szerkezete népszerű, több szabadságot enged, 's igy a' népet inkább vonja magához. E* két elvet, mint szokott fegyverét a' r.katholicismusnak, ismerve, őszinte rövidséggel kivánok felelni e' kérdésre: elve-e ay protestáns egyháznak a' térítés, — 's ha elve, mi szellemben teheti 's teszi ezt ? A' protestáns egyház, midőn 1529-ben e' nevet magára vette, óvást kivánt tenni minden stabilismus ellen 's ugy igyekezett megalapítani magát, hogy necsak tengődöleg tarthassa fel magát keletkezésének csirájában, hanem mind akkori kicsiny status quoját nevelhesse, mind tanját, mind szerkezetének szabályait tökélyíthesse, hogy működése 's jótékonysága körét messzebb terjeszthesse, és igy a' növekedésnek elemét hordja magában. Minden társaság szerkezetében ez a' fötényezö, melly szülemlésének első stádiumán feloszlani nem akar; protestáns egyháztestületünkben annyival inkább megvan a' terjedő czél, mert ezt egy benső ösztön, az evangyéliomi szellem vezeti, mellynek átható ereje az emberi lélek szükségeivel 's hajlamaival üdvös öszhangban áll, de különösen munkál benne a' terjedés ösztöne azért, mert maga-magáról öntudattal bir, 's tudja azt, hogy a* tespedés halálhoz | vezetné. Nem nyughat azért, hogy széles e világra ne menjen, ne tanítson 's ne küzdjön azon | szent ügyért, a' világosság ügyéért, mellyet a' nagy alapító szivére kötött: „Térítsd azt, ki eltévelyedett, tévelygő útáról, hogy megőrizd annak lelkét á haláltólJak. 5: 20. Kérdem : a' protestáns egyház miben fejezné másban ki ezen életerőt, mint abban, hogy ajtaját minden betérni akaró előtt nyitva tartja ? 's ezen elvnél fogva : ,,mindnyájan választott népe vagyunk Istennek; azaz: tanításra fogékonyak" kötelességévé teszi minden tagjának, hogy igyekezzék másokat is a' világosságnak megnyerni. A' protestáns egyh. önmaga iránti szeretetét említem még, melly minden társaság tartós fennmaradásának alapja. Melly társaságnak ezen szereteter megnincs, annak philosophiája sincs, 's léte csak rövid álom. Protestáns egyházunkat azzal vádolni, hogy philosophiája nincs, holott azt három százados terhes küzdelmei között eléggé bebizonyította, vagy históriai járatlanságot vagy rosz akaratot árulna el. Mi azért, kik elismerjük a' protestáns egyház philosophiáját, szerkezetében 's tanjaiban is látjuk azt, hogy a' terítés szellemével nem ellenkezik. Különben azt kellene hinnünk* hogy lelkes reformátoraink csak pillanatnyi felhevülés mámorában 's rómávali összekocczanás neheztelésében alapíták egyházunkat, alapíták pedig ugy, hogy egy senyvedő maghoz hasonlítson, melly egy gyümölcsérlelhetésre alkalmatlan pangó növénynek ad életet. Ennek pedig ellene-17
