Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-04-26 / 17. szám

monda'história,melly a' reformatiót végetlen áldásaiban terjeszti elö, melly azt mutatja, hogy az életre méltó, komoly 's vizsgálódó ész tette le alapját, terjedni akar is, tud is, 's a' socialis élet főkellékében, a'haladásban, egy vidáman lüktető ér. Illy intézettől, mellyet a' tapasztalás a' nagy embertársaság gépezetébe már szép idő óta beavatott, — megvonni akarni a' terjedés ösztönét, — ugy hiszem, nem hibázom, ha azt mondom, hogy ez egy neme a' makacsságnak. — Ennyit ezen kérdésre: „Elve-e a' protestáns egyháznak af

térítgetés?" Következik, hogy szóljunk pár szóban arról: ,,millyen térítgetést enged meg a' protestáns egyház?" Azt semmi esetben meg nem engedi, melly tekintélylyel, fenyegetéssel, csábító Ígéretekkel, máglyával, hitnyomozó székekkel, más vallás prostituliojával 's hierarchiával hajtatik végre 's gyakoroltatik: hanem azt, melly szellemi vonzalommal, meggyőzés erejével, a' tanítás lelki nyomadékával gyűjt magának híveket. Vagy más szavakkal: a' protestáns egyház a' tiszta keresztyén térítgetést engedi meg, mellyet Jézus, 's tanítványai gyakoroltak, mellyet Hüffel igy határoz meg: „Gewinnen Anderer für die eioige Wahrheit aus Gott, — oder Vermehrung des Reiches Gottes — unter Mensehen." *) Ezen munkája pedig kiterjed a' különböző keresztyén hitfelekezetekre, zsidókra's a? távol világ pogány lakosira. A' mi a' más keresztyén felekezeteket illeti, távol legyen, hogy a'prot. egyház valami lélekvásárlási hitvány nyereséget czélozna terítgetéseiben, vagy lappangó proselitismus ösztönéből indulna ki, hogy társulatának külső számát szaporítaná , a' nélkül, hogy intensiv ereje is ne nyerne: söt inkább, másról nem is gondolkodik, mint a' benső nagyságról, a' keresztyén szellem terjedéséről, az evangyéliomszerü hitnek ápolásáról, a' bibliai igazságoknak nyilvános, másokat bántalommal nem illető hirdetéséről, 's az ekkép hirdetett igazságok szabad meggyőzéséről. Látnivaló, hogy a'térítésnek e' nemét máskép tekinteni sem lehet, mint csupa oktatást, mellyet semmiféle társulat magából ki nem zárhat, hacsak hottentoták vad csordájává sülyedni nem akar: és a' vallásváltoztatást, melly ez uton történik, nem lehet másnak nevezni, mint meggyőződés követésének,> 's meggyőződésből származott keresztyén szellem iránti meghódolásnak. Ez czáfolhatlan történeti igazság, hogy minden komoly szán<loku áttérés, melly a' protestáns egyházba történt, az Isten ígp alapos ismeretéből indult; magát a' legnagyobb, 's a' világ figyelmét magára vonó áttérést,, a' reformatiot is ez szülte. Igaz evangyéliomi szellemben tehát a' térítés azon nagy becsű munka, mellyel az evangyéliom *) Wesen und Beruf des evangelisch-christlichen Geisttichen. II. B. § 71. s. 334. K. szelíd világát terjesztjük, hatalmát erősítjük, hogy mindent az igazság ismeretére birjon. Protestáns egyházunk a' térítés e' módját gyakorolja más keresztyén hitfelekezetek iránt, gyakorolja pedig az isteni szolgálatban 's a' népnevelésben; ugy pedig, hogy minden hivő egyén meggyőződését tiszteli, minden egyház iránt türelmes, erőszakot sehol sem, használ; 's ki a'térítés e' nemét tőle megvonni akarná, az tagadni akarná azt is, hogy a' protestáns egyház fenmaradásának 's virágzó korának alapja az Isten-igének hirdetése, vagy a' vallásos oktatás. Ugyanezt lehet mondani a' zsidók térítéséről is; a' protestáns egyháznak ezekre is hatnia kell, ezt kívánja az emberiségés igazság ügye, 's anynyival nagyobb erélylyel kell pedig ezekre hatnia, mivel a' keresztyénség áldásait még legkisebb mértékben sem élvezik. Ez ugyan terhes feladata akármelly egyháznak, mert a' zsidók teljes szellemi elzárkózottságban élnek más népektől: mindazáltal egy keresztyén hitszónokot sohasem lehet felmenteni azon kötelesség alól, hogy hivataloskodása körébe eső zsidókra tanításával, példájával, életemódjával ne hasson,— és hogy ez eddig kevésbbé történt: nagy hanyagságnak 's egyházi közönyösségnek tanújele. E' részben, a' felifjudásnak indult keresztyén élettől többet lehet, többet kell reményleni. A' tudatlanság 's hitetlenség éjében tengő pogányok végtére a' protestáns egyház térítésének tárgyai, 's illy czélból támadtak a' protestáns missiók, mellyeknek üdvös 's emberséges czéljokról még a' világ nem kételkedett; de kételyre okot működésében nem is adtak. Ezekben nem ismert még a' világ uroguay- 's paraguayféle missiokra, mellyekben a' térítés színe alatt, a' szegény megtérített népekeni zsarnok uralkodás, 's kincshajhászat gyakorolfaték a' Jezsuiták által. A' pr. egyházak, mellyek a' térítés nemét gyakorolják, u.m. Anglia, Dánia,Hollandia 'stb. mindnyájan Jézus parancsából (Mat.28:19) indultak ki. E' parancstól ösztönöztetve érzék magukat, szeretetteljesen fellépni az igazság terjesztésére s az evangyélmi szellem gyarapítására. E' szerint a' protestáns egyház ugy nézi az efféle térítéseket, mint a' mellyek által a' tökéletesedés örök törvényének tesz eleget; érzi,hogy általok magára nézve is,mind külső, mind benső jótékony hatást gyakorol. Ugyan is mikor az evangyéliom örök igazságainak pogányok közötti terjesztésében buzgunk, minszivünk is ujabb vallásos lelkesedésre gyűl $ 's hajlandók vagyunk hinni, hogy az ujabb korban önkeblünkben támadt vallásos higgadtság, egykedvűség ellen ez volt 's lesz legjobb óvószer. És ezt gyaftíttatja velünk azon tapasztalat, hogy a' missiók általános figyelmet ébresztenek, és sok titkos és nyilvános ellenségei támadtak. Mi pedig a' protestáns egyház nagyobb részével, a' missiók mellett 's ellen forrongó mozgalmakban, egy lá-