Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-04-12 / 15. szám

jövő egyetemes gyűlésig is gondolkodjunk e* dologról. írva van ugyan, hogy a'pap és levita ellíerülé a* rablók összevérezték utazót könyörtelenül, de sérteném a* papi és tanítói kart, ha föltenném, hogy elnyomorodott egyházszolgákon könyörülni nem tud avvagy nem akar. Ötszáz papnak 's ezer tanítónak illyen intézet alapítását csak akarnia kell 's akarata nem lesz gyermek álmai! Székács urat tisztelettel kérem, álljon az ügy élére addig is, mig a' jövő egyetemes gyűléskor összeseregeit tiszteletes atyák és tanítók e' részben határozandnak ; ha pedig külföldi utazásából akkorra vissza nem térne, szerezzen lelkes helyettest, ki ez ügyet helyette megpendítse és az egyháziakat 's a' kinek tetszenék, világiakat is tanácskozásra meghíjja. *) Szegény, árva lelkemre! igen szegény vagyok, ezen alapítványhoz mégis 10 pengő fttal járulok 's azt ide csatolva küldvén, Székács urat tisztelettel kérem, méltóztassék ezen öszveget jelen czikkem czíme alatt a' pesti takarékpénztárba 's a' netán begyülendö öszvegeket koronként felfizetni; azon nem reménylett szomorú esetre pedig, ha egyszerű szavaim tiszttársim 's a* tanítók közt viszhangra nem lelnének, az általam adott csekély öszvegről a' takarékpénztári könyvecskét az 1847—ki egyetemes gyűlésnek bemutatni 's alapítványkámat a' tisztelt testületnek gondviselése alá hathatósan ajánlani, Iíi e' jószándéku tettemet gúnyosan megmosolyogná, azt Márk 4, 31. 22. figyelmeztetem. Hogy egygyel több akadályt ne gördítsek lelkem kedvencze, az unió, úlába, szeretném, ha szavaim rokonszenvvel fogadtatnának h. hitv. feleink által is, kik közöl nem egy esik áldozatul az undok marasztásnak. De mondjátok ueg, ti mélyebbre látók! épen a' gyámolda nem örökítené-e meg köztök a' marasztást? Nevemet ne kérdezzétek; az a'dologhoz nem tartozik; szerezzen magának barátokat az ügy maga — t—y. Gyűlések, fliliari caue&yci közgyűlés. Marlíus 23- 's 24-kén Nagy-Váradon, Hodossy Miklós és Zilahi József esperes urak elnöklete alatt. 1) A' gyűlést megnyitó ima után, nem rég elhunyt egyházmegyei ülnök t. Posta János ür halálával megürült egyházmegyei ülnökség betöltése végeit beküldelett szavazatok fölbontatván, a1 szavazatok általános többsége által ülnökül elválasztatott 's annak következtében föl is eskettelett ártándi leikész t. Szemes János űr ülnöki székét elfoglalá. Ez új hivatalára nézve ugy nyilatkozott, hogy ay.t hat évnél tovább viselni nem szándékozik. Okai ezek voltak: az örökös hivatal a' hivalaloskodót valamint önkimüvelésére, ugy llusvét után nyilatkozni fogok. Székács. hivatala pontos betöltésére is hanyaggá teszi, nem félve, hogy egy kis pontatlanság hivatalától megfossza, 's nem levén már magát miért tökéletesítnie, elérve a' „non plus ultra"-t; — továbbá a* gyülekezetektől nem lehet kívánni, hogy azokhoz is bizalmuk legyen, kiket, sok év előtt, már kihalt elődeik tiszteltek meg bizalmukkal; mert a' bizalmat kikényszeríteni nem lehet; azonban, végre, fiatal egyénekben elöli az önkimüvelést, nem reménylbetve annak leendő kifüntethetését. Elveit csillogó szavakban nem akará nyilvánítani, mondván, hogy azok csak ámítások, 's rendesen nem szoktak beváltatni: tettek után akar megítéltetni. *) 2) Megyei rabok lelkésze t. Makó József ür a' gyámintézeti választmánynak, a' mult év óta 800 v.flból, néhány krajezár híján, 2000 v.ftra emelkedett gyámintézeti pénztár rendbehozása körül tett munkálatát olvasá föl, melly kimerítőnek találtatván, érte a' választmánynak köszönet szavaztatott. Ez alkalommal kitűnvén, hogy sok lelkészek vannak, kik feledve, hogy ez intézet jótéteménye ö rajtok és maradékaikon, tartozásukat be nem fizették, és kik talán álszeméremből, vagy a' papi tekintély iránti féltékenységből, súlyos 's leginkább hátramaradottaikra nehezülő sorsukat híveiknek bevallani átallván, a'gyülésileg meghatározott új évi, templombani kihirdetést, mi a1

gyámintézeli pénztár egyik forrása, elmulasztották, határoztatott: azok, kik nem fizettek, tartozásuk teljesítésére komolyan intessenek, a' templombeli kihirdetést elmulasztottaknak hanyagsága pedig nyilván roszaltatik. 3) Átlátván már régen az egyh.megye, hogy az időközi lelkészül valamelly egyházba bejutott egyén, a' papot, mint erkölcstanítót, hogy egyebet ne mondjak, kisalyrizáló utakon, rendesen magát marasztatja, és hogy az illy megmarasztás nem szabadválasztási jog, hanem hizelkedés, vakítás 's vakulás et cactera graeca eredménye; 's észrevevén, hogy, ha az időközi lelkészeknek 's káplánoknak, és illetőleg, az egyházaknak ezt űzni tovább is megengedi, irányukban bátran elmondhatja az öreg Chremesseh ,,mala docet vos (te) mea facilitas multa," és az e' részbeni késő bünbánásra ébredő egyházak számát meg fGgja nevelni: egyházmegyei főjegyző t. Pap István és ülnök t. Nagy István urakat megbizá, hogy az időközi lelkészek 's káplánok állása mikénti rendezése felöl kimerítő véleményt készítenének és azt a' közgyűlésnek adnák be. Az igen jeles és sok gonddal e1

közgyűlésre elkészített vélemény felolvastatván, 's annak czélszerü volta a1

közgyűlés által elismertetvén, a' vélemény nyomán *) Az Isten tartsa meg Szemes urat. Érje be ennyivel, nem annyira ö, mint azok, kik a1

czímeket és hivatalokat vadásszák. Most nincsen időm, de ha Isten éltet e" kovász ellen, egyházunkban már csak készítek egy ártatlan satyrát. Sz.