Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1846-04-05 / 14. szám
melly czélokat tüz ki; mindkettőnek az egységére, melly is a5 felfogó ész a' fogalmaknak, azaz, a' tudásnak köre, világa. Becsüljük a' tudást, de csak annyiban, a' mennyiben ez az akaratra hatván, annak irányát meghatározza 's tettekre buzdít. Itt vagyunk a' morál terén, mellynek jelszavául tüzzük ki: Gyümölcseiről ismerjed meg a' fát. HaberernJonathan. Vegyes közlemények: UH Iiir a' kis világban? Bloch Móriczot valami St . . . űr pelengérre állította az újságokban, mi St . . . urnák sok pénzébe kerülhetett, mert czikke a' hirdetések közt jelent meg. Fogjuk fel a' dolgot ott, hol felfogni kell. Azt tagadni lehetetlen, hogy Bloch M. minden munkái a' genialitás és tudományosság nyomait viselik magukon, de egyszersmind a' hamarkodás 's a* modica praetor non curat-féle vestigiumokat is. Erre már ö egy párszor emlékeztetve volt, barátai és ellenei által. A' nélkül, hogy St . . . úr állításainak taglalásába ereszkednénk, a' legőszintébb barátsággal figyelmeztetjük Bloch M. urat, hogy miután már most azt, mit a' régi Kanaanban hasztalan keresett, az ujabb alföldiben feltalálta, az arany középszert, melly szerint elénekelheti magáról Berzsenyivel: Van kies szőlőm, van arany kalászszal Bizlatóföldem, deli hölgy 's szabadság Lakják hajlékom' — kegyes Istenemtől Kérjek-e többet! dolgozzék nagyobb nyugalommal, több idövevéssel, több ráspolgatással, kiváltképen pedig ne vállaljon magára annyit, mennyit humeri ferre recusent. Ne növesszen ősz hajat St . . . czikke feletti bujában, ne is feleseljen vele; hanem lépjen elö valami új munkával, vagy a' régiebbek gondosabb kiadásával, mellyekben a' só és bors is meglegyen. Ekkor aztán vigasztalja magát azzal, hogy míg St .... úr czikke a' minden újságok árnyékkamrácskájába vándorland, sőt már részben tán vándorlott is: addig az ö müvei (Bloch M-éi) a' folytonos használat nyomait mutatandják. Adjon pedig hálát Istenének, hogy ellenei is vannak 's épen illy St . . . féléek, kik csak az árnyékot látják benne, míg a' becsületes ember az árnyék mellett szereti kimutatni a' fénypontokat is. A' nógrádi evang. esperesség nem rég Losonczon részletes gyűlést tartott 's pártolja a1 gyámintézetet. Sokan alig várják a' György-napot, mellyen a' gyülekezetek nyilatkozandanak. Mindenki azt reméli, hogy az űgy mellett. Az annyira munkás és az egyház ügyét egészen szivén hordozó főesperes, Osztroluczky úr, indítványozá: kérnők meg Ö cs. kir. Felségét, hogy a' protestáns egyházat is országosan segíteni, 's ugy, mint ez egyéb országokban történik, a* pr. egyházak részére évi budgetet rendelni kegyeskedjék. Melly indítvány elfogadtatván, a' ker. gyűlésen keresztül az egyetemesbe lesz jutandó. Vederemo ! — A' losonczi tápintézet körül Kubinyi András tbiró úr szerzett ismét szép érdemeket magának 's nagyon váratik, hogy mások is kövessék példáját. Henyey Gyula. Halálozás. Martiny és Vajda után ismét egy kitűnő oktatónk költözött át az örökségbe 's ez Némethy Pál miskolczi oktató, kiben, mint egy levelezőnk igazán irja, „a* miskolczi középtanoda lelkes igazgató-oktatóját, az egyház és hegyaljai esperesség fáradhatlan jegyzőjét, *) a' kerület egyik kitűnő tanítóját, a' nemzet korszerű nevelőjét, a' magyarnyelv egyik bajnokát veszíté el." Áldás a' dicsőnek hamvaira! Bábon. Itt f. é. mart. 15-én néhai Kis János dunántúli püspök halálának gyászünnepét ülte meg az evangy. gyülekezet, melly alkalommal a* helybeli ev. lelkész Példab. 10, 7 v. nyomán szónokolt, utána pedig a' helyb. ref. helyettes telkész úr fejtegette erőteljesen a' boldogultnak egyházi 's polgári bokros érdemeit. Visszaemlékezés B.-Somogyra. Semmi sem esik olly igen jól, mint visszaemlékezni oda, hová az embert anyagin kivül egy magosabb szellemi érdek is köti. Anyagi érdekem vonz, mert Somogy földén születtem; szellemi is, mert hazám népnevelési felvirágzásának ö is egyik tényezője. Igen, uraim! ezt volt nem rég szerencsém tapasztalni Somogyba utaztamkor, melly alkalommal nemzeti néhány iskolák megtekintésére szánt időmet életem legkedvesebbperczeiközé méltán számíthatom azon tapasztalatom által, hogy ott néhány tanítónak hivataluk rögös pályáján akadályt nem ismerő tettöket a' tiszta lelkismeret és hazafiuságnak szent érzete vezeti. — Kötelességemet teljesítettem, ha ezek közöl Kovács Zs. és Belevári M. nevekkel megismerkedtetem a' Magyarhazát. Megvetnek ők minden hasztalan külsőségeket, őket nem az anyagi haszon, hanem annak boldog érzete gyönyörködteti, hogy „kiemelve a' porból, embert formáltak, kit a' vallás és erkölcsiség dölhetlen oszlopa támogat a* családi és polgári élet viszontagságain" (Kölcsey). — Ök atyák! igazi atyák, a' gyermeki kedélyhez olly gyengéden lesimuló nevelök, magok iránt annyira bizalmat gerjesztő tanítók, hogy növendékeiknek ebédjöket is tanítójok körében van kedvök elkölteni. — De szabad legyen arra kérni őket, 's velők mindazokat, kik e' honban a' nevelés és oktatás terén küzdenek, hogy minden tiszta szándék 's rászületett hajlam mellett is könnyen czélt téveszthetnek vagy nehezebben érik el azt, *) lm az oktató, ki esperességi hivatalt viselt és pedig az elsőt az esperes után. Kinek legyen kifogása ellene ? " S i ér*. ——"
