Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-04-05 / 14. szám

ToredékgondolatAh a* pliilosopliiáról. Sok váddal illettetik a' bölcsészet, sokszor szót emelnek ellene hivattak s hívatlanok, gyakran ártalmas voltáróli panaszokat lehet hallani, nem Titkán hirdettetik szükségtelensége, hasztalansága, csalfasága; mondatik róla, hogy ingó valami, mi bizonyosságot nem nyújt, változó, mint a' déli báb, tnelly fövényes pusztáinkon tünékeny játékait üzi. Korunk olly véleményei mellett, hiszem, nem tesz feleslegest az, kinek tisztében van bölcsészetet tanítani, ha álláspontját kijelelve, röviden 's határozottan megmondja , hogy mit tart philosophiának. Elébb nemlegesen szólok. Nem tartom philosophiának az egyoldalú értelem hiúságát, nem a' raisonnirozást, melly megvető pathosban mutatkozik, nem az érzelmek homályábani öntetszö beburkolózást. Tehát mit? — Lássuk elébb, mikor virágzott a' bölcsészet. Virágzottá'görög gyöngykor, Hel-Ias szép életének lejárta felé; — ki nem érez enyhülést, kinek szive nem dobog erösebben ha Hellasról van szó? Virágzani kezdett újra, midőn a' római, azaz, a' németcsászárságnak napja hanyatló, félben 's lejárása szakában volt. Tehát itt is, ott is akkor, mikor nagy változások küszöbén állván a' nép, a' mult századok törekvéseinek megvizsgálása után arról győződött meg, hogy észszerüség, fejlődés mutatkozik életében, hogy gondolatok valósítása körül fáradozott 's eszmék világában boldogítást keresett. — Mosolyt idézne arczunkra, ki orosz, lengyel vagy török philosophiáról magasztalólag kezdene hozzánk szólani; mert ezen nemzetek eszmét, melly másoknak is világosságul szolgálhatna, mostaniglan nem valósítottak. Költészetök lehet, mert búslakodván az elkövetett hibákon, bánkódván a' tévelygéseken, fájdalmukat zengzeményekben ki fogják önteni. Erkölcsi mondataik lehetnek, de bölcsészetök nem lesz. Csak ott lesz philosophia, hol magosabb hivattatása öntudatára ébredvén a* nemzet, a' mult korok gondolatait összeszedvén, általánosságukat kiemeli, érvényességöket az egyesekre alkalmazza, 's megmutatja, mi való, ható, maradó, létesített 's valósítható. Feltételez tehát a' bölcsészet hosszabb nemzeti életet, objectiv ismeretekbeni otthoniasságot, a' positiv tanok egész körébeni jártasságot.—Ugy de ez empirica lesz vagy eclectica. Igaz, az empiria a'bölcselkedésnek egy raomentje; — tapasztalása csak annak lesz, a' ki ügyel 's a' tapasztalásnak, mint a' kisérlésnek vezére a* theoreticus vagy törvényeket kereső ész; eclecticismus pedig épen nem lesz, mert a' bölcsészet a' szellem lengedezése folytonosságát 's észrevehető nyomai lánczolatát meg fogja mutatni örömmel 's kiváltképen nagy alakoknál, kik róla tanúsító vallomást tettek, mint vivőinél mulatandván. Ugy a' vallás küszöbén állanánk, a' vallásai hozi viszony érintve volna. Határozottabban akarok szólani. A' vallás philosophia nélkül ellehet, de philosophia vallás nélkül épen nem. A' vallásban van az engesztelödés békéje, a' philosophiában az ellentétek zaja; ott a' nyugalmas birás, itt a' vágyalmas keresés. — Miért tehát keresni, a* mi megvan? — Csak ugy leszünk bizonyosak va-Iamelly birtok felöl, ha annak becséről a' közvetítés által meggyőződtünk, ha a* szellem életéről Homer kifejezése szerint, ki arról tesz említést, hogy minden dolognak két neve van, az istenek egygyel, a' másikkal emberek élnek, két módon szólandunk. Szükségtelen valami, azt mondják sokan a* természettudósok közöl is, 's követelik, hogy a9 logica más ne legyen, mint az ész physiologiája, korlátolt egyoldalúság. A' lóyog a' (pvaig-nek értése körül forogván, felette áll; nemcsak megengedi, de követeli is, hogy a' természet örök törvényeinek vas szükségessége kimutattassék, kezet fog az objectivitással, de a' subjectivitásba visszavonulván, a' szellem szabadabb fejlődését ápolja, követi, 's kerüli a' héberek egyoldalú hibáját, kik a' xtIglq megmerevedésénél megállván, 's nem tudván semmit a' cpvatq fogalmáról, minden természetvizsgálásnak egyelőre is elejét vették. De veszedelmes! — Előismeretek nélkül obiter hausta — raisonnirozás. Az ö eljárása nem bontó-rontó, hanem irány kijelelő, vezérlő, építő; legfelebb negálja a' hiú törekvéseket, az elzárkózó önzés semmiségét, 's mutatja, hogy az évezredek eljárásában mi a' maradozó; — a' múlttal bíbelődik, annak értése körül fáradozik 's ugy a' jelennek feladatát kiszabja. Mivel ingó, mellyiknek lesz jövendője? — Mostanig csak kettő van, 's ha az emberiség haladtában új eszméket vagy ezen eszméket, melylyekért most kezd élni, mint valósítottakat fogja előmutathatni, előálland egy harmadik, mint a9

kettőnek vállaira támaszkodó. De eszme és valóság ellentételek. Épen nem! Idelv csak annyit teszen, mint látni, 's ISéa csak annyit, mint láthatóvá tett, azaz, valósított (örök, általános) gondolat, minő a' keresztyénség,r

s hogy ebből egy példát említsek, a' középkor goth templomai, mellyek keresztalakjokkal eredetökröL szólanak, magas három toronynyal czéljokat jelentik ki 's hajóhoz hasonlók, a' légbe felnyúlva, útnak indultaknak tetszenek, útnak, melly a' jövő életbe vezet. Követelésünk tehát ez: ne andalogjon a' bölcsészet a' kékben, ne sétáljunk felhőkben; hanem a' szemlélés utján megnézhetövó tevés által fejtsük az érzetet önérzetté, az önérzetet tudattá,, a' tudatot öntudattá. Mutassuk ki helyét az értelemnek a' magyarázásban; ápoljuk a' képzelödés alkotta hervaszthatatlan virágait, legyünk gonddal a' theoreticus észre, melly törvények keresésében 's adásában mutatkozik; a' practicusra^