Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-04-05 / 14. szám

magyar tudós theologusok, sem magyar vallásos költemény — a' szó legnemesebb értelmében — sem egy jó imakönyvünk, sem kielégítő agendánk, 'sa't. nincsenek. Ne szégyeneljük ezt, mert ezen vallomás a' legelső lépés ahhoz, hogy a' mi nincsen, az meg legyen; ne szégyeneljük már csak azért sem, mivel az ujabb időkben még is történt egy más, mi legalább törekvésre mutat. Mindezt akkor fogjuk legkevesebbé szégyenleni, ha társaink körében valljuk meg egymásnak hibáinkat's ott meg is intjük egymást szelíden és apostolian 's igy elejét vehetjük a' később bekövetkezhető törvényes intésnek, melly iránt a' pörök e' hazájában annyi a' sympathia, 's mellynek végső vége utoljára is a' falu vége, hová énekszó nélkül elevenen kihordanak és a' paplakot más foglalja el. No de talán messze is tévedtem. Nem akarom újra felmelegíteni a' papkörökben teendőket, miután már ezekről többször volt szó. De még is vannak némellyek, miket okvetlenül meg kell említenem. Semmi sem örvendez tetett meg egy hamar annyira, mint az, hogy alig levén megpendítve a' tanakodások, már sok helyen azonnal életbe is léptek. Mi ennek oka? Bizonyosan, nem a' dolog megpendítése, mert hisz ez nem új: hanem a' paptanakodások szükségének egyetemes érzete. Es mi költé fel bennünk ezen érzetet? Nyilt bevallása annak, hogy bizony mi papok többet és jobbat is tehetnénk, mint eddig tevénk; meggondolása a' felelet nagyterhének Isten, világ, jelen és jövendő előtt, ha a'reánk bizott lelkiekben mint béresek és nem mint hü sáfárok fognánkeljárni akarni.Ide járult kívülről a'kornak kézzel fogható példája is, melly a' hasznost nem egyes emberek, hanem egyes emberek társulata és ugyanazon czélnak elérése végetti szövetkezések által kívánja — és sükeresen — létesítni. De ne csaljuk egymást és magunkat, a' papkörök útjában is hevernek kövek, mellyek azoknak megalakulását, 's ha megalakultak, örvendetes haladását gátolni látszanak. Legyen szabad elővennünk azokat és megmérkőznünk velők, vájjon Isten segedelmével nem sikerülhetne-e elgördítenünk őket a' papkörök útjából ? Statum in statu akartok képezni a' conferentiákkal, szólnak a" világiak. No mit mondunk erre? Én röviden azt, hogy ha kiviláglik a' confetiákból, miszerint azok csakugyan statum in statu fognának képezni, ugy töröljük el; mert az evangy. egyháznak kebelében statust in statu tűrnie nem szabad, a' nélkül, hogy legsarkalatosabb elveihez hütelenné lenne. De hogy ez ne történjék , mondja ki az egyház nyíltan, szabadon például ezen határozatot: Értésére esvén az egyháznak, hogy a' lelki hivatallal felruházott szolgái a' Krisztusnak, koronként egybe akarnak gyülekezni, hogy a' nekik az egyház által kiszabott korlátokon belől, az egyházi szolgálat, az istentisztelet, a1

szentségek gyakorlata, a' buzgóság eszközei, a' vallást illető könyvek készítése, javítása, kiadása, magok tökéletesítése, vigasztalása, oktalása, ébresztése 'sa't. körül barátságosan tanakodjanak: a* lelkiatyák ezen cselekedete örvendetesen hatott a' gyűlésre, minthogy abban az egész egyházra nézve egy jobb jövendőnek reménye költetik fel, "s nincs is egyéb óhajtása a' gyűlésnek, mintáz, hogy Isten tetézze legjobb áldásaival az egyházszolgák ezen törekvéseit. Mivel azonban a1

történetek azt mutatják, hogy az illy paptanakodások, nisi sibi constent, a' keresztyén egyháznak nyakára nőhetnek; mivel továbbá Luther megmondta: Es ist kein Pfaft'Iein so Idein, Es steckt ein Pabstlein drein; mivel végre sajnosan tapasztaltuk, hogy az illy conferentiák ittott conventiculumokká fajulhatnak el, hol bizonyos aláiroyatdsok történnek: ezennel nyíltan kimondja a' gyűlés, hogy a' conferentiákból csak indítványok kerülhetnek a' gyűlések asztalára, határozatok soha, (tehát soha); mert a' határozatot az egyház tartotta, tartja és tartandja fel magának. A' dolog igen egyszerű. A' protestáns egyháznak különféle tagai vannak, kik azonkívül, hogy az egyháznak tagai még mesteremberek, kereskedők, ügyvédek, táblabírák, mezeigazdák, gyárosok sa't. is. Lehet-e kifogása az egyháznak az ellen, hogy ha ezek az egyház kára nélkül egyesülnek,hogy annál jobban szőhessenek, varrhassanak, kereskedhessenek, az igazat védhessék, a' gazt büntethessék, a' táblát szólva és működve ülhessék körül, szép szarvas marhát, sok és jó gabonát , tartós és ízletes kelméket 'st.b. tenyésztessenek , termesszenek, gyártsanak ? Épen igy van ez a' papokkal is. Ok is azon kivül, hogy az egyháznak tagai — 's e' részben a'legnagyságosabb suprens és legkicsinyebb napszámos közt, ki az egyház terheit tehetsége szerint viseli, bizony nincs sok különbség — még az egyháznak hivatalos szolgái is. No már lehet-e az egyh.nak kifogása az ellen, ha ezen egyházszolgák a' felett óhajtanak tanakodni: hogyan lehessen ezen szolgálat minden részeit, a' lelkek idei és örök javára nézve, legjobban ellátniok? Bizony bizony mondom néktek: a' magyar honi egyház papjainak ezen törekvéseiben én egy szebb jövendő kezességét látom's nem azon csudálkozom,hogy igy mozognak, hanem azon, hogy illy későn mozognak. Örülnie kell az egyháznak , hogy ezen papokat egy jobb lélek kezdi áthatni s körükhöz méltóbb foglalkozásokhoz szoktatni. De mi továbbá az oka, hogy a' magában olly szent, olly tiszta törekvés is ellenzőkre talál? Ennek sok oka lehet. Én csak hármat mondok el, egy egyetemest és két különöst, mi összesen épen hármat teend. Az egyetemes ok az egyetemes bizodalmatlanságból ered. Én ennek okait nyomozni nem akarom, mert hivatásom nem harcz, hanem béke. De a' ki szemeit behunyni nem akarja, annak látnia kell, hogy sem fő és tagok, sem fők