Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-03-22 / 12. szám

oktatás, az olvasás, vagy mint Pestalozzi akarta, | a'szám elemeinek tanításán kezdessék-e? mi azt feleljük, hogy a' számtani oktatás az ige és alaktan elemeivel egyszerre kezdessék 's párhuzamosan tárgyaltassék, a' fris és mozgékony gyermeki természet kivánatában. A' mi a' tanmódot illeti: nálunk, kivéve a' kiveendöket, a' számoktatás még mindig egészen mechanice kezeltetik, 's a' helyett, hogy a' gyermekek a' számok és számviszonyok helyes felfogására analyticaiuton vezettetnének, puszta arithmeticai formulákat tanulnak be, hogy azokat annál biztosabban elfelejtsék. Ezen gépi kezelésmód szülte és szüli azon ferde véleményt, hogy a' számhoz különös talentum kell, 's e" nélkül nem boldogulhatni. Ilogy ez mennvíre hamis nézet, a' Pestalozzi elemi módszere kézzel foghatólag bebizonyítá, melly helyesen alkalmazva, a' gyermeket nemcsak képesíti számtanulásra, hanem ahoz kedvet is ad. De vigyázni kell, nehogy a' számok ezen elemi kezelése, mellyet Pestalozzi iskolájának köszönünk, nem tekintve a' népiskola körére, határidejére és erejére, rendin túl kiterjesztessék, 's az alaki czél mellett a' gyakorlati háttérbe szoruljon, mint ez ugyancsak a' Pestalozzi iskolájában megtörtént. Itt is igaz: középen az igazság. Miután a' gyermekek a' számokról helyes képzelmet nyertek, a' számviszonyokat felfogták: az alaki czélnak elég van téve, 's a' gyakorlati számvetésnél az elemezést elhagyva, a' legrövidebb és bizto sabb utat kell választanunk. — A' számtan elemi oktatásában három stádiumot kell felvenni, ezen módszertani szabály kivánatában: a' tárgy teljes kifejtése és megértése, a'tárgy jegyeinek ismeretét mindig megelőzze: u.m. a' nézlés, fejbeli és számjegyekkeli számvetés stádiumát. Ennek azonban különféle módosulásai lehetnek, nekünk czélszerünek látszik a' Scherr módszere , mellyet itt alapvonalaiban közlünk: „A*z elemi számtanílás kezdete érzéki tárgyak számlálása. Felvétethetnek e' végre az Owerberg fácskái. Owerberg a' számviszonyokat következő módon tette nézlet tárgyaivá: először az egyes fácskák— mintegy gyufa-nagyságuak— az egyes; a' 10 fácskáu kötetkék a1

tízes ; 10 tizeskötetek egybekötve, a' százas; és 10 százaskötetkék az ezres számot ábrázolják. Magában értetik , hogy mindenik fajú kötetkékböl többre van szükség. Megkezdetik a'számtanítás az egyes fácskák szá raolásával, még pedig először egyet egyhez, majd íkettöt keltőhöz, 's igy tovább ötig. A' tanító fel— mutatja a' fácskákat, ugy, hogy a' tanítvány az egyeseket könnyen megkülönböztesse, 's kérdi: hány fácskák? és a' gyengébbekkel az öszveget ulánszámlálás által találtassa el. — (Gyakorlatul szolgálhatnak az iskola szobatárgyai.) Miután így tízig jutott, a' hozzászámlálás, elszámlálás és széttevés különféle miveletei jönek elő, p. 0. hány iíácska van kezemben? fel. 5! Ha öt mell&még egyet teszek, mennyi lesz? 6! kettő mennyivel több egynél? 3 mennyivel kevesebb 4nél? Ha 5böl egyet elveszek? 4! íme itt 5 fácskát két oldalra teszek. Mennyi van itt? 3! ezen az oldalon? 2! Az 5 fácskát 3 részre teszem. Mennyi van jobbra? 2! középen? 11 balra? 21 Véghezmegy ezen gyakorlás nézletileg és fejből. Midőn a1

reáléit számlálása igy begyakoroltatott, reáljegyet veszünk fel, és erre, a' könnyű utánzás végett, az egyenes vonást használjuk. Bánásmód: Mit mutatok itt fel? fel. két fácskát. A' mint ezen két fácska kezemben van, ugy csinálok ide a' táblára két vonást. Mit jelentenek ezen két vonások? Mi van most kezemben? 3 fácska. Károly, jöjj ki és csinálj a'táblára ugyanannyi vonásokat. Mindnyájan jöjetek ki. — És most a' gyermekek az előmutatott fácskák számát vonásokkal a* táblára írják. Ezt követik a' táblára irt ezen gyakorlatok: a) lH-l=ll 1 l-f-1 = 111 igy tovább b) 1111111111 — 1 = 111111111 igy tov. c) 11 1-4-1; 111=11-4-1 igy tovább d) lll=l-f-l-f-l; 111=11-+-1 tovább. — Az előforduló jegyeket érthetővé kell tenni és a'gyakorlatokban lassan és rendesen kell haladni. Bánásmód: a' tanító táblára írja a' gyakorlatot, azután felmondja, a' gyermekek utánmondják, egyenként majd körben. Midőn egy gyakorlat igy felmondatolt, a' tanítványok azt palatáblára irják; végre a' tanító elömondja és felírja a* gyakorlatot, majd a' tanítványok utánmondják fejből és leírják. A1

tízesekre átmenet igy történik: a' tanító 10 fácskát a' tanítványok előtt megszámol, és ezután azokat egybeköti. Mennyi íacska van e' kötetben ? Ezt nevezzük mi tízesnek. Miért? mi van itt? egy fácska; igy tovább. Nézzétek csak! ide a' táblára teszek egy tízes csomót és egy egyest. Most jegyezzük fel a' táblára. Egy vonalat csinálok. Ezen vonal mellé teszem tehát balra a'tízest 1/1 és jobbra az egyest. Mennyi egyest mutatok én most, és mennyi tízest? Majd a' tanítványok utánozzák. Ekkor következik a' számolás: egy tízes és egy egyes, tizenegy egyes — igy 19-ig. A' 20-at pedig igy mutatom meg. 10 egyes =1 tízes; 1 tízes és 1 tízes = 2 tízes, 2 tízest húsznak nevezünk — igy 100-ig. A' szem elébe állítás mindig kötetkékkel és fácskákkal történik meg, 's a' gyermek elibe kérdések tétetnek, fejből megfejtendök,p. 0. mennyi: 1 tízes és 3 egyes, 2 tízes és 4 egyes 'stb. Ezután tanulják a' gyermekek a' számjegyeket. Ez igen egyszerűn megy véghez, nevezetesen a' tanító a' vonások alá a' vonások számának megfelelő számjegyeket leirja, tanítványit azokba többszöri leírás által begyakorolja. A* realéknak és reáljegyeknek számjegyekké, és viszont, változtatásábani gyakorlat után következik a' számolvasás, illy rendben: