Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-16 / 7. szám

volna kizárólag az egyház : ezt, gondolom, senki nem állítja. Végre éljenezések között széket foglalt szeretett új superintendensünk; elfoglalá a' fénytelen helyet, melly nem levén olly ragyogó, mint vala hajdan Heródes király széke, nem félhet a' férgektől is , mellyek az önkény tündöklő palástja alatt felmozognak és keblet rágnak; elfoglalá a' helyet, mellyen büszkébb és nemesebb öntudattal állhat a' szegény protestáns pap, mint bármelly magos helyen, hová embert egyes akarat nevezget ki. Utáljon bár korunk a' nép szennyes kezéből kitüntetéseket elfogadni; mondja bár, hogy az oktalan nyers erőnek durva dörgölödzése émelyítő : mégis csak felnyúl ö, a' hol csak lehet, a' népszerűség magosan-érö gyümölcsei után; bár mossa büszkén kezeit, mellyekkel e' fürtök után nyúlt: mégis kíváncsian csipegeti le a' legutolsó szemig, és a' rókával csak akkor böcsmérli, mikor felérhetlenek valának. Székfoglaló-beszéde főpapunknak magát a' beszélőt jellemző vala, — szív-teljességből szólt a' száj. Határozott, szilárd akarat, kormányzási tapasztalások között megfeneklett önérzet, ingadozások fölébe emelkedett önállás, magáhozi nemes bizalom nyilatkozott mindenütt a' laconicus szónoklatból. „Megvallá , hogy hatályos erővel rohanják meg öt érzelmei e' nevezetes napon4

'; kimondá, „hogy ö elfogadja a' megtiszteltetést, mellyet illy esetben el nem fogadni bűn." — „Nem vala még, mondá, alkalma számolni a1

rábizottakról, már az egyházkerület megtiszteli." (E' kitételt másra érteni nem lehet, hanemha arra: hogy szóló a' palotai helyettesítést már ugy vette, mint felpénzt a'superintendensi hivatalra, —ugy vette, mint váltót, mellyre a' szavazatok az 1845. év jan. 16-ikára okvetlenül befizettetnek.) — Szóló hálája először Istené, másodszor a' fögondnoké, aztán az egyházkerületi gyűlésé, utoljára az öt elválasztó egyházé: kérelme szint ezen fokozatokon keresztül, — utolsó helyre szorítá az öt elválasztott egyházat. (Az Isten után első egyház illyen esetben utolsó nem lehet). Nagy-tekintetű főgondnokunkhoz intézett hálájában szerettük volna nem hallani e' bizonyosan tévedésből ugymondott hálálkodást, „ki magas helyzetéhez lealacsonyítónak nem tartotta, hogy mellette széket foglaljak." Itt nem szív-teljességből szólt a1

száj, — nem! mert ugy superintendensi, nem uralkodó ugyan, de méltóság-teljes székünk a' főgondnoki szék előtt csak kegyelem-zsámoly, — superintendensünk háta csak kengyel, mellynél fogva amaz székébe felül. Nem! tartsa bárki minek a1 superintendensi széket; üljön bár bele sok ama mindig gyanús nagy alázatossággal,melly tenyereit a' servus servorum czimmel annál keményebben nyomja az egyház vállaira: az egyház nem tesz, nem tehet különbséget a' két elnöki szék között. — Teendőit soknak mondá az iskola és egyház körül. Mozgalom szakának mondá dicsérve korát. (A' mozgalom előre és hátra tarthat.) Elvül tüzé ki magának, „személyességre nem hajtva, nem hajolva, az egésznek szolgálni" 'stb. — Fögondnokunk felelt a' fontos beszédre, és szívesen köszönté elnök-társát. Elfoglalván székét választott superintendensünk, azt hittem, hogy ö már Isten és emberek előtt kész superintendens, még pedig nagy többséggel megválasztatott teljes-egész superintendens. Azonban — mint meglátandjuk — nálunk nem a' közvélemény és többség akarata szenteli fel hivatalába főpapunkat, hanem e' fölött, pro coronide , még czifra süveget is nyomnak fejébe. Kérdésbe jött hát: Hol, mikor és micsoda ünnepélylyel fog felszenteltetni? Melly kérdés annál különösebben hangzott, mert főpapunk, — a' nélkül, hogy bevárta volna a' későbben megrendelt komáromi czifra inauguratiót, — egész méltósággal és ügyes tapintattal fungált már a' kömlödi gyűlés alatt. A1

palotai végzés értelmében tehát rendelve lön : hogy a' legközelebbi, Komáromban tartandó e. kerületi gyűlésre tiszántúli superintendens főtiszt. Szaboszlai Pap István úr megkéretvén, szentelendi föl főpapi hivatalára superintendensünket. Szót hallottunk viszont e* czifraság ellen, melly az apostoli egyház hajdani gyakorlatával, és presbyteri szabad elveinkkel homlokegyenest ellenkezik. Mondva volt: hogy a' komjáti vén canon e' gyakorlatot egyenesen a' szent irás megezáfolásán építé föl, — hogy nálunk ordinatio, continua successio, püspöki összeragadás nincs, — itt egyik infula a' másikat nem szaporíthatja , — hogy ha már csakugyan szentelni kell: *) szentelje föl öt tisztes véneink serege 'stb. Mind hasztalan! — sőt szót hallottunk, ellenkező értelemben nyilatkozót, melly a' reformátoroknak vétkül tulajdonítá, hogy annyira megkopaszíták egyházunkat, 's rajta olly kevés kül-érzékre dolgozó sujtást hagytak meg; hogy *) Méltán kérdésbe lehet tenni: Kell-e püspököt szentelni a protestáns egyházban? — igenis, ha a'választott püspök vagy superintendens még nem lett volna pappá avatva : szükség, hogy felszenteltessék, — különben nem. Kérdem: különbözik-e a' pap a1

püspöktől? vagy a1

püspök megszünt-e pap lenni, hogy öt ujolag felszenteljék? vagy más lesz-e püspök, mint pap, a1

föl— szentelés által ? Ha nem lesz: mi szükség öt másodszor is pappá szentelni, még pedig messze földről hozott püspök által! ? Én tagadom örökké, hogy a'superintendens valami felsőbb adeptus legyen a' többi papok fölött, — ö primus inter pares, — 's ha p a r: mire őt páratlanná tenni? — A'skót egyház egyedül csak papot szentel, — püspököt soha. A' sok angol püspök duplán-szentelt feje nem egyéb egyházi kártyalapnál, mellynek alúl-felül van feje csak azért, hogy a' játék vele annál kényelmesebb legyen. — Hát az espereseket miért nem szentelik? D.