Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-16 / 7. szám

egy superintendenst, mini fölsőbbet, egy alacsonyabb, (t. i az egyház) föl nem szentelhet. *) Megkéretik tehát a' tiszántúli főtiszt, superintendens, hogy superintendensünket superintendertssé tegye, a' komáromi egyház drága harangjainak zúgása's a'sujtásnak-örülŐ nép csodálása közölt! Tudós Hetényi Jánosunk, helyettesített főjegyző, még éles-látásu, de azért gyönge szemeire utalván, benyujtá lemondását, — kijelentvén, hogy magára a' főjegyző-választásnál szavaztatni sem akar. A' lemondás elfogadtatott, *S érdemeinek méltánylásául tiszteletbeli főjegyzó* czimmel lön holta napjáig megtisztelve. Szerettem volna mélyebb okait hallani lemondásának , — mert bizonynyal vannak, annál is inkább, mert szemre ugyan, kivált éjjel, alig van szükség az itteni jegyzői hivatalnál. **) Másra, egészen másra van itt a' jegyzőnek szüksége, mivel tudósunk sokak fölött bír 1 De kérdem a' tudós férfiút, áttekinle-e egyházkerületünk jövőjébe? — és ha áttekintett, nem szent kötelessége vala-e helyén megállani ? — A' sulyegyen az ő lépésével elbillent, — az egyik elem nehézkedésével felrúgta magát a' másik serpenyője! A' leendő főjegyző — ha jól jut eszembe — mert itt végzést felolvasva nincs szerencsénk hallani — csak ugy és azon szavazatokkal választatik, mellyekkel a' superintendens választatott 5 az átalános többséget nyert egyén fő-, az ezt megközelítő, aljegyző leend. Igy nálunk átalános is, relatív többség is áll egyszersmind! és még, kézzel-fogható ellenkezést látok abban, hogy aljegyző legyen az, kire az egyházak mint főjegyzőre adták szavazatukat. Az egyházak kétségen-kivül nem fogják engedni e' joggyakorlati compendiumot, mellynek még idővel annyi szomorú variatiója lehet! Több nevezetes tárgy futotta még meg a' szőnyeget, mellyekhez szólni sem időm, sem kedvem. A' közölteket sem mondám kihíresztelésből, vagy szószátyárságból, — hanem csak *) Szegény egyszerű reformált egyház! — Ha fiaid esperesekké nőttek és szélesedtek: szégyenleni kezdenek téged , szegény édes anyjukat , — mint egy protestáns papot ismerek, ki ízegény, több mértföldekről hozzá-gyalogolt édes anyját maga elébe sem bocsátá. Le a'gőggel! le a1

papi fejedelemség czifra póka-nyí kával! mert bizoDy ama pölfeszkedés nem illik Jézus szolgájához. D. **) Nálunk nincs hitelesített jegyzőkönyv. — Hogy-hogy? — A' palotai gyűlés jegyzökönyve megérkezett kinyomatva a' kömlődi gyűlésre, a' nélkül, hogy a' gyűlés előtt felolvasva 's általa hitelesítve lett volna. Mi több: még csak fel sem olvastatott, hanem csak némelly pontjai moudat'ak el, igen rövid kivonatban. — És ez igy megy rendesen I A1

jegyző haza viszi jegyzéseit, — azokat otthon összegyalulgatja, letisztázva elküldi az elnökökhöz, — azok igazitnak rajta valamit: 's kész a' hiteles jegyzőkönyv. A' tatai gyüléien nyilván panaszkodtak a' meghamisított jegyzőkönyvre 1 E1

hiba is a,

rendszer rostájába vau dobva: nem tudom, kihull-e? D. azért, hogy egyházunk legszebb, legféllöbb jógát^ a1

szabadtálasztásl, gyakorlatban láthassuk mín* déft szerszámostól. Dobos. í * o il a l o m. Figyeltet és Fer enczy Zsigmond pozsonyi kir. akadémiai tanár urnák illy czimtí munkájára: „Adalék horíi nyelvünk 's irodai^ munk történetéhéi. Pozsonyban, 18M.a Ezen szerény czím alatt jelent meg a' mult évben a' nagy-tudományu szerzőtől a' magyar nyelv 's irodalom teljes kézikönyve és pedig eddigelő a* legjobb, legsikerültebb a' maga nemében. Tudtomra, valláskülönbség nélkül, minden jobb hazai tanodánk bölcsészi osztályában rendes tanulmányt képez a"* magyar nyelv '§ irodalom története. Ferenczy ur kézikönyvét, valláskülönbség nélkül, ajánlhatjuk minden e' tanulmánynyal foglalkozó oktató v. tanár uraknak, ollyképen, hogy necsak maguk számára méltóztassanak megszerezni, hanem tanítványaikkal is megvétetni, miután ennél czélirányosabb tanfonalunk nincs. Kiegészítésére az oktató urak rézséröl nem kívántatik sokkal több, mint az: hogy előadás közben a' szóban forgó Írókból, régibbekből szintúgy, mint ujabbakból, ne sajnáljanak egy-egy érdekesebb mutatványt fölolvasni, ekként lehetvén legvilágosban megismertetni 's jellemezni a' különféle kor-, táj- 's nembeli Írókat és irályukat, ekként nyelvünk időnként átalakultál 's fejlemét. — Ferenczy ur elég czélszerün osztja a' magyar nyelv 's irodalom történetét következőképen föl: Nyelvünk elöideje, a' legrégibb kortól a' ker. hit fölvételeig; Első időszaka, Sz. Istvántól Árpád véré kihálásáig ; Második időszaka, Róbert Károlytól I. Ferdinándig ; Harmadik időszaka, I. Ferdinándtól Mária Terézia halálaig; Negyedik időszaka, II. József császártól jelenig. Csaknem minden érdekesebb adatot érdekes előadás állal érdekes egészbe Összillesztve találunk e* könyvecskében, mellynek elbeszélő előfele nem kiván a' tanítványok részéről szóról-szórai emlékelést, hanem csak a' tartalomhoz hü elbeszélést. Némelly adat és állítmány vitatkozás tárgyát képezhetné ugyan: de azon pontok lényegtelenebbek, hogysem vitatkozni kívánjak a' szerzővel. Minden ellensége a' túlzásnak édesen fog meglepetni azon ritka elfogultlanság és józanság által, melly szerzőnknek Ítéletén csaknem mindenütt egyiránt végig mosolyog. Ollyan bölcsészi túlemeltség minden felekezetiességen jellemzi öt, millyent gyakran kell nélkülöznünk némelíy szabadszellemüséget affeclálóknál is. Csak keltőt 6*