Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-04-27 / 17. szám

401 az Óramutatóban olvasható eme szavait: „A* históriai adatok igen gyakran nem oda fognak vezetni: mi a'protestantismus igaz szelleme? hanem oda: miként fogták fel azt az emberi gyarlóságoktól nem ment első protestánsok ? nem oda: miként kelle vala nekik következetesen munkálniok? hanem oda: miként munkáltak gyarlóságaikban és körülményeikben ? Már pedig Rotteck helyesen mondja: Uberall, wo das historische Recht, dem vernünftigen widerstreitet, soll jenes weichen, alsó abgeschaíft, oder mit dem vernünftigen und mit dem Gemeinwohle in Überein-stimmung gesetzt werden. Szerencsétlenebb bizakodást nem ismerek, mint azon protestánsokét, kik szellem végett historiához folyamodnak." Mindezek után a' dunántúli kérdéses püspökszentelésben én nem mumust látott költészi tehetségnél fogva, mellyel nem igen dicsekedhetem, bennem is hiányozván a' tüzes képzelő erő, — hanem, mennyire tőlem telhetik a' protestantismus elveinek komoly studiuma után, megtestesülni készülő, tíz-fejü sárkányt, melly egyházunknak néhány alapelvét el akarja pusztítani, és melly nem ugyan a'magyarhoni evangyéliomi egyházat (ilylyet nem is gondoltam! csak valamelly jóakaróm fogta rám), hanem a' protestantismus néhány sarkállítmányait felborogatni készül. Nem mumust látok, hanem valóságos hierarchia ordinis-X, mi prot. egyházban képtelenség. Azért szólék f. évi Prot. Lap 119-dik hasábján a' reményről, melly a' fölszenteiésre meghívandó superintendensben van, hogy az, mint igaz protestáns a' puseyismus terjesztése 's erő sítése végett, egy lépést sem teend Komárom felé. Most is azt mondom; a' szentirat 's helvét hitvallással ellenkező, tehát nem is kötelező, komjáthi primae nonus ellen: — anathema sít! Török. IS c I f ö I <1 i közlemények. Wekrolog. — „Tisztelendő Molnár Fcrencz úr, ki született nemes szülőktől Csöglén — a' drégel-palánki egyházmegye esperese, a' pilis— maróthi helv. vallástételt-követö keresztyén egyház hív lelkésze, esperességének 8-dik, lelkészkedésének 45-dik, életének 77-dik évében, a' halál biztató álmába szenderült, april 6-dikán. Azoknál, kik ismerték lelke nemességét, hivatalábani serénységét 's pontosságát, vallásáhozi ragaszkodását, minden tudományokbani búvárkodását, anyaszentegyházhozi vonzalmát, az iránt sokszor kimutatott istáposkodását, — mellyröl végrendeletében sem feledkezett el, nevezetesen a' maróthi egyház — a' losonczi 's pápai iskolákról — végre a1

szegények iránti kegyességét,— emlékezete áldásban marad. — Felette szónokoltak boros-jenöi lelkész Nagy Mihály úr fölvévén alapigéül 2. Tim. 4: 7, 8. verseit; nem különben szokolai lelkész Árkai Kantsur András úr, a' hív 400 lelki-pásztorról szivet megrázó ékes és tanulságos tanításaikkal, minden felekezetű úri, papi 's közrendű sokaságnak teljes megelégedésére." K. I. Izraeliták Pápán. Febr. 14-kén Pápán, vallás-különbség nélkül, szép számmal jelent meg városunk közönsége az izraelitáknak ideiglenes egyházában, hallgatni a1

híveihez magyar tanítást tartandó rabbi beszédét. — És csudáltuk a' tökélyt, mit magány-szorgalommal, nyelvünkben egy év óta tett a' már őszülni kezdő tisztes férfiú. Édes volt keblünknek érzeni, mint inté híveit az egyetértésre, felebaráti szeretetre; mert, úgymond: hol ezek nincsenek, Isten szelleme onnan távozik. Különösen inté pedig a' szerény férfiú hitsorsosit azon hon nyelvének pártolására, mellynek levegőjét szíjják, kenyerét eszik, 's mellynek kebelében porhadnak őseik, a1

hon — vesztett bujdosók. — Isten adjon sok illyet a* hazának! De köszönet az egész izraelita községnek is, mert egyszer mindenkorra elhatározták, hogy ezután egyházi beszédeket csak édes hazánk nyelvén kívánnak hallani! *) Bocsáry Ferencz. yejsziípéiní heh . Hitv. egyházmegyéből. Öcs. ap.k.Fels. kegyelme az igaz erényt méltányolva nem a' legszerencsésebb egyházmegyénket Zsoldos Ignácz ülnökünktől — öt a' váltói legfőbb k. törvényszékhez ülnökül legkegyelmesebben nevezvén ki — megfosztá! — attól — kinek jézusi lelkű szelídsége, minden ügybeli lelkes tapintata,részrehajlatlan egyenes ítélete, szivet hódító előadása egyházmegyénkbeli minden pap szivét magához csatlotta; — attól — kinek magosb pályájáni elöhaladásra gyenge testéhez nagy lelket, segítő malasztot, boldog szerencsét, hosszú életet, a' veszprémi e.megyei ref. papság részéről, óhajt Id. Vári-Szabó Sámuel. ÍJraszíal-szeiitelés Czégény-Dátiyádon 9

^zatmár-e.megyébeia. Mult febr. hó 23-kán, több megyék táblabírája nagyváradi Ajtay Sámuel úr, keresztyéni buzgóságának nemes bizonyságát adá Isten 's vidékünk előtt; meliyet közlő méltónak Ítélvén, hogy nemcsak közeli, hanem e' honban élő minden hitsorsosink is ismerjenek: legyen megemlítve e' Lap hasábján is. — Egy, diófából ritka müértéssel készült, aranyozással 's metszetekkel díszes úrasztal; egy egészen aranyozott ezüst tányér és egy vörös bársony, aranynyal és gyöngyökkel gazdagon hímzett, sz. jegyeket takaró lepel, mellyen az ajánló neve, adománya czélja 's ősi czímere ragyog; — olly három darab,mellyek e.megyénk*) Levelem bezártával veszem azon szomorú hírt, hogy a' kitüntetést érdemlett, "s hoszabb életre méltó rabbi, — hivei fájdalmára — bosszú álmait pihenni ama jobb hazába költözött, hol szenvedéseink megszűnnek — Nyugodjanak békében hamvai! B.— F. 17*