Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-03-02 / 9. szám
zsinati előkészületekre több évet határozott; tiszt. Török barátom is practicus szabatossággal mérte ki az idő-vesztegetést: de még mindketten tartózkodtak mindent elmondani, mert három évvel előbb sokról nem is tudhattak, mikről most álmélkodva kell hallanunk, — és azt sem hitték volna, hogy protestáns pap és theologia tanára azt mondja ki a1 világ előtt: száz ember hozzon törvényt 0? magyar protestánsoknak, minden áron ollyat, metly felsőbb helyeken megerősítést nyerjen! — Én pedig tisztelet-teljes loyalitással hiszem és vallom, hogy felsőbb helyeken dolgainkba minden áron nem fognak avatkozni, és hogy eddig sem avatkoztak, hálásan kell elismernünk! Idő-nyereségre van szükségünk! ezt állítom, mint magyar alkotmányos szabadelmü publicista, és mint presbyterialis protestáns. Ezen két szerep a' nemzeti regeneratio színpadán az én elveim szerint ugyanaz és egy, ki csak egyikét viseli, csak fél reformer előttem ! mert valamint státust a* státusban felállítani nem akarok: ugy kívánom, hogy a' státus az egyháztól és ez amattól az emberiség örök fejlődése processusában soha el ne maradjanak! mindkettőnek meglevén maga köre, tere és kötelessége. Itt már ne tagadjuk, hogy mi magyar protestánsok el vagyunk maradva a' státus felvilágosult törekedéseitől: holott, a' reformatio elvei szerint, meg kellett vala ezt előznünk, vagy vele párhuzamosan haladnunk! Ez különben európai panasz: de nem hiszem, hogy a' német protestáns papságra ugy illenék, miként a'franczia katholikus clerusra és sok tekintetben mireánk! Csudálatos dolog! a' magyar protestáns aristocratiának és papságnak régtől fogva derék nevelő-intézetei vannak, korszerű könyvtárai, és a* német nyelv tudománya birtokában: mi kellett több ? — Még is elmaradt! Ugy van! hogy a* törvényelötti egyenlőség ós közteherviselés nagy eszméinek nem sokára szerencsés gyözedelmét be kell várnunk! Ezek két megelőző föltételei a' protestáns egyház organisatiójának! Ugyan miért nem nyujtánk előbb segéd-kezet a' magyar státusnak ? miért nem testesíténk az igét egyházainkban ? Mindjárt elmondom, ha egyházi életünk múltjára 's némi részben jelenére egy futó pillantatot vetünk! Ideje, hogy tájékozzuk valahára magunkat! Nem voltunk protestánsok! sokan nem ismerték, nem is akarták ismerni a' protestantismüö elveit, — azokról fogalmok sem volt vagy mással coquetiroztak! Lássuk a* világiakat! Az öregek egy részekegyelmesen tekinte alá az egyházra, — gondolta, hogy temetéskor még is csak szüksége lesz reá. Némellyike zsarnokoskodott a' szeretet társaságán, — nem volt szivében a' szelídség és egyenlőség érzete, — megszokta a' politikai térén az aristocratia tömjénéit, hatalmaskodását, ellentmondást nem szenvede, haragoskodék, elveté alamizsnáját, és ekkor elmaradoza a* közügyektől ! Illy szerepek már most ritkulnak. Üldöztetések közben szüksége volt rájok egyházunknak : de a' skót egyház kivetné őket magából irgalom nélkül! — Az ifjabbaknak egy része, valóságos sybaríta életet élt, sem Istennek, sem embernek! Megye-gyüléseken párloskodott, hivatalokra tolakodott, ha bekapott, tömérdek sine curája közben, még az iskolákat sem érkezett meglátogatni, erkölcstelen lélekvadászattal és árulással corteskedett, haszontalanul töltötte, fecsérlelte idejét vadászattal és egyébbel, — nem tanult, nem olvasott, nem gondolkozott semmit: más része, melly már észszel vitézkedett a' haladás lobogója alatt, magával teljes következetlenségben, ignorálta a1 protestáns egyházi életet, ezt vallásos szenteskedésnek, pedanteriának nevezte, 's dicsőségét csak amaz ismeretes angol— No popery - nem vagyunk pápisták ! — üres negatióban találta: holott — sajnálom, hogy okos embereknek a' grammatikán kellene a' capacitatiót kezdenem ! csak annyit mondok: Egyházi jog, történet-tudomány és philosophia! a' protestantismus doctrinái, szabad nevelő-intézetek, önkormányzat, értelmes emberek tanácskozásai, socialis munkásság és sok más, elég éldeletet nyújtanak az okos, eszes és becsületes embernek! Mindig csudálkoztam hitsorsosim ezen osztályán, mert ugy tapasztaltam, hogy a' szükség idején a* Sionnak hiv őrei voltak: de ez nem elég okos emberektől! mert, ha az üldözések napjai elmultak, majd semmi tenni-valójok sem lesz: holott a' nép-nevelés nagy munkája mindig igényelni fogja eszöket, tudományukat és szivök nemesebb érzelmeit. A' dogmáról, jó barátim! nem kértünk számot : számoltatok Istennek és magatoknak! *} — Ismét más része az intelligentiának kizárólag belletristicával foglalkozik, nem restelli még a' franczia könnyelmű romantikát is beültetni a' magyaF komoly életbe, az alkotmányosságot, alapos tudományosságra törekvést ostromlani; verseket ír a' nélkül, hogy valaha Klopstockot, Göthét, Schillert, Rückertet, Becksteint utánozná, — sőt még papot ís ismerek, ki, homiliák helyett, könyvet irt tele epigrammákkal! Epigramma ! a nyilvánosság századában protestáns paptól! — Miért nem lett borbély-legény ? kérdhetné Z. M. — És még, egy fájdalmas dolgot kell említenem! Uraink kőzöl sokat ismertünk, kik protestáns vallásosság nélkül egyházunk iránt teljes indiíferentismusban *) Olvastatok-e, hit- és elvbarátimt angol szónoklatokat? Valóságos homiliák azok, bibliai történetek észszeröleg alkalmazva. Pitt, Fox, Brougham, Canning eredeti görög és latin textusokat idéztek parlamenti beszédeikben. Hallottátok-e Kölcseyt, Fáyt, Palóczyt, Szemerét, Bernáthot, Kossuthot, protestáns tudományosság tárházait? olvastátok-e irataikat? Siót se a' pedanteriáról! - ' K -
