Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-02 / 9. szám

tehát az állomány fejedelme kétség- kivül főfefoigyázója (summus inspector s. episcopus; melly szó itt nem püspököt vagy főpapot teszen, de csak a' kitett eredeti jelentésben vétetik) és oltalmazója (protector) minden, az ő állományában kebelezett egyházak 's iskolák jogainak is, és az ő törvényszéke, jog-megbántási esetekben, vagy jogfeletti vitákban, legfelsőbb törvényszék (fórum supremae instantiae), mellyhez, elégtétel és igazság-szolgáltatás végett, folyamodni mindenkinek olly tökéletes joga van, hogy öt attól erőszakosan eltiltani, vagy egy illy folyamodást tettlegesen kétségbe hozni nem egyéb, mint kitünöleges jogmegbántás (laesio jurisper excellentiam), és állomány egységét bontó felségsértés vétke (crimen laesae majestatis). A' vallás belső tárgyal neitimi földi hatalomnak nincsenek alávettetve. De a' mit fenebb mondánk, az koránsem azt teszi, mintha a' fejdelem a' vallás belső tárgyainak, u.m. az érzések-, meggyőződések- és gondolatoknak is kényszerítő ura és fejdelme volna. Mert azok, minthogy magától az Istentől, a* minden lelkek lelkétől is szabadon hagyattak, és csak a' belső vagy lelki-világ szabadság-törvényei szerint igazgattathatnak, még kevesbbé lehetnek alávettetve az állomány kényszerítő hatalmának. Még kevesbbé, mondom, mert az állományi hatalomnak, okossággal egyezőleg, egyéb czélját nem gondolhatni, mint a' polgárisággá alakult emberiség jogainak bátorságosítását, és csupán ettől függő testi és lelki jóllételét, boldogságát és tökéletesedését. Már, ha az állományi fejdelem nem ezt eszközli, de a' helyett inkább ellenkezőt müvei, t. i. bátorságtalanságot, nyomort és mindennemű ínséget áraszt: akkor ö saját erk. czélját, mellyért van s melly nélkül neki létezni nem lehet és nem szabad, eltévesztve, azzal együtt magát és az állományt is elveszti. Ha csupán földi vagy testi tárgyakra tartozó, csekélyebb-érdekű *s értékű, jogokat is megsérteni nagy — menynyivel nagyobb — vétek a' sokkal fontosb és lelki nemesb életet illető jogok megsértése ? Hol vannak pedig, a* jogok világában, eredetibb éslényegesb jogok, mint a' gondolkodás, vallás és lelkiösmeret szabadságának, másoknak soha el nem idegeníthető , sem tölök meg nem szerezhető, jogai, mellyek az ember legbelsőbb, legszabadabb és, hogy ugy szóljak, legtulajdonabb tulajdonát, és mintegy az ö szentek-szentét vagy az istenképnek legfőbb vonásait teszik. Quae versantur nempe intra penelralia Vestae, 's mellyekröl ő, Isten 's öntudás törvényszékén kivül, sem mennyen sem földön senkinek semmi számadással is nem tartozik. (Folyt, köv.) Világ vári. í£stnat. (Nyilt jegyzetek Dr. Ferenczy Józsefnek e' Lapok 5-dik számában közlött nyilt levelére). Dr.Ferenczy és én gyakran perelünk együtt,de azért szeretjük egymást: én öt indolentiával és improvisatióval szoktam vádolni. A' mult öszszel recommendatiót kért magának a'v.gyétöl, és én székemben mosolyogva gondolám: No már csakugyan mozgásnak indúl az én tudós barátom, de faggatásomra sem akarta mondani, merre és hova ? És ma, midőn a' zsinatról irott értekezését olvasám, felkiáltékl Heureka! a* budapesti Censurára, akarám mondani, zsinatra!! — Ez ismét improvisatió: Ítéljenek mások felette! Ö, mint protestáns pap és theologia tanára, bűnbánatot hirdet, három évi keserves sírásra fakad protestáns egyházunk szomorú és boldogtalan állapotáért, — minden áron segíteni akar e' nyomorúságon, — kérdőre veszi elhunyt főnökeinket, miért nem teljesíték az 1790: 26. törv. 4-ikczikkét ? azaz, miért nem zsinatoltak ? Az Óramutató derék írójával coquetirozik, de majd mind öt, mind e' Lapok szerkesztőségét gyanúsítja, hogy a' készületlenség ürügye alatt a' zsinatot hátráltatják; végre politizál és kitálalja ama doctrinát, miszerint kelljen a' protestáns egyháznak, nolle velle, organicus törvényeket decretálni, — Ígérvén, hogy, ha ezen projectuma tetszeni fog, többször is értekezendik a' zsinatról! Minthogy már provocál az én t. barátom, — kénytelen vagyok kimondani, hogy nekem az egész projectum nem tetszik, és inkább szentül ígérem, hogy az indolentiát soha többé elő sem hozom, csak cserébe nyerjem azt, hogy többé ö sem fog zsinatolni! Alkalmul vehetném most ama hajdani schweiczi protestáns antistes, most legközelebb a' római egyházba tért Hurter-fé\e — Selbstauflösung des Protestantismus czimü 's elleneink által már az unalomig travestáltatott munkában elszórt gyanúsító ijesztő-rémeket megczáfolni: azonban még minálunk nem a' doctrináról, csak a' kormányzati rendetlenségről van a' szó, és én nem is hiszem, hogy Némethon te/ritorialis helyezetéböl a* magyar alkotmányos és alkalmasint presbyterialis gyakorlati életre helyes analógiát lehessen venni; mert valamint amott a' theoriát az élet naponként czáfolgatja: ugy nálunk is csak egy kis idő kell még és békeség, hogy szükségeinkkel megismerkedvén, az orvosló szereket önmagunkban feltaláljuk! Nálunk nincs, nem is kell deus ex machina! az élet organismusa szabadon működhetik! tere van, csak az legnagyobb hiányunk, hogy embereink nem figyelmeztek, és sok idő elhanyatlott munka és tudomány nélkül! Idő-nyereségre van szükségünk! Én őszintén hódolok az Óramutató lelkes Írójának, — tekintélyének nem is hízelkedem, mert hiszem és tapasztalásból tudom, hogy igazat mondott, midőn a'