Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-23 / 8. szám

hetséges, a" tractualis visitatióig még, változtathasson valamit szomorú sorsán. Igy került össze az egyik kocsibeli három vendég. Azt, hogy tiszteletes Szarvas úr mi okból kisérte az ifja Vezendit haza szüléihez, ugy hiszem, mindnyájan tudjuk. Neki az espereshezi menetel, hírhallás, több eíFéle, csak ürügyül szolgált. Fentebb említést tettünk róla 5

mikép Vezendi Mátét fontos munka közben lepé meg a'vendégsereg. A' gondolataiba elmélyedni szokott öreg lelkészt még fija látásáni öröme sem birta kiemelni jelenleg azok közöl. 0 most is a' vallási új törvényczikk mikép leendő életbeléptetésével törődött 's egyszerre - mintha villámszikrák repültek volna gyenge testére — azon hirt hallva, hogy a' Debreczenböl hazatért espereshez készülnek vendégei, ifjúi élénkséggel felugrik székéből; 's ő, ki évek óta szobáját őrizte: tüstént ráhatározza magát az esperes úr meglátogatására , hogy igy az egyházkerületi tanácsnak a' vallási új törvényczikk életbeléptetése körüli intézkedését minél előbb megtudhassa, és saját gondolkozása eredményét a' fensöbb rendelettel összehasonlíthassa. Elképzelhetjük,; inilly öröm hatotta át Vezendiné lelkét, midőn, a' vendégeket ebédre szólítandó, bejött, 's exaltált férje, kit máskor karjain szokott ebédhez vezetni, e' szavakkal lép eleibe: — „Édes lelkem ! én e' társasággal együtt, ma estvére, nagy tiszteletű esperes úrhoz átmegyek; ugy-e, kedvesem! te is eljössz ? alig tudnám megmondani, hány éve, mióta doctor Buzásinét, lelked mását, a' melleltemi örökös ápolgatás miatt meg nem látogathattad." Vezendiné nem értette a' nagy változás okát ö, mint fijába rendkívül szerelmes anya, fija jelenlétének tulaidonítá e' nagy változást; azért is e őbb tisztes férje arczait csókolgatta meg, majd édes fiját ölelte szivéhez,'s mind hárman, egymás karjába fűződve, kisérték a' vendégeket asztalhoz. öátori, még káplán korában belegyökerezett szokásból 's egyszersmind tiszteletből hátul maradt, *s látva az öre" Vezendinek simeoni fenséges lelkesülését, minden idegeiben megrázkódva, igy sohajtott fel: „Istenem! miért nincs minden lelkészinkben e' vallásos szent buzgalom ? miért kellett e' férfiúnak az esperesi hivataltól ármány által elüttetnie ? . . Hiszen! egy illy férfiú szent lelket lehellene egész tractusába ! „Bálori úr! — szólítá a' másik szobából, a' levesosztást bevégzö szende matróna, a' monologizálót — hová maradt? Tessék jöni!" Bal orijött, és a' helyet, hol káplán korában ülni szokott , most is, áldva a' gondviselést, hogy öt e' házhoz juttatá, elfoglalta. (Folyt. köv.). Iskola- 's nevelésügy: Népnevelés. Sokat lehet a' mai időben a' népnevelésről hallani és olvasni; mert alig van az országnak ollyan megyéje, mellyben már ez szőnyegre nem került volna és a' melly ennek eszközeiről nem gondolkozott volna. Annyira közönségessé lelt az erről való beszélgetés, hogy még ollyanok is pengetik ezt nyelvokön, kik azt sem tudják , mi a7 nép? miben áll annak nevelése? és mellyek annak nevelésének eszközei ? Ezen kérdésekre való felelet legyen azért ezen rövid értekezésnek tárgya ; és szolgáljon azoknak, kiknek arra szükségök van, néminémü világosításul. Minden társaságnak tagjait két részre lehetés kell is osztani. Egyik részét teszi annak az igazgató, vagy ahol azok többen vannak, az igazgatók, akár császári, akár királyi, akar consuli, akár más czimmel legyenek azok ékesítve: másik részét pedig teszik azok, kik az igazgatásnak magokat alája adják, kik is bármennyire különbözzenek egymástól állapotukra, hivatalukra, rangúkra, méltóságukra nézve, közös névvel népnek neveztetnek ; mint a' rómaiaknál is a' populus romanus nevezet alatt mind a" patrícius, mind az equestris, mind a' plebeius rend többnyire együvé foglalva értetődött; nem ugy, mint a' Tripartitumhan, hol a' popnlus neveset, egyebeket kizárólag, csak a* nemeseknek adatik. Sokan azok közöl, kik a' népnevelésről szólanak, a' nép-nevezetnek ezen kétségen kívül való értelmét nagyon keskeny határok közé szorítják, a' midőn a' népen csak az adózó népet kívánják érteni és értetni. Mi az oka ennek az értelemmegszorításnak? Minden bizonnyal ez: hogy itt a' nevelésről levén szó, és az illyenek magokat mar eléggé nevelteknek képzelvén: gyalázatnak tartanák magokra nézve, az adózónéppel, mellynek, tagadni nem lehet, hogy a' neveltetésre legnagyobb szüksége van, együtt neveltetni. De hogy ez csak képzelt gyalázat, és hogy a' neveltetésben való részvétel nem megalacsonyító, hanem inkább felmagasztaló cselekedet, sőt szoros kötelesség legyen a1

társaság minden tagjára nézve , azonnal ki fog tetszeni, mihelyt az ember a7 népnevelésről és annak czéljáról világos és helyes ismeretet szerez magának. Mi a' czélja tehát a' népnevelésnek? Ez, hogy a' társaságnak minden tagja abban, a'mire hivattatott, lelki és testi tehetségeinek illő kiképezése és helyes használása által, az legyen, a' minek neki, a7

Teremtőnek rendelése szerint, lennie kell, úgymint: jó hazafi, hasznos polgár, Istenét tisztelő, vallása mellett buzgó, felebarátit szerető, mások szolgálatára kész, mindennek, a' mivel tartozik, megadó, kegyelmes földesúr, hűséges jobbágy, jó házastárs, szüléit tisztelő, gyermekeit okosan nevelő, hív barát, a' munkában fáradha-