Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-23 / 8. szám

latlan, a1 reménységben tántoríthatatlan, a'nehézségektől , mellyek magokat dolgaiban előadhatják , meg nem rettenő, a' veszedelmek között el nem csüggedő, minden jónak barátja és minden rosznak ellensége. Es mivel a' Teremtő az embert, más földi teremtések fölött , ezzel a'jeles tulajdonsággal ékesítette fel, hogy a' tökéletességhez mindinkább közelíthet: ennélfogva a'népnevelés is azon igyekezik, hogy a' társaságnak minden lagjait Istenök , embertársaik és önnönmaguk iránt való kötelességeik teljesítésében elébbelébb vivén , ez által azoknak szellemi és anyagi jóllétét, és minthogy a1

társaság egyes tagjainak jóllétében áll a' társaságnak, a' nemzetnek jólléte: tehát a' társasági, a1

nemzeti jóllétet is időről időre előmozdítsa. Ezekben áll a' népnevelés; és a1 melly nép ollyan szerencsés, hogy illyen nevelést nyert, annak van életphilosophiája, élettudománya. A' népnevelésnek ezen rövid leírása után bátor vagyok azoktól, kiket a' sors, a" születés az adózó népen felülemelt, ezt kérdeni: Kicsoda az közöltök, a' ki ezekben, mellyek a' nevelt népben megkívántatnak, a'legfőbb tetőpontra hágott volna ? kicsoda áll közöttök ezekben ollyan magosan, hogy magosabban ne állhatna? ki ollyan jó, hogy jobb ne lehetne? ki tud annyit, hogy többet ne tudhatna ? kicsoda ollyan munkás, szorgalmatos, hűséges, istenfélő, felebarátit szerető, hogy ezekben elébb-elébb ne mehetne? kicsoda az, a' ki észre ne venné, hogy vannak ö benne oliyan szokások, mellyeket hogy elhagyjon; ollyan indulatok, mellyeket hogy jobbítson ; ollyan fogyatkozások, mellyeket hogy helyrehozzon, mind a' maga, mind a' nemzet jólléte egyformán kívánják tőle? és hogy kevés szóval sokat mondjak: kicsoda közöltök ollyan nevelt, ki elmondhatná magáról, hogy ő ebbén a' részben a' non plus ultrát elérte ? Távol legyen tőlem, hogy ezen feltett kérdésekkel tagadni, vagy kétségbe akarnám hozni, hogy a' magyar népnek is vannak ollyan neveltjei, a' millyenekkel a1

külföld népei dicsekesz nek: sőt. inkább örvendezve teszek én is arról vallást, hogy a' maroknyi magyar nép az illyeneknek mind számára, mind neveltségöknek mértékére nézve a' külföld nagyobb népeivel is mélíán vetélkedhetik. De valamint a1

tudósok mennél többet tudnak, annál inkább megvallják, hogy sok van még hátra, a' mit tudniok kellene és tudni szeretnének: ugy a' magyar népnek ezen neveltjei is mennél magosabb polczán állanak a' neveltségnek: annál biztosabb reménységet nyújtanak a' felöl, hogy velek-született magyar öszinteségök szerint a' fentebbi kérdésekre önkényt fogják ezt a' feleletet adni, hogy a' neveltségnek azon mértékétől, mellyre el lehetne és el kellene jutni, ök is messze, mások még messzebb, az adózó nép pedig legmesszebb állanak; következésképen ök sem tartják, mások még kevésbbé tarthatják gyalázatnak, — sőt ök szoros kötelességöknek ismerik, annak kell ismerni másoknak is, hogy a* neveltségnek magosabb grádicsára törekedjenek. A1

hol mindazáltal nagyobb a' fogyatkozás, ott van nagyobb szükség a- fogyatkozást elhárító eszközökre. Nem lehet ennélfogva a' magyar nép nagyait eléggé magasztalni azért, hogy az adózó népre, melly körül, mint említém, a' neveltségnek legnagyobb hiánya tapasztaltatik, ebben a' részben különös figyelmet fordítottak ós fordítanak. Voltak ugyan hazánkban eddig is a' nepnevelésnek eszközei, mellyeket az adózó és nem-adózó nép egyformán használhatott. Illyenek voltak az iskolák, mellyeknek ajtai a' népnek mindenik osztálya előtt nyitva állottak; illyenek voltak az egyházi tanítások, mellyeknek hallgatására hasonlóul minden i

k egyformán bocsáttattak. De a' milylyen bizonyos az, hogy az adózó népnek nagy része ezen eszközöknek hasznára való fordításától vonakodott: épen ugy nem lehet ezt is tagadni, hogy ezen eszközök sem belső elrendezésökre, sem számokra nézve a'népnevelés nagy czéljához illendők és elégségesek nem voltak. A' jelenkor fijainak hagyatott tehát az a' dicsőség, hogy ezen eszközöknek mind czélszerübb elrendezéséről, mind számuknak öregbítéséről intézkedjenek. Tesznek is hazánk nagyai ezekben ollyan lépéseket, mellyek akármelly kornak és nemzetnek is dicsőségére válnának; a' midőn, Felséges Királyunk kegyelmes parancsolatához támaszkodva, a' szüléket gyermekeik iskolába való jártatására kötelezik ; a' midőn az iskolai tanítóknak rendeltetésekhez illő kiképeztetéséröl gondoskodnak; a' midőn az egyházi tanítókat népszerű erkölcsi tanításoknak tartása mellett, a' gyümölcs-nemesítésnek, a' selyemtenyészlésnek és egyéb, hivataljókkal épen nem ellenkező, sőt annak hasznát szélesebben kiterjesztő nemes foglalatosságoknak hallgatóik között leendő közönségessé tételére buzdítják; a1

midőn kisdedóvó-, és testgyakorlóintézeteket nyitnak meg a' gyermekek számára; a'midőn nemzeti iskoláink számát polgári iskolákkal nevelik. Mindezek ollyan eszközök, mellyek a' magyar népnevelési új alakba öltöztetik, és arra idő múlva virágzást és fényt fognak árasztani. De a1

buzgóság, melly hazánk nagyait ebben a' részben lelkesíti, a" népnevelésnek még ezen kiszélesített határai között sem fér meg. Tudják ugyanis ök azt, hogy nem elég a' népnevelést csak elkezdeni, hanem az életnek mindenik szakaszán keresztül kell azt folytatni. Illyen czéllal tehát a1

tudományok virágoztatására tudós társaságot alapítottak; a1

magyar vitézség bővebb kifejlődésére katona-iskolát építettek; a' kereskedés elösegélésére a' szárazon vasutakat terveztek, a' vizén gőzhajókat létesítettek; a' földmivelés hasznosabbá tételére gazdasági, a' mesterségek előmozdítására ipar-, a' művészet tökéletesbítésére műegyesületeket állítottak; a' bornak,hazánk 8*