Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-23 / 8. szám

ját ráadta, 's kibeszélhetlen örömérzettél kisérte férjét Istennek szabad ege alá. De alig mehettek néhány lépésnyire, az utczajtó nyílik, — becsapódik —, 's a' csattanásra az udvaron szerte-szét fekvő ebek, a'falusi rendőrség e' hü éjjeli drabantjai, fölriadnak. Fele az ismeretlen farkasbunda körül ugrál félbátorsággal; fele az utczajtón bejött egy pár embert szorítja falhoz. — Baj azonban nem történt. Férjét a' dühös állatokat is egy-két szavával lecsillapító nő, a1

bejött egy pár embert pedig a' konyhából kiszaladt leánycseléd megmenté; 's ez utóbbi az idegen férfitól átvévén egy levelet, azt tiszteletes úr kezéhez nyújtotta volna, de a' gyöngéd nö; nehogy férje kibontakozván, meghűljön, maga vette el, 's az idegeneket egy fertálynyi várakozásra kérte. „Édes lelkem! — mondá, szívességet méltányló hangon, a' tisztes férfiú — csak menjünk vissza. Nem szeretem az embereket várakoztatni. Hivatalos kötelesség elöbbvaló mindennél." Engedett az engedni, talán kártékonyságig engedni, szokott jó nő, s férjét dologszobájába visszakísérvén, a' pecsétet ollóval felvágta, a' levelet egy pápaszemmel együtt átadta, 's míg férje azt olvasá, ö a' szobában rakosgatott, törölgetett. A' levelet egy szomszéd-pusztán lakó földesúr, maga is tractualis assessor, irta. Népes udvara, a' cselédséghez tartozókat is számítva, 130 egyénből, 's mint leánygyülekezet, Vezendi Máté lelkipásztorkodása alatt állott. A' levél szóról szóra ez volt: Tiszteletes assessor uram! A' vallást tárgyazó új törvényczikk megyénkben még csak tegnap-elött hirdettetett ki, 's ime, már az én kicsiny udvaromban is találkozott egyén, ki azon szabadságot, mellyet hitfelekezetünk, törvényes szent uton, Isten jóvoltából megnyert, használni kívánja. Ez egyén görög catholica vallású „Kádár Ágnes", ki reformált ,,Nyiri József" nevű gazdám által eljegyeztetett, 's hitünkre áttérni akar. A' leány több évek óta szolgál udvaromban. Jól ismerheti, legalább személyében, tiszteletes assessor uram. Midőn isteni tiszteleten házam népe megjelent, mindig leánykáim mellett szokott ö állani. Sokszor hallgatta már ö tiszteletes assessor uram épületes tanításait. Kérem ezek szerint tiszteletes assessor uramat, hogy miután én őket a' teendők felöl már értesítettem, 's két, általuk választott, tanúval a' görög catholicus plebanushoz el is küldtem : a' további gondoskodást folytassa A' kiadandó bizonyítványt vegye kezéhez, 's annak idejében e' párt copulálja ! Többire s a' t. alázatos szolgája Selymes y Zsigmond. „Hm! hm!" mormogá az öreg,'s a'levelet átolvasás végett hitvesének is átadta. Majd felsóhajtott. „Hála Istennek ! áldassék a' kegySmes király ! áldassék a1

bölcs tövényhozó testület! Oh, be jól esik, vallása mellett igazán buzgó léleknek, e' lelkiösmereti szabadság tudata! Oh milly szent öröm emelkedik élénk erővel bágyadt szivemben! Halálom is boldogabb leszen. Simeoni lelkesüléssel mondhatom végnapjaimban: Uram! békével bocsátod el a' te szolgádat. Látták az én szemeim a' te idvezítésednek örömét"; 's egy-két hálaköny gördült alá arcza barázdáiba. Szelíden törlé le a' gyöngéd nő e' drága cseppeket; 's férje kívánsága szerint, az idegen párt beszólította. „Isten hozott, édes gyermekeim!" köszönté őket az öreg Vezendi Máté, 's egy hárskannpén helyet mutatott nekik. A' nö házi dolgainak folytatása végett, eltávozott. A' tisztes férfiú pedig, mintegy 10 perczig tartott, szivhez és észhez intézett beszéd után. a' görög catholicus plebanus által kiadandott bizonyítványt kérte tölök. ,,A' plebanus úr nem adott, — válaszolá a* leány— hanem a'két tanú adott. ímhol van! tessék megnézni tiszteletes nagy jó uram!" A' prédikátor átolvasta. „Jól van, édes gyermekeim — mondá szelíden —. Elég ez. Azt előre lehetett gondolni, hogy a" plebanus urak illynemii bizonyítványokat nem igen örömest adnak. De, hát aztán, mondott-e valami okot a' bizonyítvány megtagadására?" „Mondott bizony, tiszteletes nagy jó uram! — válaszolá a" leány—. Elébünk tette a1

törvényt, hogy olvassuk. És a' törvényben egy betűvel sincs említéstéve,a'görög-szertartásuakról, csak a' római catholicusokról. Ö rá 's én rám — azt állította — e' törvény nem tartozik." A' tisztes lelldátya e' betüsdi kifogáson mosolygott. Majd fölkelvén székéből, asztalán, könyvek 's irományok között, keresgélt; míg végre megtalálta az új törvényczikket, mellyet ö a' Selymesi úrral közösen hordatott hírlapból, minden betűre, még a' vonásokra is figyelmezve, gondos vigyázattal kiirott vala. — Megnézi, 's láíja, hogy a" görög catholicusok csakugyan nem említtetnek meg különösen a' törvényben. Száz különféle gondolatok rajzottak fel egyszerre eszében, melly gondolatokat részint theologiai tudománya, részint életbeli tapasztalatai akaratlanul költötték fel; 's mellyeket hirtelen, ugy, hogy határozottan mondhassa ki értelmét, összeegyeztetni nem tudott. — A'jegyespárnak tehát bizonyos napot tűzött ki megjelenés végett; — 's miután, ezek eltávozván, egyedül maradt, gondolatait kezdte rendbe-szedni, majd le is irni. Előbb, theologiai tudományos ismeretei szerint, azokat jegyzé fel, mik a' görög szertartásiaknak római catholicusokkali egyesiilésök főbb pontjait 's különösen magyarországbani kölcsönös viszonyait 'stb. tárgyazzák. És ezen prae-