Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-23 / 8. szám

missákból kijött a* consectarium, hogy „af görög egyesültek is pápisták; *s épen ezért, törvényesen, a' római cathoüeusokkal együtt értendők " Majd a' vallási régibb törvényczikkek egyes szavaiból keletkezett vitákat, százados bajokat sorolta eleibe a' tapasztalati élettudomány; — 's midőn ezek fölött elmélkednék - : zörej hallik kn vül az udvaron; — egy-két perez múlva fölnyílik szobája ajtaja *s négy, vidékbeli idősb és ifjabb, prédikátortársai után, édes anyjának karján, belép fija is, ki mintegy öt órányira fekvő népes és müvelt-közönségü ekklézsiában, fél év óta, rendes prédikátori hivatalt viselt. H. Az ifjú Vezendi Pál nemével a' legbensőbb fiúi tiszteletnek közelített édes atyjához, 's miután annak előbb kezét, majd arczát is megcsókolá, a' rajta, pillantani sem akaró szemekkel 's ezekben örömkönyekké olvadozó érzelmekkel csüggő édes szülék között helyet foglalt. Vezendi Máté házassági életének legelső évében nyerte Istentől ez egyetlen fiját, kit, ugy a' léleknek szép tehetségei, mint a* testnek külső kellemei, egy látásra is hathatósan ajánlottak mindennek, ki az emberben embert akar 's tud becsülni. Atyjának nagy tudományossága öt már gyenge korban barátjává telte a' könyveknek ; 's ifjúsága éveiben iskolai kitűnő szorgalma, sokoldalú olvasottsága által a' leghatályosb férfiak figyelmét megnyerte. Az a' szives ragaszkodás pedig, meliyet atyja iránt a* békefalvi gyülekezet tagjaiban tapasztalt , előtte a' lelkészi hivatalt nagybecsüvé emelte. — Anyjáról, néhány nemes családokkal rokonsági viszonyban állván , 's ezeket több izben meglátogatván: mind az ezekkel, mind a' nálok ollykor-ollykor megfordult, vagy általok megtisztelt uraságokkal együtt-társalgás, nemcsak megmentette öt a' pedant tudósok nyavalyájától, nemcsak lesimította a' collegiumi ügyetlenség és szegletesség sértő hegyes köveit: de valóban kellemes és kedves társalgóvá képezé. — Egyetlen fiu levén, ohajtották szüléi minél előbb örömét érni; 's iskolai pályája után saját költségökön kiküldték a' tudós külföld nevezetesebb iskoláiba. Honnan megjővén, a' még csak 27 éves ifjút egy, fentebb már említett népes és müvelt-közönségü egyház rendes prédikátorául elválasztá. Elválasztatásakor öröm volt-e nagyobb az egyházvidékben, vagy boszúság?: meghatározni nem merjük. Örültek, kik a' vallásnak és szolgáinak ügyét igazán szivökön viselék : kiket csak önérdek vezérelt, kiket csak kenyér kötött a' lelkészi hivatalhoz, kik a' „zsiros"-nak nevezett ekklézsiára vágytak, — ezek boszankodtak, 's az ifjú Vezendi szerencséjét nem saját érdemeinek, de atyja tekintélyének 's széles-ágazatu rokonsági viszonyainak tulajdoníták. A' boszankodók száma azonban, már csak azért is, mert az ifjú a* környékben minden előkelőbb úri társaságokba meghivatott,—főkép pedig azért, mert az egyházkerületi főpásztor kegyeiben erősen állott, lassanként ugy leolvadt, hogy hivataloskodása első évében, 1845-ki jan. 26-án „Pál" napra, rosz út daczára is, az egész egyházvidékböl csaknem minden lelkészek hozzá gyűltek. Jó szív, tisztelkedési vágy, önző számítás késztette-e a1

lelkész urakat e' látogatásra ?: mi nem tudjuk, mert sziveket és veséket vizsgálnunk nem adatott. Ennyit azonban biztosan állíthatunk, hogy az öreg Vezendi Málé négy vendégei *s Pál útitársai közöl csak egyetlent mondhatni a' Vezendi-család *s különösen Pál igaz barátjának. Ez Bátori Sámuel, ki ezelőtt mintegy 10 évvel, Vezendi Máténak néhány hónapig tartolt betegeskedése alatt, Békefalván káplánkodott, V 's mind magát a' ritka párt, mind a' hozzájok méltó fiút közelről megismerte, becsülte; kihez viszont Vezendiéket benső lélekrokonság fűzte. Bátori Sámuel ékes szónok's tiszta, feddhetlen-jellemü férfi volt, de tudományát, az e' tekintetben dús Vezendi Páléhoz hasonlítni sem lehetett. Ö tehát nyereségének tartotta a' tudós ifjúvali együttlétet, sokat tanult ö ettől, midőn utazási jegyzeteinek felolvasása által mulattatva közlötte vele szép ismereteit épen olly tárgyakról, mellyek Bátori lelkének különösen kedvencz eszméi valának. Beszélgetésök mindig a' kor kérdései körül > foglalatoskodott. Kémlelő szemekkel ült Bátori mellett egy hizott-hasú, alacsony-termetű, bibircsós-ábrázatú, egy-egy pikszist kiszippantó veres orrú, öszbevegyült férfiú, tiszteletes „Szarvas Jakab" úr. Fogai elölről kihullottak, 's pipaszárának vastag puszpángfa-szopókáját ujjnyi széles ajkaival szorította szájába. Bokrosán eresztette dohánya füstjét orrán száján,'s maga elöl a" füstfelleget egész passióval fútta Vezendiné orra alá, kivel épen szembeesett. Vezendiné egész illedelemmel, férje körül a' másik oldalon keresvén foglalatosságot, helyéről fel 's férje mellé állolt. Most még nagyobb hójagra fuvódott tiszteletes Szarvas úr orczája, 's különben kerekded-alaku feje egy széles ovállá képződött, míg végre, aeolusi tömlőjéből kizúdult levegőnek, sikerült a' füstöt ismét Vezendinéig juttatni. Ez maga, bár nehezen, de csak eltűrte volna a1

füstnyelést, de férjének gyönge melle meg nem bírhatta azt, 's elkezdett köhögni. A' gyöngéd nő szelíden más szobába kérte férjét, hogy miatta a' dohányozó vendégek magokat ne zsenirozzák. „Hogyhogy, kedves komám-asszony! —mondá Szarvas úr, — talán csak nem a' dohánytól köhög tiszteletes collegurarn? Legalább az enyémtöl, tudom, nem köhög. Illyen jó dohány az egész tractusban sincs. Gyenge, muskutáj. Ezt leányom,