Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-23 / 8. szám

missákból kijött a* consectarium, hogy „af görög egyesültek is pápisták; *s épen ezért, törvénye­sen, a' római cathoüeusokkal együtt értendők " Majd a' vallási régibb törvényczikkek egyes szavaiból keletkezett vitákat, százados bajokat sorolta eleibe a' tapasztalati élettudomány; — 's midőn ezek fölött elmélkednék - : zörej hallik kn vül az udvaron; — egy-két perez múlva fölnyí­lik szobája ajtaja *s négy, vidékbeli idősb és ifjabb, prédikátortársai után, édes anyjának karján, belép fija is, ki mintegy öt órányira fekvő népes és müvelt-közönségü ekklézsiában, fél év óta, rendes prédikátori hivatalt viselt. H. Az ifjú Vezendi Pál nemével a' legbensőbb fiúi tiszteletnek közelített édes atyjához, 's miu­tán annak előbb kezét, majd arczát is megcsókolá, a' rajta, pillantani sem akaró szemekkel 's ezek­ben örömkönyekké olvadozó érzelmekkel csüggő édes szülék között helyet foglalt. Vezendi Máté házassági életének legelső évé­ben nyerte Istentől ez egyetlen fiját, kit, ugy a' léleknek szép tehetségei, mint a* testnek külső kellemei, egy látásra is hathatósan ajánlottak min­dennek, ki az emberben embert akar 's tud be­csülni. Atyjának nagy tudományossága öt már gyenge korban barátjává telte a' könyveknek ; 's ifjúsága éveiben iskolai kitűnő szorgalma, sok­oldalú olvasottsága által a' leghatályosb férfiak figyelmét megnyerte. Az a' szives ragaszkodás pedig, meliyet atyja iránt a* békefalvi gyülekezet tagjaiban tapasztalt , előtte a' lelkészi hivatalt nagybecsüvé emelte. — Anyjáról, néhány ne­mes családokkal rokonsági viszonyban állván , 's ezeket több izben meglátogatván: mind az ezek­kel, mind a' nálok ollykor-ollykor megfordult, vagy általok megtisztelt uraságokkal együtt-tár­salgás, nemcsak megmentette öt a' pedant tudó­sok nyavalyájától, nemcsak lesimította a' colle­giumi ügyetlenség és szegletesség sértő hegyes köveit: de valóban kellemes és kedves társal­góvá képezé. — Egyetlen fiu levén, ohajtották szüléi minél előbb örömét érni; 's iskolai pályája után saját költségökön kiküldték a' tudós külföld nevezetesebb iskoláiba. Honnan megjővén, a' még csak 27 éves ifjút egy, fentebb már említett népes és müvelt-közönségü egyház rendes pré­dikátorául elválasztá. Elválasztatásakor öröm volt-e nagyobb az egyházvidékben, vagy boszúság?: meghatározni nem merjük. Örültek, kik a' vallásnak és szol­gáinak ügyét igazán szivökön viselék : kiket csak önérdek vezérelt, kiket csak kenyér kötött a' lelkészi hivatalhoz, kik a' „zsiros"-nak nevezett ekklézsiára vágytak, — ezek boszankodtak, 's az ifjú Vezendi szerencséjét nem saját érdemeinek, de atyja tekintélyének 's széles-ágazatu rokon­sági viszonyainak tulajdoníták. A' boszankodók száma azonban, már csak azért is, mert az ifjú a* környékben minden elő­kelőbb úri társaságokba meghivatott,—főkép pedig azért, mert az egyházkerületi főpásztor kegyei­ben erősen állott, lassanként ugy leolvadt, hogy hivataloskodása első évében, 1845-ki jan. 26-án „Pál" napra, rosz út daczára is, az egész egy­házvidékböl csaknem minden lelkészek hozzá gyűltek. Jó szív, tisztelkedési vágy, önző számítás késztette-e a1 lelkész urakat e' látogatásra ?: mi nem tudjuk, mert sziveket és veséket vizsgálnunk nem adatott. Ennyit azonban biztosan állíthatunk, hogy az öreg Vezendi Málé négy vendégei *s Pál útitársai közöl csak egyetlent mondhatni a' Ve­zendi-család *s különösen Pál igaz barátjának. Ez Bátori Sámuel, ki ezelőtt mintegy 10 év­vel, Vezendi Máténak néhány hónapig tartolt be­tegeskedése alatt, Békefalván káplánkodott, V 's mind magát a' ritka párt, mind a' hozzájok mél­tó fiút közelről megismerte, becsülte; kihez vi­szont Vezendiéket benső lélekrokonság fűzte. Bátori Sámuel ékes szónok's tiszta, feddhetlen-jel­lemü férfi volt, de tudományát, az e' tekintetben dús Vezendi Páléhoz hasonlítni sem lehetett. Ö tehát nyereségének tartotta a' tudós ifjúvali együttlétet, sokat tanult ö ettől, midőn utazási jegyzeteinek felolvasása által mulattatva közlötte vele szép ismereteit épen olly tárgyakról, mellyek Bátori lelkének különösen kedvencz eszméi valá­nak. Beszélgetésök mindig a' kor kérdései körül > foglalatoskodott. Kémlelő szemekkel ült Bátori mellett egy hizott-hasú, alacsony-termetű, bibircsós-ábrázatú, egy-egy pikszist kiszippantó veres orrú, öszbe­vegyült férfiú, tiszteletes „Szarvas Jakab" úr. Fogai elölről kihullottak, 's pipaszárának vastag puszpángfa-szopókáját ujjnyi széles ajkaival szo­rította szájába. Bokrosán eresztette dohánya füst­jét orrán száján,'s maga elöl a" füstfelleget egész passióval fútta Vezendiné orra alá, kivel épen szembeesett. Vezendiné egész illedelemmel, férje körül a' másik oldalon keresvén foglalatosságot, helyéről fel 's férje mellé állolt. Most még na­gyobb hójagra fuvódott tiszteletes Szarvas úr or­czája, 's különben kerekded-alaku feje egy széles ovállá képződött, míg végre, aeolusi tömlőjéből kizúdult levegőnek, sikerült a' füstöt ismét Ve­zendinéig juttatni. Ez maga, bár nehezen, de csak eltűrte volna a1 füstnyelést, de férjének gyönge melle meg nem bírhatta azt, 's elkezdett köhögni. A' gyöngéd nő szelíden más szobába kérte fér­jét, hogy miatta a' dohányozó vendégek mago­kat ne zsenirozzák. „Hogyhogy, kedves komám-asszony! —mon­dá Szarvas úr, — talán csak nem a' dohánytól köhög tiszteletes collegurarn? Legalább az enyém­töl, tudom, nem köhög. Illyen jó dohány az egész tractusban sincs. Gyenge, muskutáj. Ezt leányom,

Next

/
Oldalképek
Tartalom