Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-16 / 7. szám

vesztések, nyereség , külső tisztesség, hivatal, világi előléptetés, büntetlenség reménye és az egy bűnös halandónak is hatalmában nem-álló bűnbocsánat Ígérete által sem terjesztethetik a' vallás. Azok, kik efféléket cselekesznek, ördög-atyától valók, — nem az igaz kegyességet, hanem a' farizeismust, nem az Isten országát, melly nem e1 világbóli, hanem a' sátán országát és magok hatalmát kívánják terjeszteni, — és nem, mint az apostolok, tanítás által, lelkeket igyekeznek megnyerni az igazságra, hanem csalétkekkel, csábításokkal aranyos-lejü halakat halásznak, és syren-hangu pásztori sipjokkal tárogatva, csak azért kívánják az akolt megtölteni, hogy, annál több ugy-nevezett hívőkön uralkodhassanak, minden törekedésök végtére csak oda czélozván, hogy, mint önzés ideálai, mint Jézust-eladó született Judások, az erszényt, az állomány és egyház erszényét, hordozhassák. Nem, a' vallás-terjesztésnek nem lehet semmi egyéb helyes módja, mint az értelem megvilágosítása, melly eshetik csupán az igazság megmutató okai és erősségei előadása, és a' sziveket a' szeretetre meggyőző isteni tudomány közlése és elfogadása, egyszóval, a' szabad tanítás által, Jézus szava szerint: Menjetek ki egész világra és tanítsatok minden népeket ! Azért minden jog-, erény- és vallástörvénynyel ellenkező az is, midőn a' gyermekek szüléik vallását vakon örökölve követni kényszerítetnek; nem kevésbbé, midőn az ugy-nevezett elegy házasságokban, a' házasulandók születendő gyermekeiket, bizonyos egyháznak odaígérni köteleztetnek, melly ígéretre aztán kényszerítő szövetség köttetik, mint ezt némelly lelkészek, kecsegtetésekkel, vagy a' csak igy idvezülhetésseli biztatással, és a' másként elkárhozással, ijesztéssel, és minden áldás és szokott innepélyesség megtagadásával szoktak kívánni, a' mivel köelebbi években egész Európa csendét felháborították volt, melly ártalmas zaj még ma sem folyt le egészen. Ugyan mi lehet hit-, vallás-és lelkiösmerettel ellenkezöbb, mint hit, vallás és lelkiösmeret — mennyivel még inkább — másokéi — felett alkudozni. Nem durva megbántása-e ez az emberiség, különösen a' szülék és gyermekek jogainak , midőn némelly papok, az ö egyházuk nevében vagy képében, a' kisdedeket, vagy a' még világra sem jött erk. ényeket, mint valamelly res nullius-okat, p. o. egy feltalált vagy még fel sem talált puszta •zigetet vagy új földet, kő- vagy fadarabokat .elfogják, 's ezen felfogási merényt a' vallásterjesztés vagy vallás-tagok szaporítása eredeti jog-módjának tekintik 's tekintetni követelik. — Illy igazságtalanságot és vallástalanságot — mert legméltóbb joggal így nevezhetem — a' polgári igazgatásoknak sehol sem kellene elnézni , és vétek megszenvedni: ellenben tökéletesen szabadni kellene , hogy minden ifjú, akármelly vallásban neveltetett légyen is, az önjoguság szaka megérkeztével, az emberiség elidegeníthetlen jogát vissza-vegye, és azon vallásra álljon, mellyet belső meggyőződésével legmegegyezőbb- és így legjobbnak tart. Egyedül idvezítő egyház. Ideje volna már valahára átlátni, hogy idvezítő egyház, tulajdonképen egy sincs, nemhogy egyedül-idvezílö volna vagy lehetne. Mint akármelly ház, de legpompásb palota, kastély sem boldogító, söt lömlöcz és pokol, ha lakói nem kegyes és jóféle emberek; ellenkező esetben a' kunyhóban lakók is lehetnek boldogok és megelégedtek, és erényök érzetében előre éldelhetik a' mennyország örömeit, mint Sokrates, Jézus, és Péter 's Pál apostol 'stb. még a' fogság- és halálban is; — minthogy a' ház — akár egy, akár száz, akár ezer, akár háromezer — a' hányból állott t. i. az egyiptomi labyrinlhus vagy tömkeleg épülete — vagy akárhány- és miféle ház légyen is, mind csak ház, melly valamint nem boldog , ugy senkit nem is boldogít, és nem lehet semmiképen érdemlő oka vagy eszköze az ember belső boldogsága-, vagy boldogtalanságának, melly csupán tőle magától, az ő erkölcsiségétől, azaz, jó vagy rosz mi-voltától függ. Igy akármelly egyházban is a' világon idvezülhet az ember, ha istenfélő és erkölcsi törvényekkel egyező életet él, mi nélkül pedig akármellyikben is bizonyosan elkárhozik; mert semmi kétséget nem szenvedő igazság, hogy minden ember önsaját szivében, szive legmélyebb öntudatában és lelkiösmeretében hordozza a' mennyországot, mellyel mindenütt boldog, — vagy a' pokolt, mellyel mindenütt boldogtalan, — a'szerint, mint az erény-és erk. tökélynek él —, vagy pedig nemesb természetével meghasonlva , erkölcsileg, a' bűn miatt, meghalt. Az egyliáz állományhoz! illetvénye. Az egyház egyáltalában kettős illetvényben lehet az állományhoz; mert vagy ugyanazonos azzal, vagy különböző attól. Az első esetben az egyházi hatalom egyszersmind állományi hálálom is és megfordítva. A' második esetben azok egymástól el vannak választva — , és mindenik különböző, természeti vagy erk. személyektől terjesztetik elő és gyakoroltatik. Az okosság csak ezen utolsó illetvényt hagyja helybe. Mert noha tapasztalásilag lehet, némelly példája annak, hogy az egyházi hatalom egyszersmind állományi hatalom is és megfordítva: de eszményileg , az egyházi hatalom nem lehet egyszersmind állományi hatalom is; a' mi pedig eszményileg nem lehet: annak tapasztalásilag is nem szabad lenni. — A' honnan az okosság irtózással és mély búsulással fordúl el ezen első illetvénytöl, mint állománybani állománytól (sta-