Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-16 / 7. szám

tos in statu), mellynek labyrinthusában uralkodás-és igazgatásbeli csuda-szörny, a' jog, erény és vallás életét és bátorságát kimaradhallan veszedelemmel fenyegető önkény minotaurusa — lappang. (Folytatása következik.) Vil ág vári. A'vallás ügyében hozott, 's a' tiszántúli helv. liitval. kerületnek f. évi jamiari közgyűlésében felolvasott torvények hallatára k»It érzelmek 's emelkedett szózatok. Végződvén a' vallási űj törvényczikk felolvasása, mindenek előtt azon közérzelem nyilváníttatott consistoriumunk részéről, miszerint, több mint félévszázad lefolyta alatt, — mert ennyi idő haladt le 1791. óta — a' mai nap az első, melly egyetemes vallás-ügyünkre jótékonyan-ható valódi eredményt láttatott, 's igy alapos örömet élveztetett velünk. És itt nem lehetett vissza nem tekintenünk ama lefolyt, olly huzamos időszakra. Nem lehetett föl nem említeni, miken ment légyen keresztül az alatt a1

magyarhoni mindkét hitvallású evangelicus egyház; nem ugy azonban, hogy e' szenvedések részletesen elösoroltatnának, mi nem is lehető, de nem is szükséges, minthogy ezek még igen élénk és keserítő emlékezetben vannak: nem, hanem mindezek csak rövid foglalatban érintettek, össze-szoríttatva ez egynehány szóba: hogy valamint az ismeretes békekötések által biztosított hitszabadságtól s vallásgyakorlati jogoktól, a' következett mostoha idők folytában, lassanként megfoszlatának az evangelicusok : ugy az 1790

/

j országgyűlésnek ama békekötésekre alapitolt, 's az állandó egyetértés létesítésére irányzott 26—ik törv.czikke, mindjárt keletkezete után az 1792-dik évi sept. 25-dikröl kibocsátott l'ensöbb rendelet által, legbensőbb lényegében megsértetvén, ennek következtében, utóbb csaknem minden pontjaira nézve gyakorlatilag annyira megrontatott, hogy az evangelicusoknak biztosittalni szándéklott törvényes állása helyett, ujolag, majdnem egészen törvénykivüli helyezet jött rájok nézve elő. Fölemlíttetett, mikép e' szomorú helyzetben nem hiányzott részünkről a' panasz-emelés, nem hiányzottak a1

fensöbb 's legfensöbb helyekre nyújtott könyörgő folyamodványok, mellyeknek azonban, ha némelly egyes esetekre nézve volt is valami ideiglenes — de az egyetemes vallásügy tekintetében nem volt semmi állandó üdves eredményök. Fölemlíttetett, miként került utóbb az egyedül czélhoz-vezethetö útra, a' törvényhozás eleibe, mint közálladalmat érdeklő ügy, sinlödözölt vallásügyünk; miként pendült az meg némelly egyes kérdésekre nézve, már az 1825-ki országgyűlésen ; miként tárgyaltatolt még terjedelmesebben, — bár ismét érezhető eredmény nélkül — az 1830-dikin; miként hozatott végre, nem egyes ágazataiban már, de teljes összeségben és rendszeresítve, szőnyegre az 183%-ki országgyűlés alkalmával, ekkor is azonban, örökké magasztalandó pártfogásra találva bár, tevőleges eredményre mind e' mellett sem juthatva , sőt inkább eszélyesség's jó akarat ugy tanácsolván, ünnepélyesen letétetve; miként élesztetett föl ujolag az 183

%0-ki országgyűlés által, 's nem hasztalanul már többé, nem épen sikertelenül, a' mennyiben, a' törvényhozó két tábla össze-egyeztével, 21 §-ból álló törvényjavaslat lön a' felséges királyi szék eleibe terjesztve,'s onnan is érkezett 1840-ik évi május ll-kröl, bár még nem elhatározó, de csakugyan elhatározást-igérö k. k. válasz; végre miként karc 'látott föl ez ügy i^mét lelkes buzgalommal a' közelebb bevégződött 184%-ki országgyülésen, honnan az előbbi alkalommal hátra-maradt pontokat tárgyazó törvényjavaslat is öt §-ba foglalva fölterjesztetett. Minek következtében több redbeli k. k. válaszok is, már dolog érdemébe vágók, adattak ki, mellyek közöl három, — úgymint az 1843. jul. 5-ki és az 1844. martius 25-ki azért, mert, bár belölök törvény nem készült, ezekben hangzottak a' királyszéktöl alá a' lelkiösmeret-szabadság 's teljes viszonyosság és egyenlőség, — ugy reánk, mint az összes álladalomra — egyedül üdvét áraszható szent elvei; — az 1844. october 25-iki pedig, mint az átmenet nehéz kérdését ránk nézve kedvezöleg eldöntő , — különösen kiemelendök, 's örök hálás emlékezetben tartandók. Az illy módon létrejött legújabb vallásügyi törvények irányában már,áthatotían azon elvtől, miszerint vitatás alatt levő törvényjavaslatról ellene vagy mellete nyilatkozni mindenkinek szabad, de, szentesíttetvén egyszer a' törvény, arra nézve a' társaság minden tagjának kötelessége abban határozódik, hogy hódoló tisztelettel fogadja azt, 's meghajoljék elölte kész engedelmességgel; — áthatottan ezen elvtől, — mi is e' köteleséget láttuk reánk nézve előállottnak, 's közértelemmel nyilvánítottuk, hogy e' kötelesség teljesítésében részünkről nem leend hiány; részünkről, kik olly szilárd kitüréssel ragaszkodtunk eddig is vallásügyi törvényinkhez, még azokhoz is, mellyek reánk nézve hátratevök és nyomasztók valának; illyesek tekintetében is vezérelvünk levén: inkább nyomasztó törvény alatti, mint törvénykivüli helyezet 1 És e' nézőpontból indulva ki, hódoló tisztelettel üdvezlettük egyértelmüleg a' felolvasott uj törvényczikkeket; nemcsak, de őszinte örömmel is üdvezlettük azokat, mint a1

mellyek által, — ha ugyan a' törvényhozás czéljával egyezöleg 's szilárd akarattal, elferdítlenül leendenek életbeléptetve és végrehajtatva, — több sérelmeinket orvosolva, több háborgattatásainkat megszüntetve,