Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-16 / 7. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 7. szám. Negyedik évi folyamat. Febr. 16. 1845. Die Kriche hat viererlei WafFen: Gottes Wort, Glaube, Gebet und Geduld. TARTALOM: Egyház, állományhozi viszonyban, okosság jogtani pontból, szemlélve. Világvári. — A' vallás ügyében hozott, 's a' tiszántúli helv. hitv. kerületnek f. évi januaii közgyűlésében felolvasott törvények hallatára költ érzelmek 's emelkedett szózatok. Közli Képi ró. — A' dunántúli re­formált egyházkerület szavazat-bontó közgyűléséből. Do­bos. — Irodalom: Adalék honi nyelvünk 's irodalmunk tör­ténetéhez, Ferenczy Zsigmondtól. T—y I. — Vegyesek. — Levelezés. Egyház ? állományhoz! viszonyban, okosság jogtani pontból, szemlélve. (Folytatás.) Valláaterjesztés. Szabadságában áll akármelly egyháznak, hogy maga vallását tulajdon kiildészei, missionariusai, által terjeszsze: épen azért más egyházakat is, hasonlóra törekedésökben, nem gátolhat meg; mivel mi egyiknek szabad, szabad az a' másiknak is. Egyébiránt is az értelmi 's erk. véghetlen tö­kélyesedésre alkotott emberi lelkeknek, a' termé­szet örök kivánata szerint, a' gondolatok és esz­mék kölcsönös kicserélése által, valamelly meg­szünés-nélküli szabad össze-találkozás és mint­egy sokadalmozás állapotában kell lenni. Mert csak igyjönek keletbe, életbe és használatba, igy jönek adásra, vevésre és köztudomásra a' szent igazság örök czikkelyei; így gátoltathatik meg a' sötét babonaság^' dühös rajoskodás értelem-vakító és szívrontó, az aqua-tofananál is veszélyesb árui­vali nyilvános kereskedés, vagy dugáruskodás. Szabadságukban áll az is az egyházaknak, hogy , a' kölcsönös engedelmesség által, tehát a' lelkiösmeretnek minden megsértése nélkül, és belső helyes okoktól határoztatva, az egyesülést elpróbálják. — Voltak ugyan, 's lehetnek még ma is ollyanok , kik azt mondják, hogy lehet az embereket üldözéssel, veréssel és nyomorgatással, sőt halállal is, az ö föjavokra, úgymint a' vallás elfogadására, annak kötelességei betöltésére, és az idvességre kényszerítni, 's kik ezen mondá­sukat, míg a' sötét idők inkább kedveztek, szóról szóra teljesítették, és teljesítnék tovább is, ha az okosság napfénye által kivilágított erk. vidékek­ben , tolvaj-lámpással, észrevétetlenül, lehetne még most is járni. De az illyek az emberiség ve­szélyei , minden tekintetben, és az ő kifogásuk helytelen. Mert a'föjóra- vagyidvességre-kény­szerítés ellenkezöbb fogalom a' háromszegü ka­rikánál. Az ollyan föjó, mellyre erőszakosan kényszerítetünk, ránk nézve, valóban nem föjó, hanem förosz, — nem boldogság, hanem kárho­zat, — nem mennyország, hanem pokol. A'mi igaz föjavunk, melly csak a' léleknek önerejüleg eszközlött, belső tökélye öntudásából eredhet, rajiunk kívül sem halandó-, sem halhatlannak hatalmában nincsen, és az a' mennyország, mely­lyet az ö vallására kényszerítő hypokrita , a' mi általa kegyetlenül feldúlt élet-javaink- 's joga­inkért nekünk vagy maradékinknak a' más vilá­gon, gazdag kárpótlásul, igér, — nem, az nem az ész és szív 's Istennek minden okos lényeket örökké idvezítö, mennyországa, — nem, hanem csupa mennyország-hazudás, mennyországgali kereskedés, csalás és ámítás; mert mi is telhet­nék ki egyéb a'képmutatóktól hazugságnál? A' gonosz ember az ö szive gonosz kincséből hoz elő gonoszt. Hagyd elkárhozni az elkárhozni-akarót, vagy neked tán ugy tetszőt, miután mellette min­dent erkölcsileg elkövettél, még is vele semmire nem mehettél, és ne kényszeríts senkii a' te mó­dod szerint idveziílni, — ugy is, Invitum qui servat idem facit occidenti. Tökéletesen elég ne­ked és minden halandónak, saját lelketek idves­ségéröl gondoskodhatni, minthogy a1 másokat idvezülni-kényszerítés már magamagában nem­csak esztelenség, de, mint legdurvább jog-megsér­tés, kárhozatot érdemlő 's okozó vétek. Minő pokollá válnék a' föld, ha minden ember a1 más mennyországáról 's idvességéröl gondoskodnék, megtudhatod a1 históriából, ha megtekinted annak vér-tintával irt szomorú lapjain, minő pokol volt az, midőn minden ember azon működött, mást mi módon idvezítsen, és senki méltólag eszébe nem vette, maga mi módon idvezüljön. Nem! kegyetlenség és álnok zsarnokság által nem vallás, hanem vallástalanság, — nem hit, hanem hitetlenség, — nem erkölcs, hanem er­kölcstelenség , — nem isteni félelem, hanem is­tentelenség , és mindenféle testi 's lelki nyomor és inség terjesztetik; és nem egyéb, hanem égre­kiáltó vétek a' természet örök czéljait és jogait megsérteni azért, hogy a' vallás beszínleltessék és idvesség varázsoltassék. De más, az erkölcsi­séggel ellenkező eszközök, p. o. Ígéretek, aján­dékozások, csalárdságok, hitegetések, szemfény-

Next

/
Oldalképek
Tartalom