Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-09 / 6. szám

semmit nem következtethetni, mivel a' származás is végtére csak egyre megyen ki a" régiséggel; és noha sokszor nemcsak a' régi az újnál, az anya a' leányánál, hanem az új is a'réginél, és a' leány az anyjánál, jobb és elébb-vató: de azért, a' jog határin belől, létezni és művelni mindeniknek egy-arányú joga van. Költ<önö«i vall^s<Ur<>lem a* különböző t'g j Ilázak liö;t. Ha sem a' hit- és azzal össze-függő isteni tiszteletnek, sem a1

régiségnek, sem a' tagok számának, sem a' származásnak, vagy egyéb tapasztalási körülmények- és történetességeknek, a1 jogra semmi legkisebb befolyása nincsen; 's ha már e1

szerint minden egyházak, mellyek az állomány czéljával, a' közbátorsággal, nem ellenkeznek, jogra nézve, egymáshoz tökéletesen egyenlők : innen következik, hogy minden egyháznak kényszerítő joga van, mástól türedelmet kívánni, és kényszerítő kötelessége, mást eltűrni. Vagy más szóval: Nem szabad az egyházaknak egymást tettlegesen vagy erőszakosan megtámadni: nem szabad egymás tagjait üldözni, sem isteni tiszteletök szabad gyakorlásában meggátolni. Delogikai-, rhetorikai-, sőt sophistikailag is, ha valakinek tetszik és nem átalja, vitatkozni 's egymást ostromolni, jog szerint, szabad; mivel ha ebből valamelly kár következnék is, nyomban jelen az orvosság. Az illy vetélkedést és vitatkozást a1

minden-oldalú szabadság ártalom-nélkülivé teszi; és minél jobb valamelly egyház: annál kevesbbé félhet a' szabad vizsgálat napfényétől: sőt kívánnia kell. hogy, mint az arany a' tíizben tisztul meg: ugy az is, az igazság próbája által, maga jelességét mindeneknek nyilván megmutathassa. A' honnan az egyház maga rosz és igazságtalan ügyét árulja el, ha a' szabad vizsgálatot, irást, olvasást és beszédet tiltja; a1

vallás akárminő tanitmányi fölölti vitatkozást nem engedi; 's a' helyett csak , némi tekinteteken épült, vak-hitet parancsol, és az ellenmondók száját, hogy még ne is szólhassanak, halálos rettentéssel dugja be 5 okok helyett köveket ragadoz, mellyeket, mint a' zsidók Jézusra, a' vallás-javitókra hajgál; rosz és igazságtalan ügyét árulja el az egyház, ha, vallás dolgában, a kételkedésnek még bárány-felhőcskéit is kárhozatos bűnöknek bélyegzi, és a' vallást egyáltalában olly kényes ereklyének tartja, mellynek egyik oldalát is, mint valamelly Noli me tangere-t, bántás, bántódás és büntetés nélkül, nem érinthetni vagy nem érdekelhetni. (Folytatása következik.) Világ vári. IHafEyar-egyliávl éneklésünk ugy a* mint Tan. „Monda hajdan Diogenes egy nagy-torkn kántornak: Szépen énekelsz! mint kukorít a' kakas, mindenhit fölversz." D i o d o r. Porosz-Westpháliában, az ugy-nevezett királyi consistorium nagy figyelmére méltatá nem rég az egyházi éneklést, czélszerü rendeléseket téve a" köz-ésliturgicus éneklés szabályozására. Tudnunk kell ugyanis, hogy a'mieinknél jóval is műveltebb német-protestans egyházak nagyobb részében, mint a1

hajdani görög-világ színházaiban, két csoportban énekelnek. Egyik csoportban a' nép zúdúl fel, mint egy nagy raj: a' másikban a1 kar dúdol és czikornyál belé, válogatott hangokon, a'soliloquizáló lelkészszel. Az első a'köz-, a' másik a' liturgicus éneklés, vagy magyarosabban: létánia. Többek között az új porosz-agenda, melly 1835-ben üté egy kaptára a' protestáns cultust, melly, mint a' katonai gyakorlatoknál szokás, megállapítá az örökös egyformaságban meglehetős czií'rán leforgó templomi evolutiókat, — az új porosz agenda, mondom , — mellynek főfeladata volt, külsőségekkel is adni belső jelentőséget a' cultusnak — támasztá fel halottaiból a' protestáns létániát. Az elsőre, t. i. a' közéneklésre nézve, akarja a' nevezett consistorium l)hogy az egyházi énekek melódiái szabatosan énekeltessenek. 2) Hogy az énekhang Ízletes és lélekemelő legyen. 3) Hogy a' nép minél-több ének-melódiát tanuljon be. — A' lilurgicus éneklésre nézve mit akar: azzal semmi dolgom Közlő szabadságot vesz, szokása szerint, magának, visszajöni e' külföldi eszmével a' magyar protestáns egyházba, és itt, ennek örvével, vagy ennek nesze alatt, ollyanokat mondani el, mellyek cultusunknak ezen decantált ágát illetik. Figyelmeztetésül előre-bocsálva, hogy észrevételeim nem magokat az énekeket, hanem egyenesen az éneklést, — nem a' mit, hanem inkább a1

mint-et veendik taglalás alá: lássuk, hogy áll a' templomi éneklés nálunk! Ein wahrlieh treues Bild Die Schildkröte mit sammt dem Schild. Nálunk i-ör is, az egyházi énekek melódiái szabatosan nem énekeltetnek. Ennek fö-oka az, hogy szabatosan nem igen taníttatnak. Az éneklök legnagyobb része az öt vonalt énekek előtti czifraságnak, a' hagjegyeket pedig — mint egy bölcs presbytertöl hallottam — az öt fonalra hurkolt vitézkötéseknek tartja. A' tudósabbak már tudják benne az alá 's föl törvényt, 's mikor a' hangjegyek aláfelé szaladnak, fölebb a' hangot nem viszik, de é röl á-ra, vagy á-ról, f-re mint lehet egyszerre föl- vagy leszállni, szóval, hangokat adni változtatva egymásután a' hangjegyek szerint, kevés tud; hangokat betű szerint nevezni,