Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-12-21 / 51. szám

meghatározását nem a' földes-uraságra, hanem a' t. vármegyére bizta. A' t. vármegye a* fentebb is tisztelt kegyes fősz. biró urat küldötte ki újra a' kegyelmes királyi parancs következtében, — ki is a' földes-asszonyok azon ártalmas szándékuk ellen, mellynélfogva a' tornyot a' templommal soha össze nem köttethető 's szinte nevetséges helyre akarák tétetni, mint homo regius, solemniter protestálván, maga a'helyet kimutatta a'templomtól észak felé mintegy 7 ölnyire, azon kedvező kinézésböl — mint szóval is kijelentette, — hogy idővel, ha a' szükség ugy hozza magával, a' templommal illendően összeköttethessék. Igy a' falával 8, tetejével pedig 10 öl magasságban építendő torony alapja letétetett február 23-kán 1763-ik évben, Setét Mátyás predikátorságában. Miután már ezen czélját is elérte volna az egyház, ugy látszott, hogy megpihenhetnek annak sokat-kiállolt hívei valahára, és mint az elfáradt munkás szünet-napon, alacson párnáján,— ugy ök is békeséges napjaikban a' jóllétei édes ölében kedvökre nyughatnak. Nem sokáig tarthatott azonban a* nyugodalom. Alig telt el 38 év, megtódultak újra bajai az egyháznak. A1

nép szaporodása a' templom bővítését, a'templom bővítése pedig megkívánta újra a' fáradságot. Nem is sokat késett annak elkezdésével a' keresztyéni buzgóság. 1792. évben, mint a* mellyben már sokkal szabadabban lélekzhettek, hazánkban is, a' vallásbeli szabadság szent paizsa alatt, a' protestánsok, — elkezdette és nem sokára el is végezte azt a' munkát, az ő méltóságában, sok év elforgása után most először gyönyörködő szabad közakarat, a' templomot a' toronynyal, a' t. cz. szolgabíró úr gondos elöre-látása szerint, össze-kötvén. Igy lett aztán a'templom egész hossza 24l

/2 öl, szélessége pedig maradt csak 7 öl; melly szembetűnő aránytalansága a' szélesség- és hosszuságnak azt okozta, hogy nehezen értethettek meg a' benne tartott beszédek, mind a' beszélők, mind a1

hallgatók alkalmatlanságára. Eddigi történetei is elég nevezetesek az egyháznak : de nevezetes és különösen érzékenyítő annak azon esete, melly későbbi időkben érte.— Példás csendben élt az egész város több esztendőn keresztül; az országos törvényeken nyugvó vallásbeli szép szabadságnak kedvező szárnya alatt, újra virágozni kezdett az ekkla, — virágozni kezdtek az iskolák is. — így teltek az idők a' legszebb csendben a' tizenkilenczedik századnak szinte három tizedén túl. Ekkor véletlen, mintha megsokalta volna a* jóMételt 's békeséget a' mostoha sors irigysége, feltámad 's tűzzel fenyegeti a' várost, hugy a' békés lakosok boldogságát felprédálja. 1834-dik évi april 28-kán kondult meg legelőször az egész várost fellármázó borzasztó jelszó, — követték azt nem sok idő múlva többek és borzasztóbbak is. Mint a' csendes álom édes ölében pihenő az éjjeli lármára, — ugy riadtak fel a' jószivü lakosok mindegyik hallatára, 's megdöbbenve nézték, miképen dühösködnek békés hajlékaik között az eddig szokatlan lángok, 's milly hatalmasak csak kevés idő alatt is tönkre tenni annyit, a' mennyit egy ember egész életében, azt is véres verejtékkel, szerez. — A' lakosoknak ezen gyuladások miatti rémülését nevelték az ezeket követő fenyegető iratok, melylyekben a1

gyuladásnak napja 's órája ki volt hirdetve, — a' mi arra mutat, hogy bizonyos mester műhelyének kellett lenni ekkor ezen városban a' gyujtogatásnak. Ki volt különösen templomunk is péczézve; söt szájról-szájra ment a' híre, hogy annak le kell űrnapjára égni egészen. Szegény templomi mit vétettél? kinek állottál útjában? Nem botránkoztathatsz te meg senkit, hanemha az idétlen fanatismust!! Kitől 's mi czélból származtak mindezek, nem tudhatni: elég az hozzá, hogy a' több kisebb égéseket elhallgatva (május 22. 26.) az említett 1834-ik év pünkösthava 29 kén, melly is ekkor úr-napja volt, délelőtt 10 órakor, olly czélirányosan inlézte, akárki volt, még pedig az ágost. vallástételt követő atyafiak prédikátori házára, szereit, hogy a'nagy szél kedvezvén gonosz szándékának, kevés idő rnulva nemcsak azt és a' két szomszéd házat, hanem templomunkat is lángba-borílá. Mint sietett temploma szabadítására ezen nagy veszedelemben a* magát-bii ó tehetős! — mint rimánkodott összokulcsolt kezekkel annak megtarlhatásaórt a' tehetetlen t — és miután lehellenné lett megmentése, mint állott, könyei özönébe merülve, leégett temploma hamvai felelt az egész kesergő gyülekezet! azt nem is kell mondanunk, — csak az nem tudja azt képzelni, a'ki nem ember! Elég az hozzá,hogy a'czélba-vett templom, ugy, a'mint meg volt mondva, ékes tornyával együtt, a' fiu-iskola egyik része (gymnasium), egyik leány-iskola, a* kantorialis ház, a' város részéről pedig mintegy 125 — többnyire mind református lakosok hajlékai javaik nagyobb részével lettek a' gyújtogató szilaj kényének áldozativá. Illyen szomorú kimenetele lett azon templomnak, mellyet szegény eleink több lelki, mint testi törődéssel építettek. Melly szerencsétlen eset mint sújtotta le 's millyen állapotba juttatta újra az egyházat, kiki gondolhatja azon temérdek kárból, mellyet annyi sok közönséges épületei elvesztése által vallolt. A' régiek tömérdek fáradsága- és ajándékain kivül, ha az építés költségeit összc-adom, ezt a* kárt mintegy 50ezer forintra bátran tehetem. — Melly tetemes kár még másikat is húzott, mint szokott, maga után. Nevezetesen,illy nagy ínségébenszép-virágzalu gymnasiuma alumnusait is kényteleníttetelt elbocsátani és így, növendékeinek nagy kárára,a'tisztességesebb tudományok taníttatását felfüggeszteni a'szegény ekkla, t. Szilágyi Péter professorságában. 51*